T. Tamás Ferenc: Károly ballagása

Megjelent a Lélekhúr Antológia 2020.decemberi kiadásában.
Megjelent a Délibáb Magazin 2022.tavaszi kiadásában.
Megjelent a Kláris Antológia 2023. szeptemberi számában.

Tanárként és osztályfőnökként sok érdekes emberi sorsba kaphattam betekintést. Az egyik ilyen volt Judit és a fia, Károly. Bár már több év telt el azóta, de sokat gondolok rájuk.

Amikor az ember egy új osztályt kap, akkor az első pár hónap az ismerkedésre megy el. Iskolánkban az első szülői értekezlet október elején szokott lenni. A szülők többsége eljön bemutatkozni, de mivel akkor még viszonylag kevés probléma lép fel, ezért nem sokat maradnak. Viszont egy negyvenes, kövérkés, szőke hajú, kék szemű anyuka mindenkit maga elé engedett és így a legvégére maradt. Bemutatkozás után tudtam meg, hogy Dr. Nagy Juditnak hívják és az osztályomba járó Nagy Károly anyja. Aranyos, szimpatikus ügyvédnő volt. Akkor és ott elmondta, hogy nemrégen diagnosztizálták a rák egy különös típusával. Az orvosok szerint ez műthető, így nem lesz baj. Reméltem, hogy így is lesz.
A fiútól többször is érdeklődtem anyja hogylétéről, de mindig azt felelte, hogy jól van. December közepén fia gyenge matematika és informatika eredményei miatt személyesen beszélgettünk egyet Judittal. Ott kiöntötte a lelkét: volt egy férje, akit rövid egy éves házasság után gégerákkal diagnosztizáltak és a betegség pár hónap alatt el is vitte. Férje halála előtt fél évvel esett Judit teherbe, így a temetéskor már elég nagy hasa volt. Sajnos a szülés nagyon bonyolult volt és a kisfiú halva született. Így a férjétől csak az emlékei maradtak meg. Judit akkor volt harminc éves.
Alig pár hónap múlva kérelmezte, hogy örökbe fogadhasson. Több évnyi várakozás után kapta Károlyt, aki akkor volt 3 éves. Így már érthető volt a fiú fekete haja és szeme. Kinézetre egyáltalán nem hasonlított az anyjára, de így már megértettem az indokot is.
Az ügyvédnő sokat dolgozott és a család is sokat segített, így a kis Károly szépen cseperedett. Mindig is érdekelte az informatika, így a mi iskolánkat választotta továbbtanulásra. Bár nem volt jó matematikából, de a 9. év végére belejött a tanulásba és aránylag könnyedén vette az akadályokat. Mivel nem volt férfi a családban, így időnként leültem vele beszélgetni egyfajta apa-pótlékként. Kezdett minden rendbe jönni.

Aztán a 10. év elején Juditnál kiújult a rák és műteni kellett. A szövettan eredménye sajnos áttétes rák volt. Az orvosok szerint Juditnak alig 6-8 hónapja volt hátra. Ekkor mondta nekem sírva, hogy ő mindenképpen látni akarja a fia ballagását. De ha ez nem sikerül és elviszi a rút halál, akkor belép Judit húga, aki amúgy Károly keresztanyja volt. Egy dologban nagyot hibázott Judit: soha nem mondta el a fiának, hogy őt örökbe fogadták. Nem értettem, hogy ezt miért mulasztotta el az ügyvédnő; bár mihamarabb el akarta mondani a fiúnak a nagy igazságot, de valahogyan erre soha nem került sor.
Következő évre az ügyvédnő már nehezebben mozgott, de rendíthetetlen volt: ő mindenképpen akarja látni a fia ballagását. A következő műtétet is bevállalta, majd az utána jövő kemoterápia és sugárkezelések miatt kihullott az összes haja. De Judit rendíthetetlen volt! Imádta a fiát és mindenek felett szerette. Károly tisztában volt anyja állapotával és az iskola mellett elment dolgozni, hogy segítsen az anyagiakban. Bár ez utóbbi nem feltétlenül kellett volna, de a fiú tudatosan készült arra, hogy anyja esetleges halála után neki kell eltartania magát.
Az utolsó év október elején ünnepelte Károly a 18. születésnapját. Anyja nekem megígérte, hogy addigra elmondja Károlynak az igazságot a származásáról, de sajnos ezt nem tette meg. Helyette, mivel Judit egész jól volt, ezért kettesben elmentek az őszi szünet alatt a spanyol tengerpartra, hogy jól érezzék magukat és feltöltődjenek. A nyaralás után Károly teljesen kivirult és nekivetette magát a tanulásnak. Sajnos az anyját újra elkapta a kór és megint kezelték. Állapota egyre súlyosbodott. Többször is beszéltem vele és mindig, minden alkalommal mondta, hogy ő látni fogja a fia ballagását. Judit mozgása tovább nehezült, de még mindig hajtott. A fiáért hajtott.
A szalagavatón ott ült az első sorban és a szép férfivá érett fiára nézve egyre potyogtak a könnyei. Azzal búcsúztunk el, hogy ő biztosan látni fogja a fia ballagását. Az orvosok 6-8 hónapot jósoltak neki – ez két és fél éve volt. Utána újabb kórházi kezelés jött, de Judit állapota nem akart javulni. Lassan teltek a hónapok. Károly lélekben felkészült anyja halálára, de még mindig nem tudta az igazságot magáról.
Eljött május eleje, a ballagás. Károly reggel még nem tudta megmondani, hogy az anyja el tud-e jönni a ballagására, így nem is akart ballagni, de az én kérésemre azért eljött. Juditnak az udvaron az első sor elején volt névre szóló foglalt helye. Az épület termeit végigjárva kiértünk az udvarra és láttuk, hogy Judit ott ül a neki lefoglalt székben. Mellette állt húga, mivel Judit igen erőtlen volt. Végignézte fia ballagását és szinte folyamatosan sírt. A soha egy csepp könnyet sem ejtő Károly szemében most világosan láttam a nedvességet: együtt könnyezett anyjával. Látta imádott fiát ballagni!

Hétfőn elkezdődtek az érettségik. Károlynak mindig nehezen ment az írásbeli, de anyja lélekben segített neki. Utána hét szerdán volt egy igen nehéz, komoly tantárgya, amitől mindenki tartott, így Károly is. A vizsga után odajött hozzám és nyakamba borult: biztos volt benne, hogy ez is, mint minden írásbelije, megvan. Ráadásul az írásbelik alatt valahogy végig érezte anyja jelenlétét!

Másnap reggel hívott Judit húga: nővére aznap éjjel meghalt. Judit látta elballagni fiát és lélekben segítette az írásbeliken is, de a szóbelikre már nem jutott ereje. Átlépett a túlvilágra.

Június végén a szóbeliken mindenki levizsgázott, így Károly is. Az osztás után az érettségi bizonyítványával kezében elment anyja sírjához és megmutatta neki. Arra már nem volt ereje, hogy a bankettre is eljöjjön. A keresztanyja a vizsgák után mondta el neki az igazságot, amire nővérének nem volt ereje.



Bár már több év telt el azóta, de sokat gondolok rájuk. Judit és fia, Károly felejthetetlenek! Követem az életét – az immár felnőtt férfi informatikusként dolgozik és családapaként is megtalálta helyét. Boldog. Sokat gondol a néhai anyjára, aki látta szeretett fiát elballagni.


T. Tamás Ferenc, 2018.jún.