T. Tamás Ferenc: Éjszakai országúton

Megjelent: az Albanegra Kiadó "Szerelem" c. antológia-kötetében.
Megjelent a Holnap Magazin online verziójában.

Késő este van. Nem, inkább már éjszaka. Megyek haza kocsival a megszokott, unalomig ismert országúton poros kis városom felé. A rádióban valami nevesincs együttes zajong. Ezt egyesek zenének nevezik. Én inkább felesleges zajkeltésnek...

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Leszállt az este. Hideg van. 5-8 fok körül lehet a hőmérséklet. Koromsötét az országút. El-elgondolkodom, hogy ki jöhet szembe, de csak a fényszórókat látom. Én szeretem betartani a sebességkorlátozást, így többen megelőznek. Nem baj, menjenek csak. Haza akarok érni!

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Magas fényszórók, szigorú sebességkorlát: ez a menetrend szerinti busz. Alig vannak rajta páran. Azok is csak bóbiskolnak. Nagykabát dől a bundára. Tinédzser rágózva zenét hallgat – valami nevesincs együttest. Alig várják, hogy ágyba kerüljenek. Csak fejeket látok egy-két pillanatra, semmi mást.

Élénken kifestett nő új kocsicsodában: talán vacsorázni megy az új pasijához. Belenéz a visszapillantóba és egyből a frizuráját igazgatja. Randevú? Vagy egyből az ágyba? Fontos?

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Fiatal fiúk, úgy 20 év körüliek marha nagy kocsival, csutka gázzal. Persze, valamelyik apuci odaadta a saját kocsiját a fiának, ők aztán tövig nyomott pedállal tekernek ezerrel csajozni. Istenem csak odaérjenek! Tudom, hogy semmi közöm hozzájuk, de ők is emberek. Bár idegenek, de féltem őket!

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Kisteherszállító egy pékség emblémájával. Megy a pék a holnapi anyaggal az éjszakai műszakra. Embertelen egy világ. Jó, én is szeretem reggelente a friss kenyér illatát, amit a feleségem hoz a kisboltból, de ezért is valakinek egész éjszaka dolgoznia kell. Meg rettentő hajnalban ki is kell szállítani. Rossz ez a világ! Valakinek mindig rossz.

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Modern kocsi, nem hivalkodó, de látszik rajta az ápolás. A sofőr félkézzel vezet, mert a másik kezével mobilját tartja füléhez. Tudja, hogy ez törvénytelen és veszélyes, de oly' sokan csinálják. Nagy fék: a mobilozó sofőr alig tudott visszaugrani sávjába a szemközt száguldó kocsi elől. Dobban a szívem. Nem volt gond, mert óvatosan vezetek, de lehetett volna. Nagy gond lehetett volna.

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Idősödő házaspár a kocsiban. Papa vezet, mama megpróbálja szóval tartani. Istenem, boldog öregek. Békében, egymás mellett leélték az életet. 40-50 éve lehetnek házasok. Lassan már az unokák is megházasodnak. Milyen lehet ezt a kort így megélni? Nem tudom! Boldogan, békében, nyugodtan. Vigyázzatok egymásra, bölcs öregek!

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Céges kisautó. Egy elkésett üzletkötő lehet. Talán valamelyik isten háta mögötti falu boltocskájában próbált meg házalni termékeivel. Mintha valamelyik szesz lenne a kocsira matricázva. Vagy dohány. Nem tudom. Árt mindegyik – sokat.

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Emlékszem, amikor megszületett a nagyobbik gyerekem, én is letettem a cigit. Inni eleve nem ittam soha. Híztam pár kilót, de nem baj. Az a kis csöppség minden küszködést és kínlódást megért. Most kezd értelmesedni. Férfiként úgy tartom, hogy szégyen a sírás, de én kétszer sírtam miatta: először, amikor megszületett, másodszor, amikor tisztán érthetően kimondta az „apa” szót. Kicsim, szeretlek! A kistesóddal együtt. Imádlak!

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Pokol volt a mai napom. Még hogy „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”. Ez vicc! Kora reggeltől kínlódtam késő estig és igyekeztem a kisfőnökömet nem megfojtani. Úgy 30-35 éves, jó virgácsai vannak, a cicijét nemrégen csináltatta meg – és szereti is közszemlére kitenni. Férfiból vagyok, én is megnéztem. A pokol ott kezdődött, amikor nem akartam megdönteni, de ő meg akarta. Miért nem lehet megérteni, hogy férj vagyok és apa? Boldog vagyok otthon. Nem kell holmi munkahelyi szex! Talán arra kattant rá, hogy őszülök. De kinek kell egy őszülő csaknem 40 éves cseppet sem sportos alakú pasas?

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

A nagyfőnök norvég. Rideg és kimért. Beosztottjaival korrektül bánik, és tiszteli a munkánkat. Bezzeg a magyar kisfőnökök, mint ez a szilikon-bébi! Hatalmaskodó, idióta, és gyanúm szerint elmebeteg. Agyára ment a teljesítési kényszer. Kiszipolyozzák belőlem az utolsó leheletet is. Alig van erőm. Álmos vagyok. Fáradt. Szeretném, ha megint ébren láthatnám a gyönyörű gyerekeimet és nem csupán hétvégéken, amikor alig bírom kipihenni magam. Reggel, mikor elmegyek, még alszanak; este, mikor hazaérek, már alszanak. Pihenjetek csak, gyönyörűségek: apa majd keres rátok eleget.

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

A rádió arról beszél, hogy mit csináljunk a szabadidőnkben. Én például szeretnék elolvasni egy nem szakmai könyvet, vagy inkább a gyerekeimmel szeretnék játszani! Valahol nem jó ez a világ! Kisebb multicég magyar kirendeltségénél dolgozom és kegyetlen a tempó. Miért nem jönnek már rá, hogy egy kicsit kevesebb egzecíroztatással és kicsit több szabadidővel sokkal jobban lehet teljesíteni. Miért van ez az idióta teljesítménykényszer?! A fizetés nem rossz, de minek, ha nem tudom, mikor élvezzem?!

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Fáradt vagyok. Álmos. Nem sok van már hazáig. Talán 30 kilométer, vagy kicsit több. Kicsik a szemeim. Érzem a mai nap súlyát. Érzem a munkám összes nyűgét és baját. Otthon talán még ébren van a feleségem. Csendben majd belopózok a gyerekeim szobájába és finoman megpuszilom őket. Bár már csak ott tartanék! Érzem az otthon melegét és kellemes, nyugodt légkörét.

Fogynak a kilométerek, egyre csak jönnek és jönnek a kocsik.

Nem merem kimondani, de rajongásig szeretlek mindhármótokat. Ahogy lehunyom a szemem érzem az otthont – valami fény jön szembe. Túl erős …

CSATTANÁS! Valami sóst ízt érzek a számban. Lenézek, látom, ahogy a számból és az arcomból ömlik a vér. Hallom, hogy a rádióban valami nevesincs együttes zajong. Én csak a saját családomat akarom hallani. Mi lesz a gyerekeimmel? Nem tudok mozdulni. Szédülök. Kering a világ. Kicsinyem! Szeretlek benneteket! Neveld fel a gyerekeimet – és néha mesélj nekik szerencsétlen, agyonhajtott apjukról. Szeretlek mindörökre. Ámen...

 

 

Egy hír a helyi újságból: Városunktól 25 km-re halálos baleset volt a … számú főúton.

A sofőr valószínűleg elaludt a volánnál és az ellenkező sávba hajtva fékezés nélkül belerohant egy kamionba. Másodpercek alatt szörnyethalt.