A számítógép részeinek összeszerelése (alapfokon)

Többen is érdeklődtek, hogy milyen sorrendben érdemes egy átlagos asztali számítógépet összeszerelni. Íme a javasolt sorrend:

Legelső lépésként szükségünk van egy házra a megfelelően erős tápegységgel. Ebbe a házba kell belecsavarozni az oda illő alaplapot – erre csak a megfelelően előkészített lyukak használhatók. A ház - és főleg a tápegység - kiválasztáskor figyelmi kell arra, hogy akkora teljesítménye legyen, ami könnyedén elbírja az összes alkatrész energiaigényét.

Az alaplapra, a megfelelő helyre kell beilleszteni a CPU-t. Nagyon kell figyelni a CPU és az alaplap kompatibilitására, valamint arra is, hogy a processzorok csak a saját típusuknak megfelelő foglalatba helyezhetők bele. Fontos gondoskodni a CPU megfelelő hűtéséről is! (angolul: CPU cooler) Kizárólag 64 bites alkatrészekben kell gondolkozni, mivel a 32 bitesek ideje lejárt. A CPU és az arra való hűtő kiválasztásáról már több cikkem is szól, a legközelebbi az idei kínálatot veszi végig.

(Kép eredetije: www.intel.com)

Utána jöhet a rendszermemória. A mai átlagos asztali gépekben 4 vagy 8 GB memória szokott lenni 1, 2, esetleg 4 modulban. Ezeket csak a megfelelő helyekre lehet beilleszteni.

(Kép eredetije: http://www.tutorialspoint.com/computer_fundamentals/computer_rom.htm)

Nagyon fontos, hogy az alaplap és a CPU egyaránt felismerje és támogassa a kiszemelt memóriamodult. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a videókártya – itt fokozottan kell figyelni a kártyába épített memória sérülékenységére, valamint a kártyához tartozó hűtőventillátor erősségére. A videókártyát az alaplap megfelelően kiképzett helyére csak a megfelelő irányban szabad illeszteni. Mivel a tápba épített ventillátorral együtt ez már a harmadik hűtő lesz, ezért érdemes gondolni az alacsony zajszintre is – a fő problémát jelentő megfelelő kompatibilitás mellett!

(Kép eredetije: http://www.ixbt.com/video3/images/rv670-3/his-3870x2-scan-front.jpg)

Ötlet: sokan próbálnak spórolni a memória mennyiségével, illetve sebességével, de ez rossz gondolat! Igaz, hogy itt megtakaríthatunk pár ezer Ft-ot, de cserébe komoly sebesség-csökkenést kapunk!

Videókártya nem feltétlenül szükséges, ha a CPU-ban van beépített videó-processzor (GPU). Ettől függetlenül a kicsit komolyabb felhasználásra szánt (értsd: nem sima irodai) gépekbe mindenképpen javasolt egy önálló videókártya!

A legfőbb alkatrészekkel így végeztünk, mivel ezek alkotják a leendő gép gerincét. Ennél a lépésnél nagyon fontos ellenőrizni a megfelelő áramellátást minden eddigi alkatrészen.

Ötlet: ha erős gépet szeretnénk építeni, akkor ezeken az alkatrészeken nem érdemes spórolni!

Következő lépésként érdemes a háttértárolókat beszerelni. Ha van SSD, akkor érdemes azzal kezdeni – fokozottan figyelni a megfelelő csatlakozásra. Utána jöhet a HDD. Ez utóbbi általában szokott lenni, de nem kötelező. Mivel a gép mindenképpen igényel valamilyen háttértárat, ezért az SSD és a HDD közül legalább az egyiket mindenképpen be kell szerelni. Mindkét alkatrésznél figyelni kell a megfelelően strapabiztos (elmozdulás-mentes) beszerelésre. Átlagos otthoni használatra érdemes egy 64 vagy 128 GB-os SSD-t beszerezni és egy 500 GB vagy 1 TB-os HDD-t.

(Kép eredetije: https://www.usanotebook.hu/blog/mi-a-kulonbseg-az-ssd-es-a-hdd-kozott/448)

Mostanra a gépekbe még beépíthető az optikai meghajtó (CD/DVD/BR), de egyre kevésbé fontos! Nagy költséget nem jelent, de egyre inkább felesleges.

Egy átlagos gépbe nem szükséges önálló hálókártya, illetve hangkártya, mivel ezeket az alaplap tartalmazza. Ha más egyéb, különleges alkatrész nem kell a házba, akkor le lehet zárni – megfelelő mennyiségű és jó helyeken lévő csavarral.

Ötlet: az átlagos felhasználó a ház összeépítését inkább a szakértőkre bízza, bár így a gép ára pár ezer Ft-tal többe fog kerülni, de felelősségteljes, 1-2 éves garanciát kap érte.

A ház megfelelő kimenetére (általában hátul) csatlakoztatni kell a monitort (D-SUB=VGA, HDMI, DVI, DisplayPort). Utána jöhet a hangszóró, melyet általában a zöld aljzatba kell dugni. A rózsaszín aljzatba a mikrofon jön, ha van ilyen a géphez. Többen használnak USB-s illesztésű mikrofonnal egybeépített fejhallgatót, így a két hátsó lyuk helyet valahol a gépen keresnek egy sima USB portot.

D-SUB/VGA	DVI
Elég régi, még a CRT-korból maradt, de még most is velünk van.	Mindenre alkalmas digitális átviteli szabványnak indult, de később elavult.
HDMI	DisplayPort
Televízióknál ismert átviteli szabvány, amely a legtöbb gépnél is jól működik.	A D-Sub és a HDMI leváltására készült, nem túl sikeres, de igen gyors átviteli szabvány.

(Képek eredetije: https://hama.blog.hu/2016/07/30/hdmi_dvi_displayport_d-sub_tegyunk_rendet_a_csatlakozok_kozott)

A régebbi gépeknél PS/2-es aljzatba kellett dugni a billentyűzetet, illetve mellé az egeret, de a mai gépeknél ezek is szinte kizárólagosan USB-ről működnek. A PS/2-es csatlakozónál sajnos könnyedén összekeverhető az egér és a billentyűzet csatolója. Ennek megoldására születtek a színkódok: az egyik eszköz csatlakozó-vége zöld színű lett, míg a másik lila! Talán azért esett a választás erre a két színre, mert ezt szinte senki sem keveri össze (mármint a színtévesztők közül). Ha valamelyik eszközünk zsinórmentes (angolul: wireless), akkor a megfelelő aljzatot USB-portba kell dugni.

(Kép eredetije: http://www.tomshardware.com/)

Ha a géphez vettünk nyomtatót, akkor azt is általában az egyik USB lyukba kell csatlakoztatni. Csak most szabad a számítógépet áram alá helyezni! HA minden alkatrészt jól helyeztünk be, akkor gond nélkül sikerül az első bekapcsolás. Végeztünk a hardverrel, így most már jöhetnek a szoftverek!

Elsőnek az operációs rendszer telepítése szükséges. A mai átlagos gépeken a Windows 10 valamelyik verziója fut, ami nagy valószínűséggel felismeri a megfelelő alkatrészeket és az internet-kapcsolat beállítása után letölti a megfelelő meghajtókat (angolul: drivereket), majd a telepítés után használatba is veszi azokat. A felhasználónak csak a saját adatait kell megadni, illetve a finombeállításokat (pl.: háttérkép, képernyővédő, gép elnevezése, stb.) kell elvégezni. A teljes telepítés a gép sebességétől függően 10-50 percet vesz igénybe.

Ez után jöhetnek az egyéb programok, például:

• Office
• Fájlkezelő
• Zene- és videójátszó
• Képszerkesztő és képnéző
• stb.

Bár a fenti összes felhasználói programra van eredeti, beépített alkalmazás is, de sokaknak jobban tetszenek a nem-Microsoftos megoldások.

Ötlet: bár jól működnek az alapbeállítások, de egy frissen telepített számítógépnél még sokat kell ezt-azt állítgatni, hogy tényleg kényelmesen tudjuk használni.

De ez már egy másik cikk, melyet el lehet olvasni ide kattintva.

© Tamás Ferenc, 2018. júl.