T. Tamás Ferenc: Harangok zúgnak a katonák lelkéért

Az I. világháború elesett katonáiért

Hol vannak már a régi szerelmesek?
Hová tűntek az illatos rózsalevelek?
Azt ígérték, hogy mire lehullanak a falevelek
Már újra otthoni jó kis melegben leszek.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.

Harcolok a hazámért, édes otthonomért,
Minden nap küzdök az asszonyomért.
Bevonultattak az ostobaságomért,
A félreértett, ostoba gondolatokért.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.

Itt fekszem a zajos harctéren,
A lövészárok koszos mélyében.
Emberségem eltűnt a mélységben,
A front dörgésének szeszélyében.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.

Kínomban néha énekelek magamban,
De egyre inkább fájdalmasabban,
Vonulok a felderítőszakaszban,
A halál vár rám egymagamban.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.

Gyakori itt a kósza puskalövés,
Válaszol rá mély ágyúdörrenés,
Megáll rögtön a szívműködés,
Véget ér a felesleges hősködés.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.

Védtem hazámat, de mennyiért?
Egy életet értem maroknyi senkiért.
Meghaltam én az ócska semmiért,
Életemet adtam, de vajon miért?
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.


T. Tamás Ferenc, 2019.okt.