T. Tamás Ferenc: Ici-pici versike

Ici-pici ház áll a kis dombocskán
Arra járva megláttam lassacskán.
Sokat mentem, fáradt voltam és éhes
Ólomlábam volt már oly’ nehézkes.

Ici-pici kecske legelt a ház előtt,
A kertben egy szál gaz sem nőtt.
Apró vetemény: egy kis ez meg az,
Amit csak megtermel a tavasz.

Ici-pici fácskán terem sok alma,
Növelte a gondos gazda szorgalma.
Ott egy szép barack kerekedik,
Amott meg némi bab penderedik.

Ici-pici gazda ablakban szívja pipáját,
Nézi csak szépen takarított szobáját,
A ház ragyogó fehérre meszelt falát,
A kerítés szépen faragott formázatát.

Ici-pici gazdasszony süti kenyerét,
El nem téveszti a sütés menetét.
Friss kenyér finom illata lengedez,
Az éhes vándor falatot kérve esedez.

Ici-pici falatot kaptam mindenből én ott,
Amire csak szemem-szám vágyott.
Majd jóllakva továbbmentem békébe’
Hogy elérhessek a versike végére.


T. Tamás Ferenc, 2020. szept.