Optikai adattárolók - DVD

7. oldal / 11

Optikai adattárolók – DVDDVD logo

Rövidítés eredetije: Digital Versatile Disc, illetve Digital Video Disc. Kifejlesztők: Sony és Philips 1995-ben. Optikai adattároló, melyet főleg filmek, illetve nagyobb mennyiségű adat tárolására használnak. Mérete megegyezik a CD-vel, de adatmennyiséget tekintve 6-7-szer több fér rá.

Az eredeti (csak olvasható) DVD-ROM-nak számos különböző variánsa született:

  • DVD-R, DVD+R (egyszer írhatóak)

  • DVD-RW, DVD+RW (újraírható)

  • DVD-RAM (külső memóriaként is használható – eltűnt a piacról)

  • DVD-Audio (jó minőségű zene)

CD vs DVD

(Kép eredetije: https://www.bzuscience.com/2020/03/difference-between-cd-and-dvd.html)

Történet

1993-ban két különböző cégcsoport fejlesztett két nagy felbontású optikai adattárolót, amely a CD utódjává válhat. Az egyik volt a MultiMedia Compact Disc (MMCD másképp CDi) a Sony-Philips együttműködésben, míg a Super Density lemez (SD) a Toshiba, Time Warner, Matsushita Electric, Hitachi, Mitsubishi Electric, Pioneer, Thompson és a JVC együttműködésében. Az SD-tábor felé közeledett a nagy IBM is, mely számítógépeiben akarta használni ezt az új fájlrendszert – főleg adattárolásra. Azonban az IBM Almaden Kutatóközpontja biztonságképpen együttműködést kezdeményezett az MMCD-csoporttal is egyszerű elővigyázatosságból, mivel az 1980-as évek elején igen komoly pénzeket emésztett fel a VHS és a Betamax közötti videószalag-formátumok háborúja.

Az Apple, Microsoft, Dell, Sun és több kisebb cég által megalapított Technical Working Group (TWG) azonban megállapodott, hogy mindkét formátumot bojkottálják mindaddig, amíg a két tábor nem áll elő egy egységes formátummal. Lou Gerstner, az IBM akkori elnöke tudomásul vette az ultimátumot. Végül a több számítógépes cég megegyezett a végső DVD-nek nevezett formátumban. A TWG is együttműködött a formátum végső formátumának kifejlesztésében az optikai adattároló technológiai szövetséggel (Optical Storage Technology Association = OSTA), melynek hatására megszületett az ISO-13346-os formátum (másképpen Universal Disc Format = UDF), amit a DVD-kben használnak.

VHS vs Betamax

(Kép eredetije: https://www.netquest.com/blog/en/blog/en/legendary-products-vhs-vs-beta)

1995 decemberében jött létre a végleges DVD-formátum, amely 4,7 Gbyte adat tárolására volt képes filmként, illetve adatként is. A formátumot Japánban a Toshiba dobta piacra 1996 novemberében, míg az USA 1997 márciusában jött, majd 1998 októberében jött Európában, végül 1999 februárjában jött Ausztrália. 1997 májusában a DVD Comsortiumot a DVD Forum váltotta fel, amely minden cég számára nyitott. A technológiai újítás bár nem gyorsan, de átvette a piacvezető szerepet, például az USA áruházaiban 2003 júniusában adtak el először több DVD-t, mint hagyományos VHS-kazettát.

A különböző al-formátumok előírásait a DVD Forum több könyvben publikálta: DVD-ROM könyv, DVD-Audio könyv, DVD-Video könyv, DVD-R könyv, DVD-RW könyv, DVD-RAM könyv, DVD-AR könyv, DVD-VR könyv, stb. A mechanikai, fizikai és optikai jellemzők ingyenesen letölthetők a szabvány honlapjáról:

http://standards.iso.org/ittf/PubliclyAvailableStandards/index.html.

Később a DVD-RW szövetség is nyilvánosságra hozta saját formátumait: DVD+R, DVD+R DL, DVD-RW és DVD-RW DL.