OSI-ISO modell - TCP/IP rétegei

4. oldal / 5

A TCP/IP modell rétegei

  1. Hálózati interfész réteg: Ez a réteg interfészként működik a gazdagépek és az átviteli kapcsolatok között, így adatcsomagok továbbítására használható. Azt is meghatározza, hogy milyen műveleteket kell végrehajtani a hivatkozások, például a soros link és a klasszikus Ethernet között, hogy teljesítsék a kapcsolat nélküli internet réteg követelményeit.
  2. Internet réteg: Ennek a rétegnek az a célja, hogy független csomagot továbbítson minden olyan hálózatba, amely a rendeltetési helyre utazik (ami elképzelhető, hogy egy másik hálózatban lakik). Ez magában foglalja a következő standard csomagformátumokat:
    • IP: Internet Protocol
    • ICMP: Internet Control Protocol
    • ARP: Address Resolution Protocol
  3. Szállítási réteg: Lehetővé teszi az adatok hibamentes, végponttól történő továbbítását a forrás és a fogadó gazdagép között adatcsomagok formájában. A réteg legfontosabb feladata, hogy megvédje a legfelső, alkalmazási réteget az adatcsomagok bonyolultságától. A szállítási réteg által meghatározott protokollok:
    • TCP: Transmission Control Protocol - Megbízható és hibamentes kommunikációt biztosít a végrendszerek között. Az adatok szekvenálását és szegmentálását végzi. Nyugtázásra is képes, továbbá vezérli az adatok továbbítását egy ellenőrző rendszer segítségével.
    • UDP: User Datagram Protocol – Egyszerű, könnyen használható protokoll. Nem igényel megbízható, ellenőrzőtt szállítást, így nagyon költséghatékony. A kapcsolatorientált TSP-vel ellentétben az UDP alapvetően kapcsolati ellenőrzés nélkül is hatékonyan működik.
  4. Alkalmazási réteg: Ez a réteg lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy hozzáférjenek a globális vagy a magához az internet szolgáltatásaihoz. E réteg működése az OSI-ISO modell legfelső három rétegének kombinációja. Az itt leírt protokollok:
    • TELNET: virtuális terminál. Alapvetően távoli bejelentkezésre használt protokoll. Előnye a rendkívül egyszerű megvalósítása. Mivel alapvetően titkosítás nélkül működik, ezért a gyakorlatban egyre kevesebbet használják. Helyette az SSH került előtérbe.
    • SMTP: Simple Mail Transfer Protocol = az elektronikus levél továbbítása
    • FTP: File Transfer Protocol = fájlátvitel
    • SSH: Secure Shell = biztonsági kapcsolati protokoll a helyi gép és egy távoli gép között.
    • DHCP: Domain Host Configuration Protocol = számítógépes hálózati állomás-konfiguráló protokoll. Ez a protokoll oldja meg azt is, hogy az egyes hálózatra kötött gépek automatikusan megkapják a hálózat használatához szükséges bejelentkezési adatokat. (IP-cím, átjáró, hálózati maszk, stb.) A DHCP-vel válnak kioszthatóvá a rendelkezésre álló IP-címek.
    • DNS: Domain Name System = Internetes domain névrendszer
    • HTTP: HyperText Transfer Protocol = Hiperszöveges átviteli protokoll. A világhálón a szerverek és a kliensgépek közötti kommunikációra használják. Felelős a weboldalak megfelelő megjelenítéséért (főleg).
    • HTTPS: A HTTP és az SSH kombinációja: biztonságos, megbízható internetezést tesz lehetővé, pl. űrlapok vagy banki adatok továbbítására.
    • NTP: Network Time Protocol = Hálózati (szabványos) idő protokoll. A szerverek és a kliensgépek közötti megfelelő idő-szinkronizálásért felel.
    • RTP: Real-time Transport Protocol = Valós idejű átviteli protokoll