T. Tamás Ferenc: Réges-régi, elfeledett emlékeim…

Réges-régi, elfeledett emlékeim,     
Oly’ sok idő után újra vendégeim.

Egy könyvjelző tündöklően szép csillaggal,
Elszáradt rózsa valaha volt illattal,
Egy poros füzet benne néhány mondattal,
Egy üvegpohár, rajta piros rúzsnyommal,
Valaha szép sál aranyszál fonalakkal,
Préselt apró érme közös emléknyommal.

Réges-régi, elfeledett emlékeim,
Oly’ sok idő után újra vendégeim.

Hajcsat, benne egy gyönyörű szőke hajszál,
Megfakult, sárgás fotó, ott a szorosnál,
Egy hőmérő, benne rég halott higanyszál.
Semmire se jók, de kidobni sajnálom,
Hátha valaha, egyszer még felhasználom,
Itt vannak hát kacatjaid egy hajszálon.

Réges-régi, elfeledett emlékeim,
Oly’ sok idő után újra vendégeim.

El is felejtetted már, hogy szerettelek,
Perzselő, vad szenvedéllyel imádtalak.
Te pedig egyszer csak úgy eltaszítottál,
Érzéseimmel együtt a mélybe dobtál,
Kínjaimmal a karjaimban elhagytál,
Immáron egyedüllétre kárhoztattál.

Réges-régi, elfeledett emlékeim,
Oly’ sok idő után újra vendégeim.

(Felajánlom megzenésítésre!)