T. Tamás Ferenc: Az űrhajó leszállása

Megjelent a Holnap Kiadó „Őszi-kék” c. kiadványában 2021.decemberében.

-    Kapitány! Kérem, ébredjen! Beléptünk az AN57-es naprendszerbe.
-    Máris? Hiszen alig négy napja pihentem le. Jóformán még regenerálódni sem volt időm.
-    Tudom, de éppen Ön kérte, hogy feltétlenül ébresszem fel minden új rendszerbe belépéskor.
-    Jól van, tudom, D-687.
-    Segíthetek öltözködni? Vagy hozhatok ételt?
-    Köszönöm, egyiket sem. Majd megoldom a kabinon belül – csekély érdeklődéssel nézett a hálótermében lassan termőre forduló kviath-pálma felé. Arra gondolt, hogy most ez is megteszi étel gyanánt.

Alig tíz perc múlva felöltözve belépett a parancsnoki fedélzetre. A kötelező tisztelgés után megnézte a beosztottjai állapotát. C-321-et el kellett küldenie, mert már kezdett fáradni, de a többiek elég jó állapotban voltak. Elégedetten fonta karba kezeit és lehuppant a székébe.
Hamarosan B-101, az első tisztje jelentette, hogy hat-nyolc nagyobb bolygó található a rendszerben és elég sok hold. A belső bolygókból 2 vagy 3 van, esetleg 4 is és nagyrészt kőből vannak, míg a külső négy planéta sokkal nagyobb és gázokból állnak. Ilyen távolságból ennél több részlettel nem tudott szolgálni.
Először egy gyűrűk övezte halványszürke óriást vizsgáltak meg. Sajnos itt túl hideg volt és a számtalan holdja közül egy sem volt ígéretes, bár néhányon találtak némi vizet, de az a hihetetlenül alacsony felszíni gravitáció jóformán lehetetlenné tette a felszíni munkájukat. Még szerencse, hogy egy korábbi elődje kidolgozta az ilyen alacsony nehézségi erejű mezőben is megbízhatóan működő tapadókorongokat! Viszont gáznemű oxigént sajnos nem találtak.
A következő bolygó az előzőnél sokkal nagyobb volt, egy színes csíkos gázóriás, amely körül szintén elég sok hold keringett. Itt már találtak pár vízjégből álló kisebb részt, így feltölthették a csillagközi utazás során megcsappant készleteiket. A kapitány szerencsésnek érezte magát, hiszen elődje alatt kénytelenek voltak a legalacsonyabb G-s jelűektől megvonni a vizet, így azok sorban meghaltak. De a most megtalált víz miatt ilyen gondjuk pár generáció alatt nem lesz, csak a szaporodást kell jól kordában tartani. Bármilyen ígéretes is volt ez a sok hold, de sajnos só nem volt sehol, így tovább kellett menniük.

A csillagászati észlelésekért felelős öreg C-120 számításai szerint a most már jól észlelhető belső bolygók közül a harmadikon valószínűleg van folyékony víz és talán só is, így arra vették az irányt. Amint közelebb mentek a kék bolygóhoz észlelték, hogy seregnyi műhold kering körülötte. Lehet, hogy találtak egy értelmes civilizációt? Kalandozásaik során ez lenne a legelső eset!
Amint a bolygó egyetlen, kőből álló holdja mellé értek, elkezdték leadni a mostanra tartogatott fény- és rádiófrekvekvenciás üzenetet, de sajnos semmilyen választ nem kaptak. Az üzenet folyamatos sugárzása mellett közeledtek a felszínhez. Megelégedve vették tudomásul, hogy a légkörben sok az oxigén, bár nekik kicsit túl sok is. Inkább nitrogén lenne több! Persze a gravitáció itt is igen kicsi, de nem annyira, mint az előző holdakon.

B-41 javaslatára egyet pihentek a leszállás előtt. Aznap este a kapitány elégedetten mormogott és még C-210 hízelgését is elfogadta. Jó volt egy kis kényeztetés, bár a C kategóriások értelmi képességeivel nem volt megelégedve. Arra gondolt, hogy a következő párosodásra egy B-t választ. Azzal sokkal jobb lesz az együttlét és talán többet is tud, mint ez a C!

Ébredés után felkészítették a hajót a leszállásra. Lassan ereszkedtek, mivel nem akartak elégni a sűrű oxigénréteg uralta légkörben. Azt már a bolygó körül keringve észlelték, hogy a kék planéta felszínének nagy része víz, ráadásul a többség folyékony állapotban van! És hihetetlen nagy az itteni víz tömege. Visszagondolt az oly’ sokszor levetített indulásukra. Haldokló anyabolygójuk vízkészletének nem kis részét tették bele a tucatnyi egyszerre induló űrhajóba. Ezek az ősi felvételek! Azóta már ő a hajó sorban 52. kapitánya, ami az A-s főtisztek hosszú életével számolva több ezer év! Vajon hol lehet a többi hajó? Mire jutottak? Mert ő, A-38 kapitány talált egy értelmes civilizációt!

Egy kisebb folyó mellé szálltak le és figyelve az alacsony gravitációra pár tucatnyian kimentek a felszínre. Mivel a levegő megfelelő volt, ezért nem kellett űrruhát viselniük. Végre szabadon lélegezhettek. Persze elsőnek a kapitány lépett az új bolygóra. Az a rengeteg beleölt anyag! Az a hatalmas fémváz! Büszkeségtől csillogtak a kapitány szemei, ahogy visszanézett a hajójára, fajának méltó büszkeségére. Felmászott egy kisebb dombra, hogy nyugodtan körülnézhessen. Ekkor meglátta az óriást!
Két lába volt és mindössze két keze. A fején meg csak két szem volt! Termete viszont óriási! Első becslésre magassága több, mint százszorosa lehetett a kapitányénak! Vajon melyik kategóriába tartozhatott? Valami furcsa hang hagyta el a száját.
-    Ezek hang alapúan beszélnek?!  – állapította meg a kapitány. – Így már érthető a fejtetőn megszokott csápok teljes hiánya.

-    Szivi! Valami fényes izé van a kijárónál, a csatorna felett. Te tetted oda?
-    Dehogy! Lökd odébb!
-    Próbáltam, de nehéz! Nem tudom megmozdítani sem.
-    Várj, de buta liba! Majd a kocsival belököm a vízbe. – és a házigazda az ismeretlen fémnek óvatosan nekitolatott és gázt adva belelökte azt a mély vizű csatornába.
-    Már megint hangyák?! Majd adok nektek! – és jókora adag rovarirtóval lepermetezte a mit sem sejtő kapitányt és teljes legénységét.

A vízi leszállásra alkalmatlan űrhajó azóta is ott van a városi csatorna mélyén, benne rengeteg halott űrhajóssal.


T. Tamás Ferenc, 2020.ápr.