T. Tamás Ferenc: Éjjeli séta

Menj az úton, az éjszakai csendes úton,
Egy soha-nem volt földúton!
Menjél lassan, szinte észrevétlen,
Sétálj csak csendben a gyalogösvényen.

Körülfon a mindent magába záró éj,
Fölötted világít a ragyogó csillag-éj.
Mindenhol csak a sötét néz szemedbe,
Hiába bámulsz a csillag-mennyezetbe.

Messzi távolban egy fénypont felcsillan,
De hiába nézed, hirtelen elvillan.
Nézd tovább a vaksötét földet,
Kidobott Téged, a száműzöttet.

Sétálj csak tovább, te senki!
A Semmi-Lét lényed átlengi.
Menj csak, tovább a végtelenbe!
Ne nyugodj bele a reménytelenbe!


T. Tamás Ferenc, 2017. jún.