Egy másik technológia a PDP (Plazma Display Panel), más néven plazmakijelző. Ennek legelső prototípusát a magyar származású Gábor Dénes plazmakutatásai alapján készítette a Plato Computer System még 1964-ben. Utána a technológia sokáig mesterséges álmát aludta, mivel csak 1983-ban készítette el az elsők között az IBM a maga monokróm 19 colos plazmamonitorát. Ezt nem kizárólag a számítógép-technológiában akarták használni, mivel arra is gondoltak, hogy az addigi fekete-fehér televíziókat ez a technológia válthatja fel; bár ez végül is teljesen nem valósult meg. 1992-ben a Fujitsu készítette el az egyik legelső színes, 21 colos plazma kijelzőt, majd az első plazma televíziót 1997-ben mutatta be a Pioneer. Manapság a plazma színhűsége és igen precíz felbontási képessége, mint erények mellett muszáj megemlíteni elég nagy fogyasztását is.

Működési elve elég egyszerű, hiszen itt is a három alapszínből kialakuló képpont megfelelő fényerejének szabályozása a cél. A CRT-hez hasonlóan a PDP-nél is a képpontok látható fényt sugároznak ki, ha megfelelő hullámhosszú energia éri őket. Itt konkrétan a neon és xeon gázok keverékének nagy UV-sugárzással kísért ionizációs kisülése kényszeríti a képpont anyagát színes fény kisugárzására, akár a hagyományos neoncsövekben. Az LCD-hez hasonlóan itt is az egyes képpontok egymástól függetlenek, folyamatos üzemben vezérelhetőek, így a monitor végeredményben villódzásmentes, folyamatos üzemben vezérelhető, igen széles szögben látható, tökéletes színhűségű és eléggé kontrasztos. Ez a kontraszt-arány gyengébb monitoroknál 10.000:1, de komolyabb teljesítményű televízióknál akár 3.000.000:1 is lehet! A korai plazmák esetén gyakori volt, hogy egyes kis gázcsövek elhasználódnak, illetve a háttérvilágításért felelős fénycső ereje is csökkent, így a képernyő fényereje is kezdett csökkenni. Ez a modernebb plazma-képernyők esetén már ritkább, de természetesen nem lehet teljesen kiküszöbölni.

Plasma

(Képen: plazmamonitor szerkezete; kép eredetije: http://www2.hesston.edu/Physics/TelevisionDisplays/PLASMA1.HTM )

Maga a kontraszt-arány egyébként a legvilágosabb (fehér) és a legsötétebb (fekete) fényerejének és az árnyalatai közötti maximális fényerőeltérésnek az aránya két szomszédos képpont között. Ez egy viszonyszám, ami abból adódik, hogy a két ellentétes fényerejű és szomszédos képpont fényességét megmérik (cd/m2-ben), majd elosztják egymással.

A hagyományos CRT-monitoroknál ez az arány kb. 3000:1-hez volt, míg az LCD-k esetén 800:1 és 3000:1 közötti. A drasztikus fényerő-villódzást LED-es háttérvilágítással tudjuk némileg ellensúlyozni. Ennek ellenére egyes gyártók hajlamosak eltúlozni a kontraszt arányt.

A kijelzők méretei időnként egészen meglepőek lehetnek, például a Dallay Cowboys amerikai focistadionjában építették meg a 2011-ben a világ akkor legnagyobb kijelzőjét a maga 2300 m2-es UHD-kijelzője. (Kép eredetije: https://www.foxsports.com/stories/nfl/heres-how-the-dallas-cowboys-clean-their-colossal-60-yard-jumbotron) A 2 nagy és a két oldalsó kijelző együttes tömege 600 tonna. Mellékesen a teljesítménye: 10 MW. (Összehasonlításként Paks egy blokkja 475 MW teljesítményű.)

Dallas Coyboys képernyő