A Hold kutatása

Tamás Ferenc: A Hold kutatása és a Hold-expedíciók

A Föld Holdja, vagy röviden a Hold anyabolygónk egyetlen, így legismertebb kísérője. Már az emberiség hajnala óta ismerték, hiszen az éjszakai égbolt jellegzetessége. Alakja közel tökéletes gömb. Mérete az anyabolygónkhoz képest igen nagy, ezzel okozva a földi tengerek árapály-jelenségét. A Hold ezzel valószínűleg nagyban hozzájárult a földi élet kialakulásához.

Eredetéről viták folynak: lehet, hogy a Föld egy kiszakadt része, de lehet egy az ősidőkben befogott égitest is. Elég közeli léte miatt könnyen kutatható és ez az egyetlen égitest, ahol már járt az emberiség.

Hold

(Képen: a Föld Holdja; Apollo-11 felvétel; Kép eredetije: https://www.nasa.gov/mission_pages/apollo/40th/images/apollo_image_25.html)

A szikár adatok:

  • Tömeg: 7,35*1022kg = kb. 1,2%-a a Földnek.
  • Egyenlítői átmérő: 3476,2 km = kb. 27%-a a Földnek.
  • Térfogat: 2,19*1010km3 = kb. 2%-a a Földnek.
  • Átlagos sűrűsége: 3,34 g/cm3.
  • Átlagos távolság a Földtől: 384400 km.
  • Összetétele: (főleg) kő.
  • Felszíni gravitáció: 1,62 m/s2 – kb. 1/6-a a földinek.
  • Keringési idő a Föld körül: 27,32 nap.
  • Forgási idő: 27,32 nap.

A Hold mérete nem csupán a Földhöz viszonyítottan nagy, hanem az egész Naprendszerben is. Nála csak négy nagyobb hold van: a Jupiter három Galilei-holdja (Ganümédész, Callisto, Ió) és a Szaturnusz Titán nevű holdja. Ráadásul kötött keringése miatt mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé.

A Hold a legtöbb ősi mitológiában szerepel – általában istenként tisztelték. (görög Szeléné; római Luna; egyiptomi Honszu; maja Ixcheléne; stb.) A világirodalom sok jeles képviselőjét is megihlette: állandóan változó látható arcával sokszor az örök átalakulás jelképe volt, de pl. Jules Verne tollából is két regény született (Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül).

Mivel igen közel van, ezért a szokásos távcsöves kutatás mellett már igen korán (1946-ban) rádióhullámokkal is megfigyelték az USÁ-ból. A korai űrprogramokban a tudományos mellett a politikai szempontok domináltak. A Szovjetunió és az USA fej-fej mellett fejlesztett ki minél több eszközt. Legalább három eltitkolt sikertelen űrszonda után a Szovjetunió által 1959. jan. 4-én indított Luna-1 érte el először a Holdat, majd 6000 km-rel elhaladt mellette. A következő szonda, a Luna-2 1959. szept. 14-én becsapódott a Holdba, majd 1959.okt. 4-én a Luna-3 elkészítette az első felvételeket a Hold túlsó, ember által soha nem látott oldaláról. Az amerikaiak ekkor még jelentős hátrányban voltak, mivel az ő Pioneer-szondáik sikertelenek voltak. A következő a Ranger-sorozat volt, de ebből végül is a Ranger-7 volt az első, amely teljesíteni tudta küldetését 1964. júl.31-én.

A következő lépés mindkét oldal részéről az emberes űrutazás kifejlesztése volt. A Szovjetunió új típussal, de a régi Luna néven próbált fejleszteni, míg az amerikaiak beindították a Surveyor-szondákat. A Hold felszínén elsőként a szovjet Luna-9 landolt 1966.febr.6-án, de sajnos egy kráterben szállt le (az Oceanus Procellarumon), így nem tudott távoli felvételeket készíteni, mivel nem látott ki a kráterből. A szovjet űrprogram további nyolc sikeres leszállást hajtott végre, melyből kettő egy kisebb holdjárót (Lunahod) vitt magával.

Lunahod-1

(Képen: Lunohod-1; Kép eredetije: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lunohod%E2%80%931)

Az amerikai holdprogram elmaradt a vetélytárs mögött, mivel csak négy hónappal később, 1966.jún.2-án tudtak leszállni égi kísérőnkön, ám az amerikai szondák jóval több képet küldtek. Ez a sorozat két sikertelen és négy sikeres szondát tartalmazott.

Mindez annak ellenére történt, hogy 1961.máj.25-én John F. Kennedy amerikai elnök a kongresszusban tartott híres beszédében megígérte az amerikai nemzetnek, hogy még az évtized vége előtt elsőként embert juttatnak a Holdra és biztonságban vissza is hozzák onnan.
Az eredeti beszéd legfontosabb részlete megtekinthető itt:

A leszállóhelyek környékének képi és műszeres vizsgálata előkészítette az ember Holdra szállását. A szovjetek a megszokott Luna-program keretében összeállították a Hold egyenlítői térképét (kezdve a Luna-10 szondával 1966.ápr.3-án), míg az amerikaiak ugyanezt a Lunar Orbiter-sorozattal érték el. Erre azért volt szükség, mert mindkét oldal az egyenlítő környékén képzelte el a sikeres Holdra szállást.

A Kennedy-elnök által meghirdetett Apollo-program tragédiával indult, mivel az Apollo-1 űrhajó 1967.jan.27-én még az indítópadon kigyulladt és a három űrhajós szörnyet halt. A program ennek ellenére folytatódott, bár ember nélküli küldetések következtek (Apollo-2, -3, -4, -5 és -6). A következő emberes repülés az Apollo-7 volt, amelyet 1968.okt. 11-én indítottak és az űrben sikeresen összekapcsolódott az S-IVB rakétafokozattal. A visszatérő kapszula 11 nappal később az Atlanti óceánba csapódva tért vissza.

A szovjet holdprogram sikere miatt előrehozott, 1968.dec.21-én indított Apollo-8 már elérte a Holdat és 10-szer meg is kerülte azt – immár a Saturn V óriásrakéta segítségével. A legénység legfontosabb feladata a fényképezés és a lehetséges leszállóhelyek feltérképezése volt. Ők készítették el a világhíressé vált "Földfelkelte" fotót is.

Földfelkelte

(Kép eredetije: https://www.nasa.gov/image-feature/apollo-8-earthrise)

Az 1969.márc.3-án indított Apollo-9 legfontosabb feladata a holdkomp emberes kipróbálása volt. A próbarepülés során az űrhajótól kb. 180 km-re eltávolodott a holdkomp, majd sikeresen vissza is tért oda.

Az 1969.máj.18-án indított Apollo-10 volt a második űrhajó, amely eljutott a Holdig, de oda nem szállt le, mivel célja a Holdraszállás főpróbája volt. Az űrhajó tetején lévő holdkompot még a Föld körül keringve leválasztották, majd megfordítva visszanavigálták a helyére, így előkészítve a majdani Holdraszállást. A Holdhoz érve kipróbálták az összes műszert, a kommunikációs lehetőségeket, a dokkolást, a televíziós közvetítést, de folytatták az ideális leszállóhely keresését is. A legénység két tagja (Stefford és Cernan) kipróbálták a holdkompot is és 15,6 km-re megközelítették a Hold felszínét, majd visszatértek az űrhajóba. Az űrhajó végül 31 Hold körüli keringés után tért vissza a Földre.
Apollo-11 logo
A világraszóló sikert, magát a Holdraszállást végül is az 1969.júl.16-án elindított Apollo-11 érte el. Az űrhajó a Columbia, míg a Holdra leszálló komp a Sas (Eagle) nevet kapta. Az eddigi túlcifrázott, nevekkel is ékesített repülési logo helyett az űrhajósok egy egyszerű, de hatásos emblémát terveztek.

(Kép forrása: https://spaceflight.nasa.gov/gallery/images/apollo/apollo11/html/s69_34875.html)

Maga a Holdra szállás 1969.júl.20-án sikerült, amikor Neil Armstrong és Edwin Aldrin sima leszállást hajtottak végre a Mare Tranqullitatis nevű tájon (Nyugalom tengere), amely a Hold egyik legunalmasabb lávasíksága. Harmadik társuk, Michael Collins az űrhajóban maradt. A Holdra lépéskor az űrhajó parancsnoka, Neil Armstrong kb. 1 milliárd néző szeme láttára elmondta híressé vált mondatát („It’s a small step for a man, but giant leap for a mankind.” = Kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek.) Kb. 2,5 órás holdsétájuk alatt kihelyeztek számos műszert és 21,55 kg kőzetet is gyűjtöttek.

Apollo-11

Képen: az Apollo-11 legénysége. Kép eredetije: https://historical.ha.com/itm/autographs/celebrities/apollo-11-crew-signed-white-spacesuit-color-photo-with-archive-of-original-apollo-11-photos-total-61-items-/a/6045-41081.s

Érdekes, hogy a Hold felszínén az Apollo-11 leszállási helyét Statio Tranqullitatis-nak (Nyugalom Bázisának) jelölik, így a Holdon hátrahagyott tárgyak a felszíni képződményekre jellemző megjelölést kaptak. Ráadásul a helyszín közelében fekszik három, az űrhajósokról elnevezett, nagyobb távcsövekkel is látható kráter, amelyeket a megszokottól eltérően élő személyekről neveztek el. Az űrhajósok a számos feladat mellett több politikai célú fotót is készítettek, ilyen például az amerikai zászló előtti tisztelgés – a képen éppen "Buzz" Aldrin látható.

Tisztelgés a zászlónak

(Kép eredetije: https://www.nasa.gov/images/content/371257main_Flag_full.jpg)

A képhez tartozik egy apró történet is: a Hold felé közeledő űrhajósok mindenképpen tisztelegni akartak nemzetük zászlója előtt. Szóval a tradicionális tisztelgés akkor mutat jól, ha a zászló lobog, de ez ugye a légkör nélküli Holdon nem lehetséges. Ezért az asztronauták egy apró rudat varrtak bele a zászló tetejébe, hogy az "lobogjon" a Hold felszínén. A zászló kitűzése mellett néhány apró emléktárgyat is elhelyeztek a felszínen: egy kis fehér tasakban szilícium korongon miniatűr betűkkel 73 állam üzenetét, a béke jelképét, egy aranyozott olajágat, az Apollo-1 és -11 jelvényét és néhány érmét. Meglepetésként telefonon bejelentkezett Richard Nixon, az akkori amerikai elnök is. A geológia mérések és a fényképezés mellett az asztronauták több műszert is felállítottak. Némi kötelező pihenés után felszálltak, majd pár újabb Hold körüli kör megtétele után 1969.júl.24-én csobbantak a Csendes-óceánban.

Még egy érdekesség: 2009-ben az időközben felbukkanó összeesküvés-elméletek cáfolatára a NASA a Lunar Reconnaissance Orbiter szonda minden eddiginél részletesebb felvételeket készített a Hold felszínéről, ahol jól beazonosítható a Nyugalom Bázisa. (A teljes honlap: https://www.nasa.gov/mission_pages/LRO/multimedia/lroimages/apollosites.html)

Az 1969.nov.14-én induló következő űrhajó, az Apollo-12 útján már kevesebben követték, mivel elmúlt az újdonság varázsa. A személyzet fő feladata a hat műszerből álló, bővített ALSEP felállítása és egy 31 hónappal korábban felküldött és sikeresen leszállt holdszonda meglátogatása volt. A menet közbeni fejlesztések hatására a Hold felszínén már 30 órát tudtak tartózkodni, ráadásul jóval több feladatot és kutatást tudtak elvégezni. A már fent említett modern szonda felvételein sok Apollo-12 műszert tudtak azonosítani.

ALSEP fotó

(Kép eredetije: http://lroc.sese.asu.edu/posts/141)

Szinte teljes érdektelenség övezte az Apollo-13 1970.ápr.11-i fellövését, de a Hold felé tartó úton egy robbanás történt, így nemcsak a Holdra lépés vált lehetetlenné, hanem a Földre visszatérés is csaknem elképzelhetetlen lett. Ezt az igaz történetet dolgozta fel az 1995-ben Tom Hanks főszereplésével készült Apollo-13 film is.

A csaknem tragédiával végződő előző küldetés után az 1971.jan.31-én felbocsájtott Apollo-14 útját igen nagy figyelem övezte. A Hold felszínén 33 órát dolgoztak, amiből a holdkompon kívül 9 órát töltöttek és 48 kg kőzetet hoztak a Frau Maro kráterből.

Az 1971.júl.26-án felbocsájtott Apollo-15 személyzete immár három napot tartózkodott kísérőnk felszínén, amibe négy holdséta is belefért. Az expedíció célkitűzése a program első három repülésén már megkezdett tudományos kutatómunka folytatása, új vizsgálatok végrehajtása volt. Az űrhajó legnagyobb újítása egy holdjáró (holdautó) feljuttatása és használata volt, amellyel kb. 28 km-t tettek meg. A műszerek telepítése mellett újabb kőzeteket gyűjtöttek és rengeteg mérést végeztek. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg 10 űrhajó küldésére tervezett programot radikálisan lerövidítik, így minél többféle munkát igyekeztek az űrhajósoknak adni. Érdekesség, hogy a kísérőnk felszínén gyűjtött minták egy jó részét eredeti állapotban bedobozolták és csak pár éve vették elő a NASA raktáraiból, hogy az immár igen fejlett műszerekkel tudják megvizsgálni.

Az 1972.ápr.16-án felbocsájtott Apollo-16, majd az 1972.dec.7-én éjjel felbocsájtott Apollo-17 a sorozat utolsó űrhajói voltak és minél több kutatási lehetőséget igyekeztek belevinni a holdfelszíni programba. Azóta, tehát kb. 50 éve egyetlen ember sem járt égi kísérőnk felszínén.

A további három űrhajós küldetést egyrészt az egyre növekvő érdektelenség, másrészt a vietnami háború meredeken növekvő költségei miatt törölték. Az USA a teljes Apollo-programra kb. 19,5 milliárd (akkori) dollárt költött. Az alábbi képen az Apollo űrhajók leszállóhelyei látható:

Apollo leszállóhelyek

(Kép eredetije: https://www.nasa.gov/mission_pages/LRO/multimedia/lroimages/apollosites.html)

A mendemondák szerint a Szovjetunió is csaknem elkészült az embert is szállítani képes holdűrhajóval, a Burannal, de az amerikaiak sikere miatt az egész programot a szinte kész állapota ellenére törölték.

Az eltelt évek alatt számos mendemonda szállt fel. Egyesek szerint az egész holdprogram átverés volt és mindent csak filmstúdiókban vettek fel. Mások szerint a holdutazások titokban tovább folytatódtak és a Hold túlsó oldalán találtak is egy kb. fél mérföld hosszú idegen űrhajót, benne egy kb. fél millió éves "Földönkívüli Mona Lisa" holttestével. (Lásd: Apollo-20 átverés)

Pár éve a keresőjéről világhírű Google elkészítette a NASA archívumai és fotói alapján a Hold igen részletes térképét, lásd: https://www.google.com/moon/. Itt jól látható a hat sikeres leszállás helyszíne és azokra ráközelítve rengeteg kiváló minőségű fotó látható.

Moon rover

(Képen: az Apollo-17 holdkompja; kép eredetije: https://www.hq.nasa.gov/alsj/a17/AS17-143-21932HR.jpg)

A helyszíni fotókból 3-dimenziós képek is készültek, amelyekhez a Google Earth min. 5.0-ás verzióját kell telepíteni.

Az évek során a Hold sokat veszített jelentőségéből, viszont az 1990-es években megint elővették a Hold kutatását. Két kicsi robotot is felküldtek égi kísérőnk felszínére. Az 1994-ben fellőtt Clementine szonda 71 napig kutatta az űralapú rakétavédelem lehetőségeit, valamint a Hold színét és alakját. A Clementine térképezte fel a déli pólusnál elterülő Aitken-medencét, amely alapján elképzelhető, hogy a déli pólusnál nagy mennyiségű vízjég is lehet. Ez után a Lunar Prospector szonda jött 1998-1999-ben, ami a holdfelszín minden eddiginél részletesebb térképét állították össze, valamint a Hold bonyolult kérgét is feltérképezték és elsőként kielemezték égi kísérőnk mágneses mezőjét. A fent készült mérések alapján kiderült, hogy összetételük alapján több földi meteorit is közvetlenül a Holdról származik.

2019.jan.3-i eredmény, hogy immár a harmadik nemzet, Kína is leszállt a Holdra, de ők az ember által soha nem látható túlsó oldalt vették célba. A Chang’e-4 szonda sikeresen küldött vissza számos felvételt és egy apró hatkerekű holdjárót is fellőttek. (Weblap: https://www.bbc.com/news/science-environment-46836047) A következő misszió a Chang’e-5 szonda immár 2 kg-nyi kőzetet is visszahozott a Földre 2019. decemberben.

Távolabbi tervek: az ember immár a Marsra készül. Ehhez egy holdfelszíni telep is készül, ahol nem mellesleg ipari mértekben lehet majd bányászni. A terv nagyságára jellemző, hogy az űrben érdekelt magáncégek is rámozdultak a projektre. A nagyszabású terv talán 2030 körül meg is valósulhat.

A jelenlegi tervek szerint a 2020-as években több nemzet is megcélozza a Holdat. A NASA 93 milliárd dolláros költségvetésű Artemis programjának elsődleges célja, hogy embereket juttasson a Holdra, majd később a Marsra is. Ez a terv elég rosszul indult, mert 2022. szeptemberére tervezett legénység nélküli Artemis 1-et háromszori próbálkozásra sem sikerült felbocsájtani. A végső felbocsájtásra csak 2022.nov. 16-án került sor. A felbocsájtásról szóló videó (kb. 5 óra 20 perc):

Maga a felbocsájtás 3 óra 17 percnél látható.

Az Artemis-I még legénység nélküli, mivel főleg a szállító rakéta teljesítményét és egyéb lehetőségeit próbálják ki. A fedélzeten több bábu is utazik, ezzel is imitálva a legénységet. Másik fontos cél az űrbeli sugárzási terhelés felmérése. A sikeres visszatérés 2022.dec.12-én történt. 

Mindenesetre már nyilvánosságra hozták a Holdra szállás lehetséges 13 helyszínét. További információk: https://www.nasa.gov/press-release/nasa-identifies-candidate-regions-for-landing-next-americans-on-moon

A folytatás még kérdéses. Az Artemis-II már űrhajósokkal fogja megkerülni a Holdat várhatóan 2024-ben. A hatalmas SLS (Space Launch System) rakéta fogja hordozni az Orion űrhajót. A küldetés a tervek szerint kb. 10 napig tart majd.
Az Artemis-II tervezete 2023. márc. állapot szerint:

NASA Artemis-II tervezet

Kép eredetije: https://www.nasa.gov/image-feature/artemis-ii-map

2023. április 3-i NASA közlemény szerint immár kiválasztották a Holdat megkerülő Artemis II legénységét.

Artemis II legénység

Kép eredetije: https://cdn.mos.cms.futurecdn.net/wc4iLxGT6WvdCVCvyC5kcD-1024-80.jpg.webp

A képen balról jobbra: Victor Glover pilóta, Reid Wiseman parancsnok, majd a kanadai Jeremy Hansen és Christina Koch misszió-specialisták. Ők négyen lesznek az első emberek, akik több, mint 50 évvel az utolsó Apolló-missziók után eljutnak a Hold közelébe. Mindannyian tapasztalt űrhajósok. Hír forrása: https://www.space.com/nasa-names-artemis-2-moon-crew

Célja: sugárzási adatok gyűjtése mellett felmérni a technika és a legénység állapotát az Artemis-III felbocsájtására, amivel már szeretnének újra leszállni a Holdon (az utolsó ember 1972-ben szállt le égi kísérőnkön). A fellövés várható ideje: 2025 vagy 2026. Ennek kulcsfontosságú feltétele az új rakétarendszer megfelelő működése mellett az új típusú űrruhák rendelkezésre állása. Az Artemis-III két űrhajósa (az első nő a Holdon és a következő férfi) várhatóan a Hold déli pólusa környékén fog leszállni, egy vízjégben elég gazdagnak remélt részen. A legénység másik két tagja a Hold körül keringő hajón marad. A vízjég pontos helye, mennyisége és megtalálhatósága sem tisztázott még, de a kutatók remélik, hogy az emberi fogyasztás mellett elegendő lesz a gépek működtetéséhez is. A jelenlegi tervek szerint az űrhajósok 6.5 napot töltenek a Hold felszínén, ahol rover híján mindenhová gyalog mehetnek majd a tervezett 4-5 űrséta során. Ebben segíthet a következő generációs űrruha is, amit az Axiom Space vállalat fejlesztett ki, mivel ezek az űrruhák sokkal komfortosabbak elődjeiknél és jóval több mozgásteret adnak viselőiknek.

Holdsétáik során az űrhajósok képeket és videót készítenek, geológiát kutatnak, mintákat gyűjtenek, és egyéb adatokat gyűjtenek a konkrét tudományos célok elérése érdekében. A Hold déli sarkvidékéről nyíló kilátás nagyon másképp fog kinézni, mint a Hold egyenlítői régiójában az Apollo-küldetések során készült fotók.

A küldetés összetettsége még számos kérdést vet fel, de kiváló előkészítést nyújt a majdani Mars-expedíciók fel.

Az Artemis-III tervezet 2023.márc. állapot szerint:

NASA Artemis-III tervezet

Kép eredetije: https://www.nasa.gov/feature/artemis-iii

Rolls-Royce MikroreaktorKép eredetije: https://pbs.twimg.com/media/FneVo9MWYAILvYM?format=jpg&name=900x900

A még csak tervezés alatt álló expedíciók számára létfontosságú az energiaellátás a Hold felszínén. Ehhez a Rolls-Royce vállalat egy mikro-reaktort fejleszt, melynek prototípusa kb. 2029-re készül el. Találtam egy témába vágó videót, melyet érdemes megnézni:

 

Nem csupán a tudományos érdeklődés hajtja a nemzeteket égi kísérőnk felé. A dél-koreai KPLO (Korean Pathfinder Lunar Orbiter) egyik célja, hogy bizonyítsa az ország űrbéli képességeit. Rajtuk kívül a japán SLIM (Smart Lander for Investigating the Moon) várhatóan még 2022-ben útra fog kelni és olyan pontossággal kísérel meg leszállni, amit még egyetlen másik küldetés sem teljesített korábban. Vagy ez a küldetés, vagy a tokiói ispace vállalat küldetése lesz Japán első útja a Holdra. India újabb próbálkozása Chandrayaan-3 2023.júliusra tervezett indulása csúszott, mivel elődje, a Chandrayaan-2 nem sokkal a leszállás előtt elvesztette a kapcsolatot azt irányító központtal. https://hvg.hu/tudomany/20230714_india_holdmisszio_holdraszallas_csandrajan_3_misszio_sikeres_inditas_kuldetes)  Lásd: )https://hvg.hu/tudomany/20230714_india_holdmisszio_holdraszallas_csandrajan_3_misszio_sikeres_inditas_kuldetes) 

Oroszország utoljára még 1976-ban volt a Holdon, akkor még Szovjetunió néven. A Luna-25 egység a tervek szerint 2022 júliusban indul volna a Hold déli sarkvidékére. (Ennek keresztbe tett az elhúzódó orosz-ukrán háború.) Végül is 2023. augusztusban elindult a szonda a Hold déli sarkvidékére, ám irányíthatatlanul becsapódott. (Lásd: https://www.space.com/russia-says-luna-25-crashes-into-moon)

Az Egyesült Arab Emírségek szintén 2022-ben tervezi felbocsájtani a Rashid nevű szondát – egyben ez lesz a legelső kereskedelmi űrjármű is, amely megközelíti égi kísérőnket, mivel leszállóegységét a japán ispace tervezte, melyet a SpaceX rakétája fog felbocsájtani. Kína egyre több szondát lő fel a Holdra, mivel a sikeres elődök után a 2024-re tervezett Chang’e-6 következik.  Tervek szerint 2030-ra embert próbálnak küldeni a Holdra. 

2021.márciusában Kína és Oroszország bejelentette, hogy Nemzetközi Holdkutató Állomás néven közös projektbe fognak, melynek célja a két nemzet űrhajósait a Holdra eljuttatni, majd egy állandó bázist felépíteni a Holdon. A NASA terveihez hasonlóan ez a bázis is valahol a Hold déli sarka körül épülne; kihasználva a sok napsugárzás mellett a víz esetleges közelségét. Ennek első lépéseként utaltak a kínai tisztségviselők a Chang’e-4 szondára.

Másik projekt a Hold körül tervezett Deep Space Station (DSS) űrállomás, ahonnan ténylegesen elindulhatnának a marsi utazások.

Harmadik lehetséges terv egy kutatóállomás Holdra telepítése. Előnyök: csillagászati közvetlen megfigyelések, illetve minden eddiginél jobban a Napsugárzás vizsgálata.

 

Felhasznált irodalom: