TFeri.hu

Szoftverjogok PDF Nyomtatás E-mail
  

Tamás Ferenc: Szoftverjogok

 

Sokan és sok mindent beszélnek a szoftverjogokról és az illegális szoftverek használatával járó kellemetlenségekről. Úgy éreztem, hogy érdemes ezt a sok mindent rendbe tenni. Ez egy olyan összefoglaló, amely bár nem teljes, de a jelenlegi dzsungelben némi áttekintést nyújthat!

Talán kezdjük azzal, hogy valamikor a számítástechnika hajnalán senki sem törődött azzal, hogy kinek mi áll a tulajdonában, mivel a meglévő igen kevés számítógépre mindenki fejlesztett, amit tudott. Aztán ahogy gyarapodott a gépek száma és a cégek egyre több pénzt kezdtek beruházni a fejlesztésbe, úgy szerették volna ezt a pénzt megsokasodva viszontlátni. Eddig a pontig gyakorlatilag csak a hardware-gyártók láttak hasznot az informatikából, viszont innen már a szoftvergyártók is hasznot reméltek. Alig egy évtized múlva kiderült, hogy a szoftvergyártás nagyságrendileg több hasznot hozhat, mint a hardware-ipar.

Innentől kezdődött a szoftvergyártók és a felhasználók örökös harca: a szoftvergyártók egyre nagyobb hasznot reméltek, ám a felhasználók igyekeztek egyre olcsóbb, illetve ingyenes termékekhez hozzájutni. Mivel ez nem mindig sikerült, ezért a nagyon szükséges programokat egymás közt kicserélve is megoldották a kérdést. Hogy ez lopás? Tulajdonképpen igen, mivel a fizetős programokat elméletben csak a tulajdonosnak van joga használni, de a gyakorlatban egy ilyen „elcsenéssel” szemben a közvélemény igen elnéző.

Először lássuk az alapfogalmakat!

A szoftverek forráskódja, minden egyes programsora, valamint a hozzá tartozó dokumentáció a programozók önálló szellemi alkotása, tehát ezen alkotások szerzői jogával a szerzők élhetnek. Az ide vonatkozó jogi szabályozást az 1999. évi 76. (a szerzői jogról szóló) törvény adja meg. Az ide vágó legfontosabb rendelkezéseket az 58-63. § adja meg. A törvényi szabályozás leglényegesebb eleme, hogy a szoftvert már megszületése pillanatától a szerzői jogi védelem megilleti. Fontos, hogy a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatóak, illetve a felhasználónak joga van a szoftverről egy biztonsági másolatot készíteni, ha az a felhasználáshoz szükséges.

Egy szoftverhez legegyszerűbben úgy juthatunk hozzá, hogy valamilyen forrásból megvesszük a licenszet. Nagyon fontos, hogy ilyen esetben nem magát a szoftver tulajdonjogát vesszük meg, hanem csak a felhasználásának a jogát. Ez a bizonyos licenc felhatalmazza a végfelhasználót, hogy a programot rendeltetésszerűen felhasználhassa. Ezt a jogot vagy a licenc papírjával vagy a számlával esetenként (ezek hiányában) pedig annak elektronikus másolatával bizonyíthatja. (Gyakorlati tapasztalat: az Internet segítségével vettem egy amerikai programot, amelyet bankkártyával fizettem ki. Rögtön a fizetés után letölthettem a teljes verziót, de a várva várt papír alapú licenc nem érkezett meg soha és érdeklődő e-mailemre is azt a választ kaptam, hogy ennél a cégnél csak elektronikus, azaz PDF-formátumú licenszek léteznek.)

Ilyen, úgynevezett licenszált (avagy fizetős) programokat boltokból, on-line áruházakból, esetleg közvetlen a gyártótól lehet szerezni. A legdrágább nyilván a bolti polc, míg a legolcsóbb megoldás a gyártótól való (elektronikus) megrendelés. A magas szoftverárak miatt újabb konstrukció az ún. OEM (Original Equipment Manufacturer). Ezt a fajta szoftvert közvetlenül a számítógép vagy az egyes kiegészítőjének megvásárlásakor szerezhetjük meg. Hazánkban például gyakori megoldás, hogy az operációs rendszert az új géppel együtt adják – elég nyomott áron. Az is sűrűn előfordul, hogy például a szkennerhez hozzá csomagolnak a megfelelő kezelőprogram mellett 1-2 népszerű kép-, illetve szövegfeldolgozót is. Szintén sokszor előfordul, hogy nem a teljes terméket adják ki, hanem csak a frissítési jogot. Ezt az ún. „upgrade” licensszel valósítják meg.

Most, 2011. szeptember 17-én, amikor ezt a cikket írom, megkerestem a Windows 7 Home Premium különböző verziót összehasonlításképpen:

Dobozos

59,900,- Ft

Dobozos upgrade

34,500,- Ft

OEM

29,900,- Ft

(A termékek árait a www.szoftvernet.hu honlapon találtam meg.)

A cikk frissítésekor, 2013.május 19-én a következő árakat találtam:

Windows 7 magyar

Home Premium Dobozos

52324,- Ft

 

Home Premium OEM

27559,- Ft

 

Home Premium frissítés
(korábbi Windows-ról)

32258,- Ft

 

Professional 7 Dobozos

81788,- Ft

 

Professional 7 OEM

39878,- Ft

 

Professional 7 frissítés
(korábbi Windows-ról)

76073,- Ft

 

Ultimate 7 Dobozos

84709,- Ft

 

Ultimate 7 OEM

51816,- Ft

 

Ultimate 7 frissítés
(korábbi Windows-ról)

78994,- Ft

Windows 8 magyar

Dobozos frissítés
(korábbi Windows-ról)

32893,- Ft

 

OEM/PUL

27559,- Ft

 

Pro dobozos frissítés
(korábbi Windows-ról)

72390,- Ft

 

Pro OEM/PUL

39878,- Ft

(PUL = Personal Use License = személyes használatú licenc; Windows 8-tól bevezetve.)
(A termékek árait a www.proficomp.hu/windows.htm oldalról vettem.)

2016.febr.2-án, a cikk újabb frissítésekor a következő árakat találtam:

Windows 10 Home

OEM (csak 1 gépre – nem vihető át újratelepítéskor)

34417,- Ft

(32 vagy 64 bites)

Dobozos (átvihető újratelepítéskor)

39497,- Ft

Windows 10 Pro

OEM

48768,- Ft

(32 vagy 64 bites)

Dobozos

77724,- Ft

Windows 8.1 Home

OEM (ingyenes frissítés 10-re)

34417,- Ft

Windows 8.1 Pro

OEM (ingyenes frissítés 10-re)

48768,- Ft

Windows 8.1

Dobozos

Már nem kapható!

Windows 7 Home

OEM

Már nem kapható!

Windows 7 Prof

OEM (ingyenes frissítés 10-re)

48768,- Ft

Windows 7 Ultimate

OEM

Már nem kapható!

Windows 7

Dobozos

Már nem kapható!

Jól látható, hogy a cég a Windows 10 megjelenési után alapos verzió-ritkításba fogott.
(A termékek árait a
www.proficomp.hu/windows.htm oldalról vettem.)

Ezeket a meglehetősen borsos árakat a cégek igyekeznek mindenféle kedvezménnyel, illetve ötlettel lejjebb nyomni. Gyakori például a diák- (student-), illetve a tanári- (educator-) licenc, melynek keretében például a Microsoft Office teljes 96 ezres ára az adatbázis-kezelő Access nélkül 22 ezerre csökken (www.proficomp.hu). Ilyenkor többek között a PKC-megoldás jön szóba (Product Key Card), melynél a felhasználó csak egy termékkulcsot (általában matricát) kap, de magát a telepítőcsomagot külön kell beszereznie. Sok gyártó alkalmazza az ún. mennyiségi licenszet, melynél 30-80 %-os kedvezményt kap a cég, ha elég sok terméket vásárol.

Igen lényeges, hogy ezen pénzért megvett programokról készíthetünk saját használatra másolatot, de sem azt, sem az eredetit továbbadni nem lehet, sem további másolatot nem lehet róla csinálni. Mivel a szoftver felhasználói joga saját kezünkben van, ezért azt a megfelelő célra használhatjuk. (Például diáklicenc esetén nem szabad kereskedelmi célokra alkalmazni!) A programon változtatni nem szabad, átírni azt tilos, valamint szigorúan tilos terjeszteni!

A következő nagy csoport a korlátozott, avagy shareware alkalmazások csoportja. Ilyen korlátozás lehet például az időkorlát, amelyben pl. 30 napig lehet futtatni az egyes alkalmazást. (pl.: NOD32 vírusirtó) Másik korlát lehet a futtatási szám korlátozása, pl.: csak 100 futtatást engedélyez az alkalmazás és utána már csak arra szólít fel, hogy vegyük meg! (pl.: egyes programnyelvek fordítói) Szerencsére ritka, de sajnos előfordul, hogy funkcióbeli korlátozás van az alkalmazásban. Ilyenkor pár funkció kivételével mindent lehet. Például egyes grafikus alkalmazásoknál mindent lehet, kivéve menteni és exportálni. Autós játékoknál például gyakori az a megoldás, hogy csak 1 pályát engednek ingyen, míg a többiért már fizetni kell. Gyakran használt kulcsszavak a tryware (próbaverzió), illetve a demo (demonstráció) is.

A shareware programokat szabadon lehet terjeszteni, hiszen a gyártó eleve azért adta közre, hogy majd a kész programot minél többen vegyék meg. Viszont ha valaki korlátozott csomagból kedvet kap az egészre, akkor általában nem kell annyit fizetnie, mintha boltból venné meg, hanem általában valamivel kevesebbet. Nagyon gyakori az is, hogy az ilyen korlátozásokat kikerülő törő-csomagok keringenek az interneten, de ezek használata veszélyességük miatt feltétlenül kerülendő. Három legfontosabb típusuk a pár tucat bájtos felhasználónevet és jelszót tartalmazó kód; valamint a komplett kis programot tartalmazó crack (törés), amelyet többnyire a főprogram helyére kell felmásolni – de ez lehet egy kis alkalmazás is, ami az eredeti nagy programot meggyőzi arról, hogy ő már regisztrálva van. Harmadik típusuk az illegalitást elleplező regisztrációs bejegyzés, de ennek aránya a másik kettőhöz képest elenyésző. Külön ki kell emelni, hogy ezen törések/csalások használata mindenképpen kerülendő, hiszen az mellett, hogy az ilyen illegális csomagokban gyakoriak a vírusok, használatuk is törvényellenes.

 

Andrew FluegelmanA következő, egyre intenzívebben gyarapodó csoport az ingyenes használható (freeware) szoftvereké. Magát a freeware szót Andrew Cardozo Fluegelman (1943-1985) programozó alkotta meg 1982 végén, hogy az ő általa írt PC-Talk kommunikációs szoftvert gyorsabban lehessen terjeszteni. (Kép eredetije: http://www.charleyproject.org/cases/f/fluegelman_andrew.html) Ezek a szoftverek teljesen ingyenesen letölthetők és használhatók általában. Sajnos gyakori az a megoldás, hogy csak nem üzleti (non-business) célra használható a termék. Ennek szinonimája a PO is (Private Only – csak magánszemélyeknek). A legtöbb freeware program nem csupán letölthető ingyen, hanem korlátozás nélkül terjeszthető is; viszont a program nem változtatható meg és nem is írható át! Régebben a freeware alkalmazásokat sokan lenézték azok gyerekes mivolta és igen gyenge színvonala miatt, de mostanra már olyan erős alkalmazások is vannak közöttük, melyek komoly konkurenciát jelentenek a hasonló fizetős programoknak, illetőleg pár esetben jobbak is, mint azok. Az alábbi táblázat tartalmazza a legfontosabb párokat:

Típus

Fizetős

Ingyenes
(freeware vagy open source)

Irodai csomag

MS Office

OpenOffice, LibreOffice

Grafika

CorelDraw, Photoshop

GIMP

Zenehallgató

Winamp

KMPlayer, AIMP

PDF-olvasó

Adobe Reader

Cool PDF Reader

PDF-író

Adobe

CutePDF Writer

CD/DVD-író

Nero

DeepBurner, Burn4Free

Filekezelő

Total Commander

FileZilla

Vírusirtó

Kaspersky, NOD32

Avast, ClamWin

Tömörítő

WinZip

7-zip

Richard StalmannAz ingyenes típusok egyik igen fontos fajtája az ún. Open Source, melyben a szerző(k) nyilvánosságra hozzák a forráskódot is. A mozgalom indítója: Richard M. Stallmann (1983-ban) a GNU-projecttel. (Kép eredetije: http://www.stallman.org/) A legfontosabb ismérvek: tetszőleges célra szabadon használhatóak, szabad tanulmányozhatóság és az igény szerint szabad átírhatóság; a másolatok szabad terjeszthetősége; szabad továbbfejleszthetőség.

Érdekes, hogy ez a szabad terjeszthetőség nem feltétlenül jelent teljes ingyenességet. De jogosan felvetődik a kérdés, hogy miért fizetne bárki egy amúgy ingyenesen hozzáférhető szoftverért? Például szüksége van a támogatásra, (nyomtatott vagy elektronikus) kézikönyvre, a teljes forráskódot jobban szereti (eredeti) CD-n tárolni, vagy nem képes lefordítani a forráskódot.

Az egyik általános célú licensz-típus a GPL (General Public Licenc – Általános Nyilvános licenc). Ez a leggyakoribb és egyben a legnépszerűbb ingyenes forráskódú licensz-típus. Jelenleg 3 verziója terjedt el. Az 1. típust 1989 februárjában adták ki azért, hogy a fő szoftverforgalmazók ne korlátozhassanak senkit abban, hogy szoftverhez jusson. A legfőbb probléma az volt, hogy a fő forgalmazók közzétettek olyan fájlokat, amelyek csak végrehajthatóak voltak, de sem a forrást elolvasni, sem módosítani nem lehetett az egyszerű felhasználóknak. Így a GPLv1 azt mondja ki, hogy minden gyártó olyan terméket forgalmaz, amely tartalmazza a teljes olvasható forráskódot is. A második probléma abból adódott, hogy a forgalmazók olyan további megkötéseket tettek, amelyek megakadályozták a szoftverek további terjesztését. Az 1990-es PGLv2-ben Richard Stallmann szerint a fő filozófia a „Szabadság vagy halál” lett. Ez a rész kimondja, hogy bárki a GPL-alapú szoftverekre írhat saját fejlesztést, amelyekre joga van korlátozásokat tenni. Nyilvánvalóvá vált, hogy például a C nyelv esetén egy kevésbé korlátozó engedély lenne stratégiailag hasznos, így 1999-ben áttértek a kicsit módosított GPLv2.1-re (más néven LGPL – Lesser GLP – kisebb GPL). 2005 végén az FSF (Free Software Foundation – Ingyenes Szoftverek Alapítványa) bejelentette a GPLv3-at, melyet végül is 2007. június 29-én lett végleges. Stallmann szerint a legfontosabb változások a szoftverszabadalmakkal, a szabad szoftverek licensz-kompatibilitásának és a forráskód meghatározásának kérdésében fogalmazódtak meg.

A freeware programok egy része ingyenességét csak úgy képes fenntartani, hogy reklámokat hordoz, ezek az ún. adware alkalmazások. (pl.: BSPlayer)

A szoftverhasználat jogosságának ellenőrzése szinte minden országban eltérő szabályozású és komolyságú, ráadásul ezek időnként változnak is. Világszerte az egyik legnagyobb szervezet a BSA (Business Software Alliance – üzleti szoftvergyártók szövetsége). Ez egy pénzügyi szervezet, melyet a legfontosabb hardware- és szoftvergyártók hoztak létre saját üzleti céljaik védelmében. Tagjai többek között: Adobe, Apple, Autodesk, AVG, Corel, Dell, Intel, Kaspersky, McAfee, Microsoft, SAP és Siemens. Nagyon fontos kiemelni, hogy a magyar félrefordítás (szoftverrendőrség) teljes mértékben hibás! Ez csupán egy gazdasági-pénzügyi szervezet, mely főleg alapítóinak jogait védi. Általában kampányokkal küzd az illegális szoftverhasználat ellen, de szakértői szívesen adnak tanácsot egyes cégeknek/szervezeteknek, illetve felkérésre fel is mérik a szoftverhasználat jogosságát. Ha egy cég felkéri a BSA-t egy ellenőrzésre, akkor minden gépükön az összes szoftvert leellenőrzik és ha valami hibásat vagy nem jogosítottat találnak, akkor tanácsot adnak annak beszerzésére. Gyakran indítanak kampányokat is, melyben sokan legalizálhatják meglévő szoftvereiket az eredeti árakhoz képest olcsón. A magyar BSA egyik gyakori feladat, hogy a cégeknél tartott NAV- (régebben: APEH-) ellenőrzéskor az összes gép összes szoftverét áttekintsék. Ám ekkor sem ők büntetnek, hanem a hatóság, hiszen a  BSA csupán szakértőként segíti a munkát.

Hazánkban és világszerte gyakori, hogy sokan sok szoftvert otthon ilyen-olyan forrásból beszereznek és használnak. Sokkal többen filmeket, zenéket töltenek le otthon. Az ilyen beszerzésekkel szemben a 2016-os hazai joggyakorlat igen elnéző. Fontos, hogy minden szoftvert hivatalos helyen szerezzünk be és ezt alkalomadtán számlával is tudjuk igazolni. Ha valaki otthon használ valamilyen szoftvert, azzal bár sérti a szerzői jogot, de ezért a jelenlegi hazai gyakorlatban nem szokott komoly büntetés járni. Persze ha házkutatást tartanak, akkor el kell számolni darabonként a használt szoftverek licenszeivel (is).

Lényeges, ha valaki céges gépet tart fenn, akkor azon lévő összes szoftvere teljesen legális legyen, mivel ezt egy adóhatósági ellenőrzésnél szinte biztosan be kell mutatni. Ha az otthoni tevékenységgel nem keres valaki pénzt (csak szórakozásra használja a gépet), akkor a hatóság általában elnézőbb – de ekkor is lehet számítani komoly büntetésre!

Más a helyzet az innen-onnan letöltött filmekkel, illetve zenékkel. Régebben élt egy olyan szabályozás, hogy bármit le lehetett tölteni, de azt 24 órán belül le kellett tölteni. Aztán olyan is volt (a városi legendáriumok szerint), hogy csak otthoni célra le lehet tölteni, de nem lehet továbbadni, sem visszatölteni. Jelenleg a rendszer igen képlékeny. Sajnos nem találtam sehol egyértelmű szabályozást. Rengeteg letöltőoldal létezik, melyek egy része fizetős (legális) számokat tartalmaz, ám a túlnyomó többség ingyenesen ad bármilyen tartalmat. Ezekből párat bezáratnak a szerzői jogvédők, de pár napon belül újraindulnak valamilyen más címen.

Fontos megjegyezni, hogy hivatalos, céges gépen soha semmi ne legyen rajta, ami illegális! Magáncélra ezt el szokták nézni, de ez a magatartás is erősen kerülendő! Az más, ha valaki megveszi egy előadó CD-jét vagy filmjét és magáncélra csinál belőle a gépén egy másolatot, mert ezt már engedi a jelenlegi szerzői jogi törvény.

 

Összefoglalva nagyon fontos, hogy mindig tartsuk be a törvényességet és főleg a hivatalos gépünkön mindenképpen kerüljük az illegális használatot, de ugyanerre törekedjünk az otthoni gépnél is.

Itt, a cikk végén szokás szerint szeretném megkérni a Tisztelt Olvasókat, hogy ha bárkinek lenne kiegészítenivalója, illetve megjegyzése a cikkhez, akkor ezt ossza meg velem. Kérem, ne húzzuk egymás idejét teljesen felesleges, idegtépő, semmivaló káromkodásokkal, illetve gyalázkodásokkal. Az ilyen megjegyzéseket eleve törlöm. Az érdemi, segítő szándékú megjegyzésekre viszont igyekszem mihamarabb válaszolni és a fenti cikkbe beépíteni. Köszönettel:

Tamás Ferenc

© TFeri.hu, 2011

Frissítve: 2013.május.
Frissítve: 2016. febr.

 

Felhasznált szakirodalom:

Módosítás: ( 2016. február 02. kedd, 20:52 )
 
Ulti Clocks content

Hirdetés