T. Tamás Ferenc: Lágyan megöl

Egyik este vezettem az autómat
Alig vánszorogtak a kilométerek.
Körülöttem a néma csend üldögélt
Meg a fényszóró mutatta árnyékország.

Tekergettem a rádiómat,
Hogy valami zenét keressek,
De csak statikus zaj volt
Meg az állandó recsegés.

Aztán egy ismeretlen adóra érve
Felcsendült egy dallam,
Valami éteri, valami könnyű,
Ami azóta sem megy ki a fejemből.

A dal belemászott a fülembe
És lágyan megölt a hangjával.
Azóta mindig és mindenhol ezt hallom,
Talán soha nem tudom feledni.

Bár nem tudom, hogy ki énekelte
Mikor és hol jelent meg, milyen nyelven szól,
De akkor és ott nekem a világot jelentette.
És még mindig hallom magamban.

Sok idő telt el azóta,
Számtalan zenét kerestem magamnak,
De azt a dalt megtalálni sosem sikerült.
És még most is lágyan megöl a hangjával.