Tamás Ferenc: A Drake-egyenlet
 

Vajon az emberiség egyedüli civilizáció az univerzumban? Ezt a kérdést próbálja meg matematikai valószínűséggel megválaszolni a Drake egyenlet.

Maga az egyenlet (más fordításban: Drake-formula) egy valószínűségi változókon alapuló számítás, amely a galaxisunkban fellelhető. aktív, kommunikáció-képes civilizációk számát adja meg.

Az egyenlet szerzője Dr. Frank Drake volt még 1961-ben. Az egyenlet szerzője elsősorban nem kifejezetten az idegen civilizációk számát akarta meghatározni, hanem célja elsősorban a tudományos párbeszéd ösztönzése volt a földönkívüli intelligencia kereséséről (angol rövidítéssel: SETI) szóló legelső tudományos találkozón. Az egyenlet összegzi a főbb fogalmakat, amelyeket a tudósoknak számításba kell venni a mi fogalmaink szerinti rádió-kommunikációra képes intelligens élet kérdésének mérlegelésekor. Az egyenleg pontossága egyáltalán nem ismert, mert jelenleg a Tejútrendszerben csupán egyetlen ilyen intelligencia léte bizonyított: a földi életé.

(Jobbra: az egyenlet megalkotója. Kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Drake_equation)

A Drake-egyenlettel kapcsolatos kritikák nem magára az egyenletre fókuszálnak, hanem az egyenletben szereplő több változónak a pontatlanságára, mivel ezek értéke nagyrészt becsléseken alapszik, így az összesített számítás a sok bizonytalanság miatt csak közelítésnek  tekinthető.

Maga az egyenlet a következő:

ahol:

N = a galaxisunkon belüli azon civilizációk száma, amelyekkel lehetséges a kommunikáció.

R* = a csillagképződés átlagos sebessége a galaxisunkban

fp = a bolygókkal rendelkező csillagok aránya

ne = azon bolygók átlagos aránya, amelyek képesek az élet támogatására (csillagonként)

fl = azon bolygók aránya, amelyek támogatják az életet és van is rajtuk élet

fi = az intelligencia bizonyos fokát elérő civilizációk aránya

fc = azon intelligenciák aránya, amelyek technikai civilizációt fejlesztenek ki és létezésük nyomát a világűrben is terjesztik

L = azon időtartam, amikor a civilizációk jeleket bocsájtanak ki a világűrbe

Ha az eredeti, 1961-ben közreadott számokat illesszük be az egyenletbe, akkor N=20 jön ki, azaz Dr. Drake szerint húsz intelligens, rádiókommunikációra képes civilizáció létezik a mi galaxisunkban. Ellenben, ha a változók maximálisra becsült értékét illesszük be, akkor N = 50 milliót kapunk eredményül. Dr. Drake kijelentése szerint a bizonytalanságok miatt a legvalószínűbb eredmény 1000 és 100 millió között lehet a Tejútrendszerben.

 

Az egyes változók eredeti értéke és azok változása

R^* = 1/év eredetileg. Drake szerint ez egy egész pontos becslés.

A NASA és az Európai Űrügynökség utolsó számításai szerint galaxisunkban a csillagképződési sebesség 0,68 és 1,45 Naptömeg között lehet évente. Az adott évben keletkezett csillagok számának megadásához szükség van a csillagok kezdeti tömegére, ami kb. ½ Naptömeg. Ez alapján évente kb. 1,5-3 új, átlagos, Nap-tömegű csillag keletkezik a Tejútrendszerben.

 

f_p = a bolygókkal rendelkező csillagok aránya

Eredeti érték: 0,2<f_p<0,5. Az eredeti egyenletet még 1961-ben írta fel Dr. Drake, amikor csak egyetlen bolygórendszert ismertek, a mi Naprendszerünkét. Ám 1992-ben bizonyítottan felfedezték a legelső olyan bolygót, ami nem a mi Napunk körül kering és ez a szám azóta nagyságrendekkel nőtt. Az exobolygók száma 2021. márciusi adat szerint 4687, a csillagászati értelemben mért környékünkön lévő 3643 naprendszerben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb csillagnak vannak bolygói. Tehát ez a szám megközelítheti az 1-et.

 

n_e = azon bolygók átlagos aránya, amelyek képesek az élet támogatására (csillagonként)

Eredeti érték: 1<n_e<5. 2013 novemberében a Kepler űrtávcső adatai alapján a csillagászok már arról számoltak be, hogy a Tejútrendszerben akár 40 milliárd Föld-nagyságú kőbolygó keringhet az adott csillag lakhatósági zónájában, tehát se túl közel a csillaghoz, sem túl távol tőle. Ebben a számításban a Nap-típusú átlagos csillagok vannak benne, valamint az életre valószínűleg alkalmas vörös törpék.

(Képen: lakhatósági zóna túl forró, pont megfelelő, illetve túl hideg bolygóval.
Kép eredetije: https://exoplanets.nasa.gov/internal_resources/1778)

Ebből a számból kb. 11 milliárd bolygó keringhet Nap-típusú csillagok körül stabil pályán. Mivel kb. 100 milliárd csillag van a Tejútrendszerben, ezért az f_p*n_e kifejezés értéke kb. 0,4 lehet. A legközelebbi, lakhatósági zónában keringő bolygó a Proxima Centauri B, amely kb. 4,2 fényévre van. Bár ez kettős csillag, de a körülötte keringő "B" jelű bolygó ideális távolságban van a mi fogalmaink szerinti élet kialakulásához.

(Kép eredetije: https://www.businessinsider.com/earth-sized-planet-circling-alpha-centauri-2012-10)

A Green Bank szervezet ülésén született megállapodás szerint az n_e valódi értéke 3 és 5 között lehet. Govert Schilling holland tudományos újságíró szerint ez a szám túl optimista. Attól, hogy egy bolygó a lakhatósági zónában található, még nehéz megbecsülni a rajta lévő megfelelő elemek számát. Brad Gibson, Yeshe Fenner és Charley Lineweaver megállapították, hogy a Tejútrendszerben lévő csillagok mintegy 10%-a rendelkezik lakhatósági zónában lévő bolygóval, megfelelő nehéz elemekkel, elég távol van egy szupernóvától és a csillaga megfelelő ideje stabil.

Számos, a napjához közel keringő gázóriás pályája felvetette a kétséget, hogy az életet megfelelően támogató bolygók általában túlélik-e a csillagrendszerük kialakítását. A forró Jupitereknek nevezett bolygók távoli pályájukról vándorolhatnak egy csillag-közeli pályára, így könnyen megzavarhatják a belső, lakhatósági zónában keringő kisebb kőbolygók pályáját.

Másrészt a csillagrendszerek sokaságát megismerve nem csupán a Nap-típusú csillagok és a Föld-típusú bolygók lehetnek alkalmasak az élet hordozására. Mostani tudományos becslések szerint a vörös törpe típusú csillagokhoz viszonylag közel keringő, jól elszigetelt kőbolygók is hordozhatják az élet csíráját, bár ezt megzavarhatja a vörös törpe csillagok időnkénti fellángolása. Ráadásul a gázóriások nagyobb holdjain is lehetséges élet; gondoljunk itt a Jupiter körül keringő Europára, vagy a Szaturnusz körüli Titán és Enceladus holdakra. Ez a változó további bizonytalanságot eredményez.

A ritkaföld-hipotézis szerzői további korlátozásokat javasolnak a bolygók lakhatósága témakörében. Szerintük számításba kell venni az alacsony sugárzású galaktikus zónákat, a megfelelően magas fémtartalmat, valamint a megfelelően alacsony aszteroida-bombázást is. Javaslatuk szerint a lakhatósági bolygóval rendelkező bolygórendszerben szükség van egy vagy több gázóriásra, amelyek forró Jupiter-típusú bolygók nélkül is a gravitációs hatásukkal megfelelő védelmet jelentenek a kisebb kőbolygók számára. Továbbá szükséges a bolygó megfelelő lemez-tektonikája miatt; egy nagy hold, amely elegendő ár-apály hatást hoz létre; valamint egy mérsékelt tengelyirányban megdőlt bolygóra, hogy létre tudjanak jönni a nálunk megszokott évszakok.

 

f_l = azon bolygók aránya, amelyek támogatják az életet és van is rajtuk élet

Eredeti érték: 1, azaz 100%. Az eddigiek közül talán ez a legbizonytalanabb. A Föld geológiai bizonyítékai alapján az f₁ értéke magas lehet, de sajnos nincsen más viszonyítási alapunk. Jelen tudásunk szerint a földi élet nagyjából a kedvező körülményekkel egyidőben alakulhatott ki, ami arra is utalhat, hogy a mi fogalmaink szerinti élet kialakulása gyakori lehet. De ezzel a modellel az a baj, hogy egyetlen bolygóra, a Földre alapulnak, így eléggé elfogultnak tekinthetőek. Tudományos szempontból egyetlen kiinduló alapra nem elegendő alapozni! Ha a földitől függetlenül kialakult életet (vagy múltbéli élet bizonyítékát) találunk a Mars bolygón, az Europa, Enceladus vagy a Titan holdak valamelyikén, akkor az f₁ értéke közel 1 lehet. De amíg egyetlen viszonyítási alap van, addig ezt nem lehet felelősségteljesen kijelenteni.

Ennek az érvelésnek az az ellenpontja, hogy az abiogenezis (az élet kialakulása az élettelenből) többször is előfordulhat(ott) a Földön, vagyis minden földi élet közös eredetből származik. Ha az abiogenesis gyakoribb lenne, akkor feltételezhető, hogy többször is előfordult a Földön. A tudósok olyan baktériumok nyomát kutatták, amelyek nem kapcsolódtak más földi élethez, de erre nem találtak bizonyítékot. Az is lehetséges, hogy a földi élet egynél többször is kialakult, de tömeges kihalások miatt egyes evolúciós ágak egyszerűen kihaltak. Francis Crick és Leslie Orgel biokémikusok külön kihangsúlyozták ezt a bizonytalanságot: jelenleg egyáltalán semmilyen eszközünk sincs azt megtudni, hogy valószínűleg egyedül vagyunk-e a galaxisban, vagy a galaxis a sokféle életformát is támogathat. A földi abiogenezis alternatívájaként támogatják a pánspermia ötletét, amely szerint a földi élet nem itt alakult ki, hanem az élet speciális csíráit egy másik bolygóról származó aszteroida, vagy pilóta nélküli hosszútávú utazásra tervezett automata űrhajó hozta.

2020-ban a Nottinghami Egyetem tudósai egy "asztrobiológiai kopernikuszi" elvet javasoltak, amely szerint az intelligens élet más Föld-típusú bolygókon úgy alakult ki, mint a Földön. Ezek szerint az élet kialakulása a bolygó-evolúció néhány milliárd éven belüli természetes részének kell tekinteni. A szerzők szerint az f_l, f_i és f_c értéke nagy valószínűséggel közel lehet az 1-hez. Számításaik szerint jelen pillanatban a galaxisunkban harminc technikailag fejlett civilizáció lehet, figyelmen kívül hagyva a hibasávokat.

 

f_i = az intelligencia bizonyos fokát elérő civilizációk aránya

Eredeti érték: 1, azaz 100%. Ez a mutató különösen ellentmondásos. Sokan ennél jóval alacsonyabb értékre teszik le voksukat, például Ernst Mayr biológus is. Rámutatnak, hogy a Földön kialakult sok milliárd fajból csak egyetlen vált intelligenssé és technikai értelemben is fejletté. Ez alapján az f_i értéke elég alacsony lehet.

Hasonlóképpen a ritkaföld-hipotézis szerint az alacsony n_e érték nem feltétlenül okozza az alacsony f_i értéket. A magasabb értékben hívők szerint az élet megfelelő idő elteltével kialakítja a maga komplex bonyolultságát, így az intelligencia kialakulása elkerülhetetlen, tehát az f_i értéke 1-hez közelít. A szkeptikusok viszont rámutatnak, hogy e tényező nagyon becsült érték, így a mutató értéke megbízhatatlan.

Ráadásul úgy tűnik, hogy maga az élet nem sokkal a Föld kialakulása után jött létre a kambriumi robbanás során, amikor a soksejtű életformák sokfélesége jött létre. Ez arra utal, hogy az élet kialakulásához speciális körülményekre van szükség. Néhány ettől eltérő forgatókönyv, például a hógolyó-Föld elmélete, vagy a sorozatos kihalási hullámok elmélete felvetette annak lehetőségét, hogy a földi típusú élet igen törékeny. A Mars bolygón esetlegesen kialakulhatott valamilyen élet, de ez a mai napig nincsen sem bizonyítva, sem cáfolva. Ha a marsi élettel kapcsolatban tudnánk a választ, akkor valamivel pontosabb becslést adhatnánk az f_i értékére, de ez most még nagyon bizonytalan.

Az f_i értékének pontosabb becslését azok a felfedezések is befolyásolják, hogy a Naprendszer pályája viszonylag stabil kör alakú a galaxis tengelye körül, ráadásul olyan távol van a központi mag csillag-poklától, hogy több millió évig bent marad a galaxis spirálkarjaiban – elkerülve ezzel a nóvák halálos sugárzását. A Föld nagy holdja szintén elősegíthette az élet kialakulását és a biodiverzitást is, mivel állandóan mozgásban tartotta az élet bölcsőjének számító óceánokat.

(Képen a Tejútrendszer térképe, piros nyíllal megjelölve a mi Napunk.
Kép eredetije: https://solarsystem.nasa.gov/resources/285/the-milky-way-galaxy/)

 

Pascal Lee, a SETI bolygókutatója szerint ez a szám rendkívül alacsony (kb. 0,0002). Ezt a becslést arra alapozta, hogy bár a Föld kb. 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, de az emberi intelligencia kezdetét jelentő Homo erectus fejlődése csak kb. 1 millió éve kezdődött meg.
Másik elmélet a többszörös evolúció elmélete. amely szerint a Földön már többször is kialakult intelligens élet, de az előző verziók végét mindig valamilyen tömeges kihalás követte. Ezen hipotézis szerint pl. a dinók is elérhették az intelligencia bizonyos fokát, de még azelőtt kihaltak, hogy technikai fejlődésük elkezdődött volna.

 

f_c = azon intelligenciák aránya, amelyek technikai civilizációt fejlesztenek ki és létezésük nyomát a világűrben is terjesztik

Eredeti érték: 0,1<f_c<0,2. Az elektromágneses hullámokkal szándékosan folytatott kommunikációra jelenleg csak egyetlen példánk van, a Föld. Így megint igen kicsi a viszonyítási alap. A földi civilizáció által kiküldött üzenet is csak a környékünkön terjed, mivel csak elég korlátozott ideje működik ez a fajta elektromágnese kommunikáció. (Például: Arecibo teleszkóp által kiküldött üzenet).

Érdekesség: Az Arecibo rádióteleszkóp 1974.november 16-án sugárzott a Földről a 25ezer fényévre lévő Messier 13 gömbhalmaz felé egy 1679 bitből álló üzenetet. Ezt csak egyszer küldték el és maga a küldés 1679 másodpercig tartott. További részletek: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arecib%C3%B3i_%C3%BCzenet

Találgatások folynak arról is, hogy egy földönkívüli civilizáció létezhet-e külső kommunikáció nélkül. A szándékos kommunikáció nem feltétlenül szükséges, mivel a legtöbb számítás szerint a Föld-közeli civilizációk technológiai nyomait (pl. rádiójelek) már jól lehet érzékelni a jelen fejlettségi szintünkön is – feltéve, hogy a jeleket kibocsájtó civilizáció nem sokkal fejlettebb a miénknél. Ezen mérce szerint a miénk egy kommunikáció-képes civilizáció.

Más kérdés, hogy a galaxisunkban fellelhető civilizációk hány százaléka lehet elég közel ahhoz, hogy észlelhessük az elektromágneses nyomaikat. Például a földi rádióteleszkópok által kibocsájtott jelek adása csak pár fényévnyi távolságig észlelhető.

 

L = azon időtartam, amikor a civilizációk jeleket bocsájtanak ki a világűrbe

Eredeti érték: 1000<L<100millió év. Michael Shermer az L értékére 420-at ad, mivel számítása szerint a földi civilizációk élettartama átlagosan 420 évre becsülhető. A Római Birodalomnál újabb 28 civilizáció átlagát számolva ez az érték 304 évre jön ki. Michael Shermer eredményeiből az is látható, hogy a nagy birodalmak bukását általában a későbbi felemelkedő hatalmak okozták, amik tovább vitték az előd technológiáját. Így az új birodalom már önállónak számít technológiai szempontból, így a Drake egyenletben is. Egyes vélemények szerint a régi civilizációk romjain megjelenő újak nem számítanak önálló civilizációnak, így nem számítanak bele a L értékébe. Továbbá, mivel jelenleg még senki sem tudott kommunikálni a csillagközi téren keresztül, ezért a történelmi civilizációkkal való összehasonlítás értelmetlen.

David Grinspoon véleménye szerint, ha egy civilizáció eléggé fejlett, akkor a túlélésre leselkedő minden veszélyt túlélhet. Ha egy civilizáció fejlődése, beleértve a romjain felemelkedő utódait is, elég hosszú ideig tart, akkor az L értéke igen nagy lehet, akár több milliárd év is. Ha ez az érvelés igaz, akkor a Tejútrendszer a kialakulása óta rejtheti a fejlődőképes civilizációkat.

Azt is feltételezték, hogy ha egy civilizáció elég sokat megtudott a környezetéről, illetve más civilizációkról, akkor a megszerzett tapasztalatok miatt a saját élettartama is jelentősen megnőhet.

Ennek ellentételezéseként viszont száma jöhet a beltenyészet kérdése is. Például egyes elzárt közösségekben hosszú időn keresztül csak a közösség tagjai kerültek kapcsolatba egymással, így a génkészletük nem mutatott elég változatosságot, vagyis az adott populáció belterjessé vált. Ez a veszély fennállhat egy elzárkózó, egy adott területre (bolygóra) bezárt fajnál is; vagyis az adott fajnál előfordulhat a beltenyészet.

Carl Sagan, a híres csillagász elmélete szerint az összes kifejezés, kivéve a civilizáció élettartamát, elég magas lehet, így meghatározó tényező abban, hogy a galaxisunkban kevés vagy sok értelmes, technológiát is használó faj alakulhatott ki. Viszont a civilizáció élettartamát jelentősen befolyásolja az önpusztítás képessége is. Carl Sagan véleménye szerint a Drake-egyenletben erősen meghatározó tényező volt a környezetvédelmi kérdések iránti érdeklődés, a valószínűleg kialakuló járványok halálozási rátája, valamint az önpusztító (pl. atom-) háborúk bekövetkezésének valószínűsége.

Ráadásként azt is meg kell fontolni, hogy egy civilizáció nem feltétlenül szerves biológiai alapú, mivel lehetséges tisztán mesterséges civilizáció is.

 

Másik megközelítés

 

Az Asztrobiológia folyóiratban megjelent cikk alaposan taglalja, hogy mit is jelent az optimista, illetve a pesszimista hozzáállás a Drake-egyenletben megjelenített változóknál. (link: https://www.liebertpub.com/doi/pdfplus/10.1089/ast.2015.1418)

„A fejlett civilizációk létezésének kérdése valahol a világegyetemben a Drake egyenlet három nagy bizonytalansági tényezőjén múlik.” – jelentette ki Adam Frank, a Rochester-i Egyetem fizika és csillagászat professzora. „Régóta tudjuk, hogy körülbelül hány csillag létezik. Nem tudtuk, hogy ezen csillagokból hánynak van olyan bolygója, amely potenciálisan hordozhatja az életet, milyen gyakran alakulhat ki az élet és intelligens lények kialakulásához vezethet, valamint mennyi ideig létezhet egy civilizáció, mielőtt kihalna.”

„Természetesen fogalmunk sincs arról, hogy milyen valószínűséggel fejlődhet ki intelligens technológiai faj egy lakható bolygón.” – mondja Frank. – „De a módszerünket használva pontosan meg tudjuk mondani, hogy ennek a valószínűségnek milyen alacsonynak kell lennie, hogy CSAK mi lehessünk az egyetlen technológiát használó fejlett civilizáció a világegyetemben. Ezt nevezzük pesszimista hozzáállásnak. Ha a tényleges valószínűség nagyobb, mint a pesszimista hozzáállásé, akkor a technológiai fajok és a civilizációk korábbi létrejötte valószínűbb.”

Ezzel a megközelítéssel Frank és Sullivan kiszámította, hogy mennyire valószerűtlen lehet a fejlett élet létrejötte valahol és valamikor az univerzum több tíz milliárd billió csillag között, ideértve a Tejútrendszer százmilliárd csillagát.

Woodruff Sullivan, Washingtoni Egyetem: „Ahelyett, hogy megkérdeznénk, hogy hány civilizáció létezhet most, azt kellene kérdeznünk, hogy mi vagyunk az egyetlen valaha kifejlődött technológiai civilizáció?”

 

Az eredmény? Az új exobolygó kutatás eredményeit felhasználva az univerzumban valószínűleg létező 2*10²² csillagra kiterjesztve Frank és Sullivan véleménye szerint az emberi civilizáció csak akkor lehet az egyetlen az univerzumban, ha a lakható bolygón kifejlődő civilizáció valószínűsége kisebb, mint 1:10 billió milliárd, azaz 1:10²².

„Ez az arány hihetetlenül kicsi” – mondja Frank. – „Számomra ez azt jelenti, hogy másik, technológiát használó értelmes idegen fajok már kifejlődhettek előttünk. Gondoljunk bele! A mi számításaink szerint pesszimistának számítana, ha valaki azt képzelné, hogy egy lakható bolygón kifejlődő civilizáció esélye mondjuk 1:trillió lenne. De még ez is találgatás, mivel 1 az ezer milliárdos esély azt jelenti, hogy ami itt, a Földön az emberiséggel történt, az körülbelül 10 milliárdszor történt meg a kozmikus történelemben.”

Kisebb mennyiségek esetén ezek a számok jóval kezelhetőbbek. Például egy másik technológiát használó értelmes faj kifejlődésének valószínűsége a Tejútrendszer egy lakható bolygóján jóval nagyobb, mint 1:60 milliárd.

Ezek a számok muníciót adnak az idegen fajok létezéséről az optimistáknak. Sullivan rámutat, hogy a teljes Drake-egyenlet, amely a most létező idegen civilizációk létezésének esélyét adja meg, bőven adhat vigasztalást a pesszimistáknak.

A NASA Kepler teleszkópjának és egyéb űrtávcsöveknek köszönhetően most már tudjuk, hogy a csillagok nagyjából 1/5-ének vannak bolygói a lakható zónában; vagyis ahol a bolygó felszíni hőmérséklete támogatja a mi fogalmaink szerinti élet kialakulását. Tehát a három nagy bizonytalansági tényező egyikét erősen korlátoztuk.

 

(Képen: pár eddig felfedezett, lakhatósági zónában keringő kőbolygó, valamint utolsónak maga a Föld;
Művészeti koncepció; Kép eredetije: https://exoplanets.nasa.gov/internal_resources/200)

 

Frank állítása szerint a harmadik nagy kérdés, hogy milyen hosszan létezhet egy civilizáció, jelenleg ismeretlen. "Az a tény, hogy az emberiségnek nagyjából tízezer éve van kezdetleges technológiája, valójában semmit sem mond arról, hogy egyéb társadalmak képesek-e fenntartani magukat ilyen sokáig, vagy esetleg sokkal tovább." – magyarázta.

De Frank és a cikk társszerzője, Woodruff Sullivan, a Washington Egyetem csillagászati tanszékének és asztrobiológiai programjának munkatársai úgy találták, hogy a kérdés egyszerű kibővítésével teljesen megszüntethetik ezt az ellentmondásosságot.

"Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy hány létezik most, kérdezzük inkább azt, hogy vajon mi vagyunk-e az egyetlen valaha létezett technológiai faj a világegyetemben?" – mondta Sullivan. "Ez az áthelyezett fókusz kiküszöböli a civilizáció élethosszának kérdését és megengedi számunkra, hogy foglalkozzunk az úgynevezett kozmikus régészeti kérdéssel, azaz milyen gyakran fejlődött az evolúció az élet ilyen előrehaladott állapotába az univerzum története során."

(Képen: Kepler-186f bolygó művészeti koncepciója; ez volt a legelső olyan felfedezett exobolygó, amely a lakhatósági övben stabilan kering és felszínén valószínű a folyékony állapotú víz;
Kép eredetije: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c1/Kepler186f-ArtistConcept-20140417.jpg/200px-Kepler186f-ArtistConcept-20140417.jpg)

 

Ez továbbra is óriási bizonytalanságokat hagy a fejlett élet lakható bolygókon való kialakulásának kérdésében. Frank és Sullivan itt is megfordította a kérdést. Az helyett, hogy találgatnánk a fejlett élet kialakulásának esélyét, kiszámolták annak az esélyét, hogy az emberiség legyen az egyetlen megfigyelhető fejlett civilizáció az univerzum teljes történetében. Ezzel az ötlettel Frank és Sullivan kiszámított egy esélyt arra, hogy az emberiség volt az egyedüli kísérlet az intelligens élet kialakulására, szembe állítva azzal, hogy fejlettségükkel mások már elénk kerültek.

"Természetesen fogalmunk sincs arról, hogy mennyire valószínű egy technológiai faj kifejlődése egy lakható bolygón” – mondta Frank. „De a mi eljárásunkat használva egész pontosan meg tudjuk mondani, hogy milyen alacsony annak a valószínűsége, hogy mi legyünk az egyetlen civilizáció, amely az univerzumban valaha kifejlődött. Ez a pesszimista álláspont. Ha az esély kicsivel nagyobb ennél, akkor már valószínűleg korábban kifejlődött technológiai faj és civilizáció."

Ezzel a megközelítéssel Frank és Sullivan kiszámította, hogy mennyire valószínűtlenül lehet fejlett élet az univerzum összes csillagára nézve, vagy csak a Tejútrendszer százmilliárd csillagát számítva.

Az eredmény? Az új exobolygó kutatások adatainak felhasználását alkalmazva az univerzum 2*10²² csillagára Frank és Sullivan számításai szerint az emberi civilizáció csak akkor lenne az egyedülálló a világegyetemben, ha a lakható bolygó kialakulásának esélye kisebb, mint 1:10²².

"Ez egy hihetetlenül kicsi szám" – mondta Frank. – "Számomra ez azt jelenti, hogy az intelligens, hozzánk hasonló technológiailag fejlett fajok kifejlődtek előttünk. Így gondoljuk. Eredményünk ismeretében pesszimistának számítana, hogy egy lakható bolygón egy civilizáció kifejlődésének valószínűsége 1:10¹². De még ezen pesszimista esélylatolgatás szerint is azt jelenti, hogy ami a Földön az emberiséggel történt, az valójában 10 milliárdszor történt meg a világmindenség történetében."

Kisebb számok esetén ez azt jelenti, hogy más technológiailag fejlett faj kifejlődésének esélye a Tejút galaxis egy lakható bolygóján jobb, mint 1:60 milliárdhoz.

 

Felhasznált szakirodalom:

• https://en.wikipedia.org/wiki/Drake_equation
• https://solarsystem.nasa.gov/resources/285/the-milky-way-galaxy/
• https://exoplanets.nasa.gov/internal_resources/1778
• https://www.businessinsider.com/earth-sized-planet-circling-alpha-centauri-2012-10
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Arecib%C3%B3i_%C3%BCzenet
• https://www.seti.org/seti-institute/project/details/arecibo-message
• https://exoplanets.nasa.gov/news/1350/are-we-alone-in-the-universe-revisiting-the-drake-equation/
• https://www.liebertpub.com/doi/pdfplus/10.1089/ast.2015.1418
• https://www.space.com/25219-drake-equation.html
• https://phys.org/news/2020-12-likelihood-extraterrestrial-civilizations.html
• https://www.nationalgeographic.com/science/article/how-many-alien-civilizations-are-out-there-new-galactic-survey-holds-clue
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Kepler-186f

 

© TFeri.hu, 2021.jún.