T. Tamás Ferenc: Csak Neked

Nézem oly’ jól ismert szemedet
Látom benne az együtt töltött éveinket.
Lassan őszbe csavarodik
A mindig szép hajad,
Amit állandóan csavargatsz
És immár sokat fested.

Átölelem a valaha vékony derekad
Amely mostanra megasszonyosodott.
Ölelésedtől most is felforr a vérem
Amint este fáradtan átkarolsz.
Szeretném lecsókolni mélyülő ráncaidat
Melyek ellen annyira küzdesz.

Eltelt húszegynéhány együtt töltött év
És a heves ifjúkori szerelmet
Fel kellett volna váltania
A mindennapok megszokásának,
Az állandó napi rutinnak,
A mozdulatok megszokottságának.

De nekem ünnep minden veled töltött nap
Akarlak és kívánlak Téged,
Az asszonyt, a nőt, az anyát,
Aki az én feleségem,
Akit változatlan hévvel szerettelek
És szeretlek most és mindörökké.