A Szaturnusz képei
A szondák a Jupiter után a gyűrűiről ismert Szaturnuszt vették célba. A két szonda kilenc hónap különbséggel, 1980 novemberében, illetve 1981 augusztusában érte el a gyűrűs bolygót. A két szonda találkozása rengeteg adatot nyújtott és hatalmas ismeretanyaggal bővítette az évszázados földi megfigyelés hiányosságait.
A Szaturnusz légköre a szondák mérései alapján elsősorban hidrogénből és héliumból áll. A Voyager-1 mérései szerint a felső légkörnek csak 7%-a hélium, míg a többi hidrogén. (A Jupiternél ez 11% volt.) A hélium alacsony mennyisége a felső légkörben arra utalhat, hogy a nehezebb hélium csak lassabban süllyed a bolygó belsejébe – ez magyarázatot adhat a Szaturnusz által kibocsájtott energiára, ami felülmúlja a Naptól kapott mennyiséget. Ráadásul a Szaturnusz az egyetlen olyan általunk ismert bolygó, amelynek sűrűsége kisebb a víznél.
A bolygón nagy sebességű szelek uralkodnak. Az egyenlítő közelében 500 m/s-et mért a szonda. A szél többnyire keleti irányú. A legerősebb szelek az egyenlítőnél vannak, míg a sebesség egyenletesen csökken a bolygó szélességi íveivel. A 35. fok felett a szelek iránya már változatos. A keleti irányú szelek dominanciája azt jelzi, hogy a szelek nem csupán a felső légkörre korlátozódnak, hanem legalább 2000 km-re a bolygó magja felé kell terjedniük. Ezenkívül a Voyager-2 mérései feltűnő észak-déli szimmetriát mutatnak, ami arra készteti a tudósokat, hogy a szelek északról délre terjedjenek át a bolygó belsejében.
Szintén a Voyager-2 rádiósugarai segítségével behatolt a légkörbe és megmérte a hőmérsékletét, valamint sűrűségét. 82 K (kb. -191 oC) hőmérsékletet találtak 70 millibaros nyomáson (a Föld felszínén 1000 millibar az átlagos). Ez a hőmérséklet 143 K-ra (kb. -130 oC) emelkedett 1200 millibaron.
A szondák sarki fényhez hasonlító ultraibolya hidrogénkibocsátást találtak a légkör középső szélességein, de magát a fényjelenséget csak 65. fok felett. A magas szintű aurális aktivitás összetett szénhidrogénmolekulák képződéséhez vezethet, amelyek az Egyenlítő felé kerülnek, de ezek megjelenése az egyenlítő felett rejtély, mivel a Földön ezeket elektronok és ionok okozzák, ami csak a sarkok felett jellemző.
(Képek eredetije: https://voyager.jpl.nasa.gov/galleries/images-voyager-took/saturn/)
A Szaturnusz a Voyager-2 felvételén:
A bolygó két holddal:
A rejtélyes Enceladus hold:
A bolygó gyűrűi (1981.aug.23-án) – hamis színes felvétel:
A Titán nevű óriás hold és légköre (1980. nov.12.):
