T. Tamás Ferenc: Tégla

Díjazott
Elhangzott a Jáky József Szakközépiskola 65 ünnepi műsorán a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Megjelent az Országos Mécs László Irodalmi Társaság "A szó ünnepe" c. antológiájában 2017. júniusban.

Tűzben születtem én, valahol egy gyár közepén,
Aztán teherautóra raktak, majd messzire elvittek.
Egy kéz megfogott, majd rámcsapott.
Ekkortól lett öntudatom, így rájöttem,
Hogy csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem a legelső becsöngetésre,
Ahogy a tudásvágyó fiatalok bejöttek falaim közé.
Az iskola első osztályára,
A mindent elsöprő tanulni akarásra.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Minden reggel köszöntöttem a napfényt,
Majd délután elbúcsúztam a falaim közt lévőktől,
Hogy estére elcsendesedjen az iskola
És így várjam a következő reggelt.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem a legelső ballagásra,
A vizsgák izgalmára,
Aztán a bizonyítványosztásra
És a forró nyár hosszúságára.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem egy réges-régi csillogó szemű fiúra,
Aki igen rég’ lépett be a falaim közé.
Az iskolás éveit kitüntetéssel végezte,
És elment szakmát tanulni messze-messze.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Aztán az egyetem után visszajött,
Hogy immár tanárként itt dolgozzon.
És a tudását kamatoztathassa,
Tapasztalatát számtalan ifjúnak átadhassa.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Az öreg tanár egy életen keresztül
Itt dolgozott a falaim között.
Innen ment nyugdíjba sok éve,
És utolsó napján engem érintett meg.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Emlékszem egy másik tanárra
Aki végzős egyetemistaként jött ide
Hogy legelső óráját itt tartsa
És az egész életét itt ledolgozza.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.
 
Sok diák volt a falaim között.
Mindenkit szépen sorban megismertem,
Aztán pár évig nevelgettem,
Majd útjára bocsájtottam.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

A tanárokkal együtt változtam én is.
Volt részem örömben-sírásban,
Hitben, reményben, változásban.
Az oktatás örök átalakulásában.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Érzem én az iskola szellemét,
A tanárok igyekezetét,
A diákok daccal vegyes tudásvágyát,
A dolgozók segíteni akarását.
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Immár hatvanöt éves lettem én,
Tehát nyugdíjas lehetnék.
De megnyugodni képtelen lennék,
Az életem értelme a változás, az örök tudás!
Pedig én csak egy tégla vagyok az iskola falában.

Itt az ideje visszapillantani!
Hogy lássuk a dicső múltat
És kirajzolódjon a még szebb jövő.
Így dícsérjük a tudást, az örök változást!
Hogy többek legyünk, mint egy tégla az iskola falában!