Flash memóriák

3. oldal / 3

A flash memóriák elektronikus működésű, nem felejtő számítógépes adathordozók, amelyeket elektronikusan lehet törölni és újraprogramozni. Tehát alapvetően az adatok megőrzéséhez nem kell áram, így a flash memóriák kiválóan alkalmasak USB flash meghajtókban, PenDrive-okban, SSD-meghajtókban, digitális audió lejátszókban, mobiltelefonokban, stb. való alkalmazásra.

Két fő flash-memóriatípus létezik: a NAND, illetve a NOR logikai kapuk után kapták a nevüket. Az egyes flash memóriák belsőit jellemző nevek eredendően a megfelelő logikai kapukból erednek.

Fogalmak:

- NOR: párhuzamos adathozzáférés, közvetlenül futtatható benne program, aránylag drága, kis kapacitású.

- NAND: soros adathozzáférés, nem futtatható benne közvetlenül program, olcsó, nagy kapacitású.

Eredetileg a Toshibánál dolgozó Dr. Fujio Masuoka fejlesztette ki még az 1980-as évek elején az EEPROM ötletét felhasználva.
A találmányban lévő ötletet az Intel karolta fel és 1988-ban piacra dobta az első NOR-típusú chipet.
(Képen a feltaláló. Kép eredetije: http://thememoryguy.com/tag/masuoka/)

A NAND típusú flash memóriákat elsősorban a rendszermemóriáknál használják, továbbá a memóriakártyákon, az USB flash eszközökön, az SSD-meghajtókon, valamint egyéb eszközökön. A NOR típusúak, ahol akár egyetlen bájtot is át lehet írni, valamint közvetlenül is lehet futtatni egyes alkalmazásokat, a régi EPROM-ok helyettesítésére is alkalmasak, mivel kifejezetten jók bizonyos ROM-ként használatos chipek helyettesítésére.

Fontos megjegyezni, hogy az EPROM-ok korszakában egy újraírás előtt az egész meghajtót kellett törölni, ám a NAND típusú flash memóriákban akár blokkokban is lehet írni/olvasni, amelyek általában sokkal kisebbek, mint az egész memória. Ellenben a NOR típusú memóriák esetén akár egyetlen bájtot is át lehet írni vagy törölni, így egészen másként lehet kezelni egy NOR eszközt. Éppen ezért a korai hordozható CompactFlash kiegészítő kártyák többsége NOR-alapú volt, csak később váltottak át a jóval olcsóbb NAND-alapúakba. A NAND-alapú flash megoldások rohamosan csökkentették törlési és írási idejüket, valamint kevesebb áramköri elemet használtak el memóriacellánként, ezáltal lehetővé tették a nagyobb adatsűrűséget és az ilyen eszközök árának rohamos csökkenését. Azonban még mindig fennállt a NAND alapvető hibája: nem biztosított véletlenszerű hozzáférést, azaz nem engedte az igen kis méretű (akár pár bájtos) adatok megváltoztatását. Helyette azonban a NAND megfelelően felgyorsult az akár több százezer bitnyi információ gyors feldolgozásához. Ezért lett a NAND-bázisú eltávolítható média alkalmas az első SmartMedia formátumú kártyára még 1995-ből, melyet számos más követett, pl. MultiMediaCard, Secure Digital, Memory Stick, xD-Picture Card, stb.

(A képek forrása: http://memorycardinfo.com/)

Az újabb generációs memória-chipek és digitális adathordozók radikális méretcsökkenésen estek át, ideértve a legnépszerűbb RS-MMC, miniSD, microSD és az Intelligent Stick formátumúakat. Ehhez társult a tömeggyártásuk miatti radikális áresés is. További impulzust adott a digitális fényképezőgépek, majd a memóriakártyára éhes okostelefonok rohamos térhódítása is. Például 2016-ban a microSD kártya mérete kb. 1,5 cm² volt, vastagsága kb. 1 mm, ám tárkapacitása 1-128 GB.

Képen: telefon 16 GB-os memóriakártyája.