Aki egy kicsit is komolyan gondolja a számítástechnikát, előbb-utóbb foglalkoznia kell a "vassal", azaz a PC-k belsejével. Néha nem árt tudni, hogy mi a különbség az IDE és a USB között. Nos, ebben a fejezetben ezt fogjuk tárgyalni!
(SCSI = Small Computer Systems Interface) Periféria-csatlakoztatási
lehetőség.
1979-ben kezdtek a HDD-gyártók egy újabb adatátviteli
szabványt kifejleszteni. Eredeti neve: Shugart Associates Systems Interface
(SASI) volt, mely hamarosan SCSI-vé változott. Maga a szabvány
végül is 1986-ban lett véglegesítve. Fejlesztése,
a SCSI-II 1994-ben lett szabvánnyá emelve. Ötlete: gyorsítsák
az IDE/ATA-átvitelt és ne legyen beszorítva kábelenként
4 eszközbe az építő! Egy kábelen 7+1 eszköz
lehet, melyek mindegyikének önálló számot (ID)
kell adni. Az alaplapi csatoló általában az ID0, de ez
nem kötelező előírás. További számok:
ID1, ID2, ID3, ..., ID7. Maguk az eszközök láncszerűen
csatolhatóak és elméletileg(!) szabadon adható
nekik az azonosító szám. A gyakorlat azonban ettől
némi eltérést mutat. Az iskolánkban lévő
szkennerekkel nekem időnként alaposan meggyűlik a bajom.
Gyógymód: az eszköz-leírás részletes
és alapos tanulmányozása. Nagy szerencse, ha ez még
magyarul is érthetően van leírva. Ellenkező esetben
marad az angol nyelvű sillabusz áttanulmányozása,
vagy a gyártó weblapja.
Maga
az SCSI kiválóan alkalmas külső és belső
perifériák összekötésére. A szabvány
széles elterjedtségére jellemző, hogy összeköthet
winchestert, kazettás egységet, CD-ROM-ot, CD-(újra)írót,
DVD-t, szkennert, nyomtatókat és sok egyéb eszközt
is. Manapság a SCSI-szabványt a drágább megvalósítása
miatt elsősorban szerverekben és komolyabb, precízebb átviteli
teljesítményt igénylő gépekben kedvelik.
Célszerű például a CD-írót azonos SCSI-kábelre
tenni a HDD-vel, mivel így igen jó átviteli teljesítményt
érhetünk el. Ennek ellenére az IDE/ATA-csatoló sem
halt ki, leginkább igen elérhető, olcsó ára
miatt.
Az SCSI-eszközök képesek direkt kommunikációra, így
elképzelhető, hogy az ID2-es HDD direkt ad adatokat az ID3-as
CD-írónak, melyhez a processzornak mindössze annyi köze
van, hogy ő indította el az írást!
Az eredeti SCSI-szabvány ANSI száma: X3.131-1996. Busz-sebesség:
5 MHz. Adatátvitel: 8 bit.
SCSI-II: Újabb eszközökként megjelentek a CD-ROM-ok,
szkennerek és a kazettás egységek.
Fast SCI-II: Az eredeti busz-sebességet megkétszerezték.
Wide SCSI-II: Az adatátvitelt megduplázták, így
8 bit helyett 16 biten folytak az adatok.
Ultra SCSI-II: Újabb busz-sebesség duplázás,
mely' így már 20 MHz lett.
Magának az SCSI-szabványnak legalább tucatnyi verziója
van. A bal oldalon például az 50-eres belső-csatolós
SCSI-megvalósítás látható, de előfordul
a jobb oldalon látható külső csatolású
kábel is, mely fellelhető még 68 lábbal is.
Maga az SCSI a fejlesztések egyik érdekes iránya, de elképzelhető,
hogy későbbiekben a USB lesz a győztes.
Részletesebb leírás: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/scsiexternalhidsub68.html
(USB
= Universal Serial Bus) Periféria-csatlakoztatási lehetőség.
Eredeti verzió:
http://www.prog.hu/article.php?aid=804
Kifejlesztők: Compaq, Hewlett-Packard, Intel, Lucent, Microsoft,NEC és
Philips.
A 90-es évek elején kifejlesztett PCI busz akkor még rendkívül
nagynak vélt sávszélessége a real-time 3D alkalmazások
térhódításával kezdett szukössé
válni. Az elméletben 132 MB/s-os csúcssebességre
képes 32 bites, 33 MHz-es PCI valójában még burst
módban sem tud 110 MB/s-os gyakorlati sebesség fölé
kapaszkodni.
Ez a valamikori soros átviteli csatoló alapos továbbfejlesztése.
Lényege: maximálisan 127 eszköz képes egymáshoz
csatlakozni. Vannak olyan eszközök, melyekhez további USB-eszköz
is csatolható. Ilyenek pl. a szkenner vagy a nyomtató, de sok
olyan is van, amelyet eleve a lánc végére terveztek (pl.:
egér).
A tervezők sokaságán is látszik, hogy ez a szabvány
óriási ígéreteket tartalmaz: valódi Plug'n'Play
(bedugod és működik), üzemmenet közbeni hozzá-
és lecsatlakozás, alacsony ár és könnyű
használat. Az árnyékolatlan kábelen az átviteli
sebesség 1,5 Mbps (Megabit/sec); az árnyékolton 12 Mbps,
míg a jelenleg használt USB 2.0-ás szabványban immár
480 Mbps!
Részletes leírás: http://www.hardwarebook.net/connector/bus/usb_tech.html
Ez egy meglepően egyszerű, ám mégis kiválóan működő technikai "mütyür". Lényege, hogy a gép USB portjába dugjuk és a 2000/XP által azonnal felismert újabb meghajtóként használhatjuk. Ha 9x/ME op. rendszert használunk, akkor a programot telepíteni kell (1 db floppy!). Maga a tárhely igen könnyen hordozható, hiszen egy pici kis kulcstartó méretű, alig pár dekagrammos eszközről van szó. Tárhely: 8, 16, 32, 64, ... MByte. A 2002. júliusában általam beszerzett 64 MByte-os USB Flash Memory Stick (ez a másik neve) ára kb. 15000 Ft volt! Ugye, hogy sokkal egyszerűbb, mint a floppy?!
Alapvetően
kétfajta szabvány létezik a CD-ROM-ok csatlakoztatására.
Az egyik a Mitsumi/Panasonic. (balra)
Ez a 40-eres csatolót részesíti előnyben. Sajnos
ennek a két gyártónak sem egyezik meg a technológiája
eléggé ahhoz, hogy a CD-meghajtóikat cserélgetni
lehessen, mivel az egyes lábakat másra használják.
A másik a Sony-szabvány (jobbra), amely a 34-eres csatolót
használja. Amire egy CD-ROM cseréjénél alapvetően
vigyázni kell: NE keverjük a szabványokat! Csak márkás
termékeket használjunk és SOHA ne vegyünk használt
CD-meghajtót még az igen kedvező ára ellenére
sem, mivel elképzelhető, hogy pár CD lejátszása
után máris újabb után nézhetünk!
A CD-k lejátszási sebessége az 1990-es évek legvégén
drasztikusan megnőtt. Az eredeti 300 fordulat/perc (1-szeres sebesség)
sokszorosára nőtt. A számok viszont becsapósak!
Tényleges sebességnövekedést csak a 24-szeres lejátszásig
lehetett elérni. Ez után a sebesség csak egyes szerencsés
esetekben és periférikusan nyerhető el.
CD-író és újraíró beszerelésekor
fokozottan vigyázzunk arra, hogy a technika jelenlegi fejlettsége
mellett ez en eszköz termel nem kevés hőt, melyet többségében
felfelé vezet ki. Ha a CD-pörkölő felett közvetlenül
egy érzékeny jószágot (pl.: DVD, HDD) helyezünk
el, akkor az könnyen tönkre mehet a kapott melegtől!
Részletes leírások: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/cdromsony.html
, illetve: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/cdrompanasonic.html
és: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/cdrommitsumi.html
A
mai gépekben csak elvétve találhatóak 3,5"-nél
nagyobb floppy-meghajtók. A CD-írók óriási
árzuhanása miatt gyakorlatilag kiveszett a 120 MByte-os floppyval
tett kísérlet. Az alaplapról egyetlen kábel visz
el a floppy-meghajtóig, melynek oldalt látható csatlakozójához
egyértelműen illeszthető a kábel.
Figyelem! Ez a kábel NEM azonos a HDD/CD párost kiszolgáló
IDE kábelekkel.
Részletesebben: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/internaldisk.html
A fenti két eszköz roppant hasonló csatlakozási lehetősége
miatt kerülhetett egyetlen bekezdésbe. Szóval a klasszikus
menetrend szerint a PC-ken volt az 5-lyukú keyboard-aljzat: Ezt
követte a 6-lyukú megvalósítás,
melyet PS/2-esnek is neveznek. De azért még szót
kell ejteni a hagyományos 15-lyukú csatolóról is,
bár már alaposan eljárt felette az idő!Ugyanez
egérre 9-lyukas megvalósítású: (Serial
Mouse)
Nagyon fontos, hogy egér vásárlása előtt
mindenképpen nézzük meg, hogy a jelenlegi egerünk pontosan
melyik fenti rajz szerinti véggel kapcsolódik a géphez,
de végső esetben be is vihetjük a halott "cincogót".
A modernebb, PS/2-es csatlakozónál sajnos könnyedén összekeverhető az egér és a
billentyűzet csatolója. Ennek megoldására születtek a színkódok: az egyik eszköz csatlakozó-vége
zöld színű lett, míg a másik lila!
Részletesebben (pl.): http://www.hardwarebook.net/connector/userinput/keyboardpc6.html
Valaha
a kezdetek kezdetén volt az IBM-féle MDA-szabvány. (MDA
= Monochrome Display Adapter.) Ebből a kilenc adatcsatornából
sem volt mindegyik kihasználva, mivel 3 egyszerűen kihasználatlan
volt. Egy IBM által el nem ismert, de sikeres fejlestés volt a
Hercules-szabvány - hasonló csatolóval. A következő
szabvány a CGA volt, ami már 16 színt tudott. (CGA
= Color Display Adapter) Másik - Európában
ritkán
használt neve: IBM RGBI. Itt már a 3 nem használt végződésre
is kivezettek adatot, nevezetesen a színerősségeket. Bár
hasonló végződéssel, de alaposan áttervezték
az EGA-szabványt. (EGA = Enhanced Graphics Adapter). Itt már
16/64 színt használtak.
A VGA-szabvány piacra dobásakor minden addiginál
jobb minőség kellett és ezt már nem lehetett megvalósítani
a hagyományos 9-lyukú csatlakozással. (VGA = Video Graphics
Array) A frissen megtervezett 15-lyukú csatlakozó eleinte soknak
tűnt, de későbbiekben ezen is finomítani kellett,
így születtek sorra az S-VGA, PGA, illetve XGA-szabványok.
(S-VGA = Super VGA; PGA = Professional Graphics Array; XGA
= eXtra Graphics Array) Ehhez az átviteli sebességhez viszont
édeskevésnek bizonyult a hagyományos sávszélesség.
Kellett egy komoly, kifejezetten csak grafikai igénybevételre
kifejlesztett adatátviteli mód. Ez lett az 1996-ban bejelentett
AGP (=Accelerated Graphics Port) A 132-eres kábelen keresztül
immáron a legkényesebb grafikus igényeket is meg lehet
jeleníteni.
Az új szabvány a már létező 66 MHz-es PCI
2.1 specifikációra épül, azt egészíti
ki néhány optimalizációt célzó újítással.
Az AGP szoftverszinten megegyezik a PCI-jal, tehát lefelé kompatibilis
vele, azonban minden más tekintetben eltér tőle. A PCI
eszközök egy lokális buszon helyezkednek el, s ez a busz az
alaplapi chipkészletre csatlakozik. Az AGP teljesen független a
PCI busztól, egyetlen portjával közvetlenül a chipkészlettel
kommunikál (point-to-point kapcsolat). Az AGP sem logikailag, sem fizikailag
nem egyeztethető össze a PCI specifikációval, ám
mégis kompatibilis azzal. Az AGP effektív sebessége 32
bit x 66 MHz = 264 MB/s. Ez eleinte soknak tűnik, de a mai modern 3D-s
játékok keményen megnyúzzák ezt a komoly
telejsítményt is!
Persze az idő majd ezt is öreggé teszi, így előbb-utóbb
lesz újabb szabvány. Az átviteli sebessgé duplázásával
megjelent már a 2x AGP, illetve a 4x AGP is.
Részletesebben (pl.:) http://www.hardwarebook.net/connector/av/pga.html,
valamint http://www.prog.hu/article.php?aid=171
A szótár eredeti verziója: http://www.prog.hu/article.php?aid=171
Az imént szó esett arról, hogy az AGP leginkább
az egyre komolyabb 3D-s alkalmazások (értsd: játékok)
miatt vált szükségessé. De mit is jelent ez valóságban?
A mindennapi mérnöki tervező munkában igen fontos,
hogy egy leendő épület minden lehetésges paraméterét
gyorsan, alaposan átszámolva és jól láthatóvá
tegyük. Ehhez természetesen látványterveket is kell
csinálni. Mi van, ha például a szomszéd épület
még árnyékot ad? Mi van, ha az egyik falat más színűre
festjük át, vagy kicseréljük üvegre? Szóval:
kell a komplett, modern megjelenítés! Ehhez viszont nem volt elég
a hagyományos videókártyák egyre jobban növekvő
számítási teljesítménye sem, mivel a 3 dimenziós
megjelenítés, az árnyékok és a fényhatások
egészen más számítási módszereket
követeltek meg. Egy korai 3D-szerű jétékprogram volt
a néci kastélyban játszódó kalandozós-löveöldözős
harci játék, a Wolfenstein. Ehhez még nem kellett komoly
teljesítményű, speciális kártya, viszont az
utódai már egy inkább igényelték a célspecifikus
hardware-rel felszerelt kiegészítőket. Erre született
meg a mérnöki tervezőszobák falain kívül
is a "3Dfx"-kártya, mely népszerűségét
rohamosan növelte, hogy egyre komolyabb játékok támogatták.
Ezzel együtt az ára is rohamosan csökkent. 1-2 évvel
megjelenése után már sorra jelentek meg olyan játékok
is, melyet kizárólag ilyen kártyával felszerelt
gépen lehett játszani. Íme egy kisebb 3D-s szótár:
(Eredeti verzió: A szótár eredeti verziója: http://www.prog.hu/article.php?aid=171
)
Eredeti verzió: http://www.prog.hu/article.php?aid=160
A számítógépek a modemek segítségével
tanultak meg beszélgetni. A hanggá alakítás eszköze
maga régebbi, mint a számítógép ugyanis a
modemet eredetileg arra találták ki, hogy a telexgépeket
össze lehessen kötni a katonai telefonvonalakon. A legelső
modemek még szimplex rendszerűek voltak. Azaz amíg az egyik
oldal adott, a másik oldal hallgatott. Csak később jelentek
meg a félduplex, majd teljes duplex eszközök a számítástechnikában.
A cégek növelték a sebességet, de szabványaik
csak önmagukkal voltak kompatibilisek. A leghíresebb ilyen rendszert
a US Robotics alakította ki. Ők ismerték fel többek
között azt, hogy a telefonvonalon történő biztonságos
nagysebességű információtovábbításnak
két kemény korlátja van. Az egyik a telefonvonal korlátozott
sávszélessége. A másik a telefonrendszerek zavarérzékenysége,
melyek elronthatják az adó és a vevő oldal szinkronját,
illetve hibát okozhatnak az adatfolyamban. A továbblépést
egy ma már szintén önállóan nem létező
cég, a Microcom kínálta, amely kitalálta az MNP
hibajavító szabványok sorozatát.
A hagyományos telefonvonalak minden probléma nélkül
képesek lennének 1-2 Mbit/sec adatforgalmat lebonyolítani,
de ezt az átviteli bőséget lekorlátozták
frekvenciszűrőkkel 300 és 3000 Hz közé. Ez némi
jeltorzítást eredményez, viszont így gyorsan lehet
sok telefonbeszélgetést lebonyolítani egyszerre.
A modemek azért léteznek, mert alapvető a különbség
a számítógépek és a telefonrendszerek működése
között. Amíg a számítógépek 0-kat
és 1-ket használnak, addig a telefonvonalakon analóg jeleket
továbbítanak. Az adatok a számítógépből
a modemen keresztül jutnak a nyilvános telefonhálózatba.
A modemeket általában az átviteli alapsebességük
szerint osztályozzuk. Az alapsebesség az, amit a modem el tud
érni adattömörítéses eljárás nélkül.
A modemek alapsebességét az általuk használt modulációs
protokoll határozza meg. A klasszikus értelmezés szerinti
nagysebességű modemek azok, amelyek 9600 bits/sec-os vagy annál
nagyobb sebességen üzemelnek. Az alacsony sebességű
modemek 2400 bits/sec-os vagy alacsonyabb sebességen üzemelnek.
A sebességre többféle mérőszám is létezik,
így a baud, a cps(characters per second) és a bps(bits per second).
Ezek közül manapság leggyakrabban a bit/sec-et használjuk
bps-ként rövidítve.
A
modemek egymás között két módon kommunikálhatnak:
half-duplex vagy full-duplex módon. A half-duplex esetben
az összeköttetésben egyidejűleg az adatot csak egy irányban
lehet küldeni, a küldő modemnek meg kell várni amíg
a vevő modem nyugtázza a vételt mielőtt a következő
blokkot elküldené. De full-duplex módnál mindkét
irányban küldhetők az adatok egyidejűleg. A full-duplex
kommunikáció rendszerint kétszer olyan gyors, mint a half-duplex
mivel az nem használja a half- duplex nyugtázását.
A hibajavító szabványok nélkül a modemek képtelenek
hibátlanul működni. A zaj és egyéb vonali rendellenességek
megakadályozzák a hibátlan adatátvitelt. Ezért
minden modemben muszáj hibajavító eljárásokat
alkalmazni.
Az eredeti átviteli sebesség 9600 bit/sec volt, de a szokásos
telefon vezetéken a 9600 bps-nél nagyobb sebesség is elérhető.
1991-ben a nemzetközi szabványügyi szervezet létrehozta
a V.32bis szabványt, amely 14.400 bps adatátviteli rátát
is megenged. Ennek biztosítására a V.32bis modemek még
jobb echótörlést és javított vételi
eljárást használnak. Ha a lehető legtöbb adatot
akarjuk elküldeni a legkisebb idő alatt, akkor figyelembe kell vennünk
a modulációs eljárásokat, de ugyanúgy fontos
a hibajavítás és az adattömörítés
is. Újabb szabvány a K56flex, amely a Rockwell házi
56k-s szabványa. A V.90 megjelenésével elavult.
V.90: a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) hivatalos
56k-s szabványa (a 33,6 k-s szabvány jele például
V.34). Már kaphatók a V.90-et is ismerő modemek, és
letölthetők lesznek a flash memóriás, régebbi
K56flex vagy x2 szabványú modemekhez a V.90-essé alakító
szoftverfrissítések.
Gyakori kérdés, hogy melyik modem a jobb: a külső, vagy a belső. Tulajdonképpen teljesen mindegy, mivel nem a megjelenési formája lényeges, hanem az, hogy legyen benne hardware-es tömörítés (tehát nem software-es!). Ezen felül fontos, hogy a modem chipkészlete Rockwell legyen, vagy Hayes, esetleg US Robotics. Ezen felül csak az ár számít, mivel nem szabad a legolcsóbbat megvenni, de felesleges a legdrágább eszközbe való befektetés!
Eredeti verzió: http://www.prog.hu/article.php?aid=170
Valamikor 1981-ben született meg egy masina: IBM PC. Már ebben az
őskövületben is találhattunk kis fekete csatlakozókat,
melyek az ún. ISA buszok máig is fennmaradt példányainak
első képviselői voltak.
Mit is jelent maga a 'busz', mint fogalom? Nem más, mint egy összeköttetés
a központi egység (CPU) és a perifériák között.
Az első ISA buszok mai mércével mérve nevetséges,
alig pár száz KB/s-os adatátvitelt bonyolítottak.
Később kialakult a mai ISA buszok végleges, standard formája,
a 16 bites ISA busz. Ez a maga 8 MHz-es frekvenciájával a gyakorlatban
közel 5 MB/s-os csúcssebességre volt képes.
1991-ben kezdődött a PCI specifikáció gyakorlati megvalósításának
kidolgozása az Intel laboratóriumaiban. Természetesen a
vezető hardvergyártó cégek képviselőinek
bevonásával folytak a fejlesztések, melynek gyakorlati
eredményét (a PCI ipari szabványt) alig 4 év leforgása
alatt közel 170 cég licenszelte. Így vált a legnépszerűbb
PC-s buszrendszerré a PCI.
Az ISA 8 MHz-es órajelét 33 MHz-re emelve, a sávszélességet
pedig 32 bitre növelve a PCI maximális átviteli sebessége
közel 132 MB/s lett. Ez a 3D grafikus kártyákat leszámítva
minden korszerű perifériát ki tud szolgálni. A PCI
másik előnye, hogy nem a jól bevált ISA buszrendszer
leváltására tervezték, hanem annak kiegészítésére,
'patchelésére'. Így a PCI minden további nélkül
alkalmazható bármely régebbi rendszerrel együtt.
FAT részlet mintája | |||||
1.Piros1 | 2.Kék1 | 3.Piros2 | 4.Kék2 | 5.Piros3 | 6.Kék3 |
7.Piros4 | 8.Kék4 | 9.Piros5 | 10.Kék5 | 11.Barna1 | 12.Kék6 |
13.Barna2 | 14.Kék7 | 15.üres | 16.Kék8 | 17.üres | 18.üres |
19.Zöld3 | 20.Sárga2 | 21.Zöld4 | 22.üres | 23.üres | 24.üres |
25.Zöld1 | 26.Sárga1 | 27.Zöld2 | 28.üres | 29.Zöld5 | 30.üres |
Partíció típusa | Clusterméret | Partíció típusa | Clusterméret |
FAT16 <512 MByte | 8 KByte | FAT32 <8 GByte | 4 vagy 8 KByte |
FAT16 <1024 MByte | 16 KByte | FAT32 <16 GByte | 8 vagy 16 KByte |
FAT16 nagyobb | 32 KByte | FAT32 <32 GByte | 16 KByte |
FAT32 nagyobb | 32 KByte |