T. Tamás Ferenc: Téli nap

Téli reggel, sötét reggel,
Még az óra is álmosan kel.
Fáradtan kelsz ki az ágyból,
Nem szabadulsz az álmatlanságból.
Reménykedve nézel ki az ablakon,
De még a sötétség az úr a fákon.

Óvatosan eszed a kenyered,
Forró tea melegíti tenyered.
Az ismert íz kis lelket önt beléd,
Átmelegíti tested-lelked belsejét.
Sietve öltözöl, szinte kapkodsz,
Nem a szép külcsínhez ragaszkodsz.

Dideregve lépsz ki a pirkadatba,
A fagyos levegő hozta áradatba.
Biciklid nyergébe pattansz gyorsan
És csak tekersz félig fagyottan.
Egy hajnali részeg áll a sarkon,
Kiáltozik valamit torokhangon.

Munkába érve kicsit megállsz,
Az örök mókuskerékbe beszállsz.
Erős kávé tartja ébren elméd,
Keresed-kutatod a dolgot értelmét.
Gondolkodnod kell, koncentrálnod,
Megvalósítani a tündér-álmot.

Mire végre a munkából kilépsz,
A sötét estébe is bőven belelépsz.
Hazaérve megpihenhetsz jóízűen.
Jobbá tetted a világot, nyíltszívűen.
Társad szemében látod a tüzet,
Ami összeforrasztotta szíveteket.

Estefelé jut idő ennivalóra,
Meg némi kis olvasnivalóra.
A sötétség beburkolja házad,
Lelked már nem kíván drámákat.
Este fáradtan ágyba bújsz,
A társadhoz szerelmesen simulsz.


T. Tamás Ferenc, 2020.dec.