T. Tamás Ferenc: Big Joe
Megjelent a Montázs Magazin Számadás c. antológiájában (2022.jún.)
Megjelent a Kláris Antológia 2022. őszi kiadásában.
A történet valóság alapú, de a szereplők nevét és a helyszíneket személyiségvédelmi okokból megváltoztattam.
Tanárként számtalan érdekes esettel szembesültem, ezek között az egyik különleges volt Big Joe is. A fiú eredeti neve Bánatos József volt, de mindenki Big Joe-nak hívta. Egyrészt magassága, másrészt nagy ereje, harmadrészt mackó természete miatt. Ráadásul kedvenc filmje a Bud Spencer-féle Banános Joe volt, így lett ő Big Joe. Nem tudom, hogy ki nevezte el, de hozzánk már így jött – ráadásul szerette is a gúnynevét.
Szóval, úgy 20 éve ismertem meg őt. Az osztályomba került, én matematikából és fizikából tanítottam. Már 9. osztályban is aránylag jó esze volt, de olyan nagy darab volt, hogy messze kirítt a többiek közül. Futni alig tudott, de a kitartását mindenki irigyelte. Nálam általában október közepén jön el az első kifejezetten nehéz témazáró matematikából, ami sokaknak okoz kemény munkát, majd a gyakori eredménytelenség miatt fejfájást. Big Joe-nál sem volt ez másképp, hiszen ő a vidéki kis általános iskolájában a tanárok kedvenceként nem ilyen kegyetlen feladatsorhoz szokott. Sokaknak lett gyenge az eredménye, de neki meglett a kettese. A módszer nem véletlen: a tanulástól elszokott volt 8.-asok így időben nekiállnak komolyan venni a középiskolai matekot.
Másnap reggel több kék-zöld folttal jött be. Gondoltam, hogy őt is megverték a szülei – ez sajnos előfordul. Rákérdeztem, hogy mik ezek?
- Az edzésen nem figyeltem eléggé és beleszaladtam pár nagyobb pofonba meg esésbe. – válaszolta. – Amúgy dzsúdózom már néhány éve.
Így már értettem. Reméltem, hogy nem kamuzott. Az ő korosztálya, a 14-15 éves fiúk hajlamosak kitalálni bármit, csak ne kelljen elismerni, hogy a szüleik alaposan elkalapálták.
Néha unalmamban le-lenéztem az osztályom testnevelés óráira. Big Joe mozgásán nem látszott az összehangoltság, de a trikó jól megmutatta bőséges izmait.
Soha nem volt erőszakos a természete: szinte fát lehetett vágni a hátán. Mindent elviselt és csendben, zárkózottan élt. Szülei szerették is a maguk módján, de ikerhúgai érzésem szerint jóval több szeretetet kaptak, mint a nagydarab bátyjuk. Anyja az egyik szülőin elmondta, hogy az ő kérésükre iratkozott be dzsúdóra, mivel előtte nagy termete ellenére sem tudta megvédeni magát a faluban esténként. Itt megtanult harcolni és láthatóan meg is erősödött. Mozgásának és önbizalmának is jót tett az edzés.
Szóval, Joe-nak lassan összeállt a képlethalmaz a fejében és stabil hármas-négyes közötti matekos lett. Osztálytársaiból hamarosan barátok is lettek, így egyre jobban érezte magát az iskolánkban
10. elején többször belekötött az egyik magas, erőszakos, akkori végzős. Döme bokszoló volt, így nagy volt ereje az ütésének. Ráadásul erőszakos, kötekedő természete miatt sokan féltek is tőle. Döme mindennel zaklatta: többször "véletlenül" nekiment a folyosón, egyszer leöntötte valami ragadós szörppel, a fiú WC-ben többször is szándékosan ráfújta a füstöt, amit Big Joe szívből utált. Döme nagyon utálatos volt vele.
Október közepén Döme megint falhoz lökte Big Joe-t, aki esésekor véletlenül összetört egy kisebb virágtartót. Szinte azonnal ott volt a szomszéd teremben éppen dolgozó gondnok, aki bár nem látta az esetet, de azonnal felelősségre vonta a vétlen Big Joe-t. Ő hiába mondogatta, hogy ártatlan és csak a Döme lökte fel, nem adtak neki igazat. Ráadásul Döme minden szemtanút körbepofozással fenyegetett meg, ha eljár a szájuk. Így rongálás miatt Big Joe igazgatói figyelmeztetőt kapott, meg ki kellett fizetnie egy új virágtartót. De Big Joe még tűrt.
Persze a tanáriban hallottunk ezt-azt, de egy ötszáz fő feletti zömében fiú-iskolában előfordultak kisebb-nagyobb súrlódások. Nem lehettünk ott mindenhol!
Alig egy héttel később már tűrhetetlen volt a helyzet. Robbant!
Valami órarendi rossz cserélgetés miatt Döme és Big Joe osztálya egyszerre került a tornaterembe. Ilyenkor elkülönítve szoktak gyakorlatokat kapni, de most nem működött a máskor leeresztett válaszfal, így vegyült a két osztály a kidobós játékban. Döme persze szokás szerint kérkedett az izmaival, így többen is „véletlenül” kaptak tőle kisebb-nagyobb ütéseket. Egyszer összeütköztek Big Joe-val, aminek következtében Döme földre esett. Big Joe elnézést kért és nyújtotta a kezét, hogy felsegítse a földön fekvő bokszolót, de ő felpattant és teljes erejével egy irtózatos nagy pofont vitt be Big Joe-nak.
Illetve csak akart, mert a dzsúdós srác elhajolt és szép nagy ívben földhöz vágta ellenfelét, majd a hátára térdelve, karját felfeszítve tette harcképtelenné. Reflexből cselekedett, de Döme irtózatosan nagyot csattant a földön. Döbbent csend uralkodott a máskor mindig zajos tornateremben. Big Joe a maga csendes hangján csak ennyit mondott:
- Most már elég volt! Végleg szállj le rólam, vagy darabokra töröm a karodat! – elég volt egy pici kis csavarás a szóban forgó kézen és Döme jajveszékelt.
Végre odaért a tetthelyre az eddig a szertárában pihenő tesitanár is, aki azonnal szétugrasztotta a fiúkat. Persze megint Big Joe a felelős a tanár szerint, meg a lassan felálló Döme is ezt állította sajgó karját markolva, de elég volt Big Joe egy csúnyább nézése és egyből bevallott mindent. Most már a többiek sem féltek Dömétől, így Big Joe mellé álltak. Mindkét fiú megkapta a szokásos igazgatói intőjét, de Döme tekintélyének azonnal vége lett. Big Joe pedig az osztály és lassan az iskola elismert alakja lett.
De ezzel nincs vége a történetnek!
Egy évvel később Big Joe összeszedett egy Anita nevű édes, kedves, aranyos, szőke hajú kislányt és nagyon belehabarodott. Sülve-főve együtt voltak. "Mackóka" – ez volt Big Joe beceneve a szerelme szerint, tenyerén hordozta Anitát, aki mindent megadott az egyre jobban kinyíló fiúnak. Mindkettőjüknek a másik volt az első nagy szerelme. Kölcsönösen bemutatkoztak egymás szüleinek. Gyakran együtt is aludtak. Mindenki úgy érezte, hogy ez jóval több, mint holmi diákszerelem. Az őszi szünetben egy hosszú hétvégét töltöttek édes kettesben egy prágai szállodában. Utána Big Joe nekem bevallotta, hogy szeretné megkérni Anita kezét. Véleményem szerint ez kicsit elhamarkodott lépés volt és ezt igyekeztem neki is óvatosan elmondani, de Mackóka szemén a szerelem lila ködje ült.
Nem szoktam 12.-es osztályaimat elvinni több napos osztálykirándulásra, de az a társaság valamiért mégiscsak rávett erre. November elején mentünk két napra Esztergomba. Az osztály táncolni akart. Mindenki akart menni, ráadásul engem is megkértek, hogy menjek velük. Tudták jól, hogy utálom az ilyen zenés-táncos helyeket, de olyan nagyon kérleltek, hogy mégis elmentem velük. Együtt mentünk késő este a kicsi kis diszkóba, de közben valamit nem vettem észre: Big Joe valahol balra lemaradt.
Amit nem tudtam: szerelmi bánata volt. Ugyanis az előző esti edzés után szokás szerint Anitához ment kicsit udvarolgatni, de a lányt ágyban találta Dömével. Éppen "úgy" voltak. Aznap frissen jöttek össze és egyből az ágyban kötöttek ki. Anita rögvest kiadta Big Joe útját.
Ez a sportoló srác életében nem ivott szinte semmit, de most inni akart nagyon keményen! Így a diszkó felé menet ő lemaradt a többiektől. Én azt hittem, hogy mindenki megvan, de sajnos tévedtem. Két-három óra is eltelt, amikor a társaság velem együtt elindult a kollégiumi szállás felé.
Kezdtünk lefeküdni, amikor a szállásunk elé jött egy szirénázó rendőrautó és két rendőr engem keresett. Történt ugyanis, hogy Big Joe a sokadik pohár vegyes pálinka után elindult a kollégium felé, de elé állt egy alacsony, vézna rendőr és kötözködött vele. Sajnos az örökké józan sportember fejében az alkohol átkattintott valamit és egy jól irányzott csapással kiütötte az egyenruhást. Erre a társa fegyvert rántott és így már Big Joe földre hasalva megadta magát. Bevitték a rendőrségre, ahol a kérdésekre sem tudott válaszolni. Nem volt nála sem irat, sem semmi azonosító. Még a nevére sem emlékezett. Csak az én nevemet tudta ismételni és azt, hogy a Bazilika melletti kollégium. Nos, így jutottak el hozzám a zsaruk. Bevittek az őrsre, ahol persze Big Joe várt és a menet közben magához tért járőr.
Ugorjunk pár órát! Reggelre valahogyan kibeszéltem a fogdából a srácot, így békésen hazajutottunk mindahányan. Nem volt semmi következménye az esetnek, szerencsére.
De még ezzel sincs vége a történetnek!
Eltelt vagy tíz év. Egy másik, távolabbi iskolában volt mellékállásom. Fáradt voltam, nyűgös, ráadásul enyhén szitált is az eső. Téli estén, sötétben bicikliztem hazafelé a városban. Sajnos az első lámpám éppen aznap elromlott. Gurultam hazafelé az úton, amikor a sötétben láttam, hogy egy lámpa köröz. Ez rendőr lesz!
Lássuk: este, sötétben, első lámpa nélkül megyek az úton, ráadásul elég tempósan. Éreztem, hogy sokba fog ez kerülni!
- Jó estét kívánok! – köszönt az őrmester. – Személyit, lakcímkártyát, pedagógus igazolványt kérek!
Nagyot néztem. A mosolygó rendőr Big Joe volt. Átöleltük egymást. Nevetve mondta, hogy az esztergomi eset miatt lett rendőr. Sínen van az élete. Boldog. Felesége van és egy kétéves lánya. És örökké hálás a rendőrségnek az emberségükért…
(c) Tamás Ferenc, 2021. jún.