T. Tamás Ferenc: Tengerparton
Nedves levegőt hoz a tengeri szél,
’Mely a parti fák levelein halkan zenél.
Hallgatom, ahogy játssza a dalom
Egy simogatón csendes hajnalon.
Oly’ simogatóan lágy az óceán partja,
A rosszkedvemet azonnal elhajtja.
A tenger partjára mos ki kagylókat,
Ahogy a hullámok kóstolják a partokat.
Én, a megátalkodott városi betonlakó,
Nem hittem, hogy ilyen szépség kapható.
Csak pár órára zsúfolt városom zajától,
Az állandó, duruzsoló forgatagától.
Sehol egy visító mentő szirénája,
Sem a szomszéd hajnali ordítozása.
Csak a tenger állandó, halk morgása,
A hullámok örökös körforgása.
Egy partmenti bódéban lágy zene szól,
Minden hangja életvidámságról dalol.
Öröm, hóbortos, gondtalan ifjúság
Tengerparti laza, bohókás boldogság
Szeretem látni a tengert, az óceánt,
Ezt a kék-fehér örökmozgó porcelánt.
Ez hát a nyugodtság örökös szigete?
Hol megpihen lelkem zaklatott lehelete…
T. Tamás Ferenc, 2023.máj.