23. fejezet: Hardware kicsit komolyabban

Aki egy kicsit is komolyan gondolja a számítástechnikát, elõbb-utóbb foglalkoznia kell a "vassal", azaz a PC-k belsejével. Néha nem árt tudni, hogy mi a különbség az IDE és a USB között. Nos, ebben a fejezetben ezt fogjuk tárgyalni!

23.1.) IDE

23.2.) SCSI

(SCSI = Small Computer Systems Interface) Periféria-csatlakoztatási lehetõség.
1979-ben kezdtek a HDD-gyártók egy újabb adatátviteli szabványt kifejleszteni. Eredeti neve: Shugart Associates Systems Interface (SASI) volt, mely hamarosan SCSI-vé változott. Maga a szabvány végül is 1986-ban lett véglegesítve. Fejlesztése, a SCSI-II 1994-ben lett szabvánnyá emelve. Ötlete: gyorsítsák az IDE/ATA-átvitelt és ne legyen beszorítva kábelenként 4 eszközbe az építõ! Egy kábelen 7+1 eszköz lehet, melyek mindegyikének önálló számot (ID) kell adni. Az alaplapi csatoló általában az ID0, de ez nem kötelezõ elõírás. További számok: ID1, ID2, ID3, ..., ID7. Maguk az eszközök láncszerûen csatolhatóak és elméletileg(!) szabadon adható nekik az azonosító szám. A gyakorlat azonban ettõl némi eltérést mutat. Az iskolánkban lévõ szkennerekkel nekem idõnként alaposan meggyûlik a bajom. Gyógymód: az eszköz-leírás részletes és alapos tanulmányozása. Nagy szerencse, ha ez még magyarul is érthetõen van leírva. Ellenkezõ esetben marad az angol nyelvû sillabusz áttanulmányozása, vagy a gyártó weblapja.
Maga az SCSI kiválóan alkalmas külsõ és belsõ perifériák összekötésére. A szabvány széles elterjedtségére jellemzõ, hogy összeköthet winchestert, kazettás egységet, CD-ROM-ot, CD-(újra)írót, DVD-t, szkennert, nyomtatókat és sok egyéb eszközt is. Manapság a SCSI-szabványt a drágább megvalósítása miatt elsõsorban szerverekben és komolyabb, precízebb átviteli teljesítményt igénylõ gépekben kedvelik. Célszerû például a CD-írót azonos SCSI-kábelre tenni a HDD-vel, mivel így igen jó átviteli teljesítményt érhetünk el. Ennek ellenére az IDE/ATA-csatoló sem halt ki, leginkább igen elérhetõ, olcsó ára miatt.
Az SCSI-eszközök képesek direkt kommunikációra, így elképzelhetõ, hogy az ID2-es HDD direkt ad adatokat az ID3-as CD-írónak, melyhez a processzornak mindössze annyi köze van, hogy õ indította el az írást!
Az eredeti SCSI-szabvány ANSI száma: X3.131-1996. Busz-sebesség: 5 MHz. Adatátvitel: 8 bit.
SCSI-II: Újabb eszközökként megjelentek a CD-ROM-ok, szkennerek és a kazettás egységek.
Fast SCI-II: Az eredeti busz-sebességet megkétszerezték.
Wide SCSI-II: Az adatátvitelt megduplázták, így 8 bit helyett 16 biten folytak az adatok.
Ultra SCSI-II: Újabb busz-sebesség duplázás, mely' így már 20 MHz lett.
Magának az SCSI-szabványnak legalább tucatnyi verziója van. A bal oldalon például az 50-eres belsõ-csatolós SCSI-megvalósítás látható, de elõfordul a jobb oldalon látható külsõ csatolású kábel is, mely fellelhetõ még 68 lábbal is.
Maga az SCSI a fejlesztések egyik érdekes iránya, de elképzelhetõ, hogy késõbbiekben a USB lesz a gyõztes.
Részletesebb leírás: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/scsiexternalhidsub68.html

23.3.) USB

(USB = Universal Serial Bus) Periféria-csatlakoztatási lehetõség.
Eredeti verzió: http://www.prog.hu/article.php?aid=804
Kifejlesztõk: Compaq, Hewlett-Packard, Intel, Lucent, Microsoft,NEC és Philips.
A 90-es évek elején kifejlesztett PCI busz akkor még rendkívül nagynak vélt sávszélessége a real-time 3D alkalmazások térhódításával kezdett szukössé válni. Az elméletben 132 MB/s-os csúcssebességre képes 32 bites, 33 MHz-es PCI valójában még burst módban sem tud 110 MB/s-os gyakorlati sebesség fölé kapaszkodni.
Ez a valamikori soros átviteli csatoló alapos továbbfejlesztése. Lényege: maximálisan 127 eszköz képes egymáshoz csatlakozni. Vannak olyan eszközök, melyekhez további USB-eszköz is csatolható. Ilyenek pl. a szkenner vagy a nyomtató, de sok olyan is van, amelyet eleve a lánc végére terveztek (pl.: egér).
A tervezõk sokaságán is látszik, hogy ez a szabvány óriási ígéreteket tartalmaz: valódi Plug'n'Play (bedugod és mûködik), üzemmenet közbeni hozzá- és lecsatlakozás, alacsony ár és könnyû használat. Az árnyékolatlan kábelen az átviteli sebesség 1,5 Mbps (Megabit/sec); az árnyékolton 12 Mbps, míg a jelenleg használt USB 2.0-ás szabványban immár 480 Mbps!
Részletes leírás: http://www.hardwarebook.net/connector/bus/usb_tech.html

23.3.a.) USB Pen Drive

Ez egy meglepõen egyszerû, ám mégis kiválóan mûködõ technikai "mütyür". Lényege, hogy a gép USB portjába dugjuk és a 2000/XP által azonnal felismert újabb meghajtóként használhatjuk. Ha 9x/ME op. rendszert használunk, akkor a programot telepíteni kell (1 db floppy!). Maga a tárhely igen könnyen hordozható, hiszen egy pici kis kulcstartó méretû, alig pár dekagrammos eszközrõl van szó. Tárhely: 8, 16, 32, 64, ... MByte. A 2002. júliusában általam beszerzett 64 MByte-os USB Flash Memory Stick (ez a másik neve) ára kb. 15000 Ft volt! Ugye, hogy sokkal egyszerûbb, mint a floppy?!

23.4.) CD-ROM csatolások

Alapvetõen kétfajta szabvány létezik a CD-ROM-ok csatlakoztatására. Az egyik a Mitsumi/Panasonic. (balra) Ez a 40-eres csatolót részesíti elõnyben. Sajnos ennek a két gyártónak sem egyezik meg a technológiája eléggé ahhoz, hogy a CD-meghajtóikat cserélgetni lehessen, mivel az egyes lábakat másra használják. A másik a Sony-szabvány (jobbra), amely a 34-eres csatolót használja. Amire egy CD-ROM cseréjénél alapvetõen vigyázni kell: NE keverjük a szabványokat! Csak márkás termékeket használjunk és SOHA ne vegyünk használt CD-meghajtót még az igen kedvezõ ára ellenére sem, mivel elképzelhetõ, hogy pár CD lejátszása után máris újabb után nézhetünk!
A CD-k lejátszási sebessége az 1990-es évek legvégén drasztikusan megnõtt. Az eredeti 300 fordulat/perc (1-szeres sebesség) sokszorosára nõtt. A számok viszont becsapósak! Tényleges sebességnövekedést csak a 24-szeres lejátszásig lehetett elérni. Ez után a sebesség csak egyes szerencsés esetekben és periférikusan nyerhetõ el.
CD-író és újraíró beszerelésekor fokozottan vigyázzunk arra, hogy a technika jelenlegi fejlettsége mellett ez en eszköz termel nem kevés hõt, melyet többségében felfelé vezet ki. Ha a CD-pörkölõ felett közvetlenül egy érzékeny jószágot (pl.: DVD, HDD) helyezünk el, akkor az könnyen tönkre mehet a kapott melegtõl!
Részletes leírások: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/cdromsony.html
, illetve: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/cdrompanasonic.html
és: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/cdrommitsumi.html

23.5.) Floppy

A mai gépekben csak elvétve találhatóak 3,5"-nél nagyobb floppy-meghajtók. A CD-írók óriási árzuhanása miatt gyakorlatilag kiveszett a 120 MByte-os floppyval tett kísérlet. Az alaplapról egyetlen kábel visz el a floppy-meghajtóig, melynek oldalt látható csatlakozójához egyértelmûen illeszthetõ a kábel.
Figyelem! Ez a kábel NEM azonos a HDD/CD párost kiszolgáló IDE kábelekkel.
Részletesebben: http://www.hardwarebook.net/connector/storage/internaldisk.html

23.6.) Billentyûzet és egér

A fenti két eszköz roppant hasonló csatlakozási lehetõsége miatt kerülhetett egyetlen bekezdésbe. Szóval a klasszikus menetrend szerint a PC-ken volt az 5-lyukú keyboard-aljzat: Ezt követte a 6-lyukú megvalósítás, melyet PS/2-esnek is neveznek. De azért még szót kell ejteni a hagyományos 15-lyukú csatolóról is, bár már alaposan eljárt felette az idõ!Ugyanez egérre 9-lyukas megvalósítású: (Serial Mouse)
Nagyon fontos, hogy egér vásárlása elõtt mindenképpen nézzük meg, hogy a jelenlegi egerünk pontosan melyik fenti rajz szerinti véggel kapcsolódik a géphez, de végsõ esetben be is vihetjük a halott "cincogót".
A modernebb, PS/2-es csatlakozónál sajnos könnyedén összekeverhetõ az egér és a billentyûzet csatolója. Ennek megoldására születtek a színkódok: az egyik eszköz csatlakozó-vége zöld színû lett, míg a másik lila!
Részletesebben (pl.): http://www.hardwarebook.net/connector/userinput/keyboardpc6.html

23.7.) Videószabványok

Valaha a kezdetek kezdetén volt az IBM-féle MDA-szabvány. (MDA = Monochrome Display Adapter.) Ebbõl a kilenc adatcsatornából sem volt mindegyik kihasználva, mivel 3 egyszerûen kihasználatlan volt. Egy IBM által el nem ismert, de sikeres fejlestés volt a Hercules-szabvány - hasonló csatolóval. A következõ szabvány a CGA volt, ami már 16 színt tudott. (CGA = Color Display Adapter) Másik - Európában ritkán használt neve: IBM RGBI. Itt már a 3 nem használt végzõdésre is kivezettek adatot, nevezetesen a színerõsségeket. Bár hasonló végzõdéssel, de alaposan áttervezték az EGA-szabványt. (EGA = Enhanced Graphics Adapter). Itt már 16/64 színt használtak.
A VGA-szabvány piacra dobásakor minden addiginál jobb minõség kellett és ezt már nem lehetett megvalósítani a hagyományos 9-lyukú csatlakozással. (VGA = Video Graphics Array) A frissen megtervezett 15-lyukú csatlakozó eleinte soknak tûnt, de késõbbiekben ezen is finomítani kellett, így születtek sorra az S-VGA, PGA, illetve XGA-szabványok. (S-VGA = Super VGA; PGA = Professional Graphics Array; XGA = eXtra Graphics Array) Ehhez az átviteli sebességhez viszont édeskevésnek bizonyult a hagyományos sávszélesség. Kellett egy komoly, kifejezetten csak grafikai igénybevételre kifejlesztett adatátviteli mód. Ez lett az 1996-ban bejelentett AGP (=Accelerated Graphics Port) A 132-eres kábelen keresztül immáron a legkényesebb grafikus igényeket is meg lehet jeleníteni.
Az új szabvány a már létezõ 66 MHz-es PCI 2.1 specifikációra épül, azt egészíti ki néhány optimalizációt célzó újítással. Az AGP szoftverszinten megegyezik a PCI-jal, tehát lefelé kompatibilis vele, azonban minden más tekintetben eltér tõle. A PCI eszközök egy lokális buszon helyezkednek el, s ez a busz az alaplapi chipkészletre csatlakozik. Az AGP teljesen független a PCI busztól, egyetlen portjával közvetlenül a chipkészlettel kommunikál (point-to-point kapcsolat). Az AGP sem logikailag, sem fizikailag nem egyeztethetõ össze a PCI specifikációval, ám mégis kompatibilis azzal. Az AGP effektív sebessége 32 bit x 66 MHz = 264 MB/s. Ez eleinte soknak tûnik, de a mai modern 3D-s játékok keményen megnyúzzák ezt a komoly telejsítményt is!
Persze az idõ majd ezt is öreggé teszi, így elõbb-utóbb lesz újabb szabvány. Az átviteli sebessgé duplázásával megjelent már a 2x AGP, illetve a 4x AGP is.
Részletesebben (pl.:) http://www.hardwarebook.net/connector/av/pga.html, valamint http://www.prog.hu/article.php?aid=171

23.8.) 3D-s kártyák

A szótár eredeti verziója: http://www.prog.hu/article.php?aid=171
Az imént szó esett arról, hogy az AGP leginkább az egyre komolyabb 3D-s alkalmazások (értsd: játékok) miatt vált szükségessé. De mit is jelent ez valóságban? A mindennapi mérnöki tervezõ munkában igen fontos, hogy egy leendõ épület minden lehetésges paraméterét gyorsan, alaposan átszámolva és jól láthatóvá tegyük. Ehhez természetesen látványterveket is kell csinálni. Mi van, ha például a szomszéd épület még árnyékot ad? Mi van, ha az egyik falat más színûre festjük át, vagy kicseréljük üvegre? Szóval: kell a komplett, modern megjelenítés! Ehhez viszont nem volt elég a hagyományos videókártyák egyre jobban növekvõ számítási teljesítménye sem, mivel a 3 dimenziós megjelenítés, az árnyékok és a fényhatások egészen más számítási módszereket követeltek meg. Egy korai 3D-szerû jétékprogram volt a néci kastélyban játszódó kalandozós-löveöldözõs harci játék, a Wolfenstein. Ehhez még nem kellett komoly teljesítményû, speciális kártya, viszont az utódai már egy inkább igényelték a célspecifikus hardware-rel felszerelt kiegészítõket. Erre született meg a mérnöki tervezõszobák falain kívül is a "3Dfx"-kártya, mely népszerûségét rohamosan növelte, hogy egyre komolyabb játékok támogatták. Ezzel együtt az ára is rohamosan csökkent. 1-2 évvel megjelenése után már sorra jelentek meg olyan játékok is, melyet kizárólag ilyen kártyával felszerelt gépen lehett játszani. Íme egy kisebb 3D-s szótár: (Eredeti verzió: A szótár eredeti verziója: http://www.prog.hu/article.php?aid=171 )

• Anti-aliasing: A kontrasztos színek határán megjelenõ 'cakkos' élek eltüntetésére született. A két szín közötti különbséget színátmenet segítségével tünteti el, ennek eredménye azonban kissé elmosódott kép lesz. Az Anti-aliasing mértéke erõsen befolyásolja a kép minõségét, túlzott alkalmazása homályos ('mosott') képhez vezethet (Voodoo)
• Back Buffer: A Double és Triple Buffering technikánál használt tárterület.
• Bilinear Filtering: Olyan Texture Filtering eljárás, melynek folyamán a texel színe a saját és a szomszédos 4 texel színébõl átlagolódik.
• Bitmap: 2D kép vagy valamilyen anyag mintázat. Textúrázáshoz használatos.
• Culling: A renderelési folyamatból eltávolítja a nem látható objektumokat. A pipeline ezáltal felszabadul, a feldolgozás gyorsul.
• Depth Cueing: A valóság minél jobb megközelítése érdekében a távolban lévõ tárgyak színének élénkségét tompítja.
• Double Buffering: A látható mozgás folyamatosságát biztosítja. A megjelenített képet reprezentáló Frame Buffer a renderelés alatt nem változik, a következõ képkocka a Back Buffer-ben jön létre. A renderelés végeztével a videokártya egyszerûen átváltja a megjelenítésért felelõs DAC-ot a Back Buffer területére, és az eddigi Frame Buffer lesz a Back Buffer
• Fogging / Haze: Ködeffektus, a távolban lévõ tárgyak láthatóságát csökkenti. Általában úgy oldják meg, hogy egészen egyszerûen minden pixel színéhez hozzáadnak egy ún. fog color értéket.
• Frame Buffer: Képek tárolására alkalmas memóriaterület. Nagyságát a kép felbontása és színmélysége determinálja.
• Linear Frame Buffer: A Frame Buffer olyan ábrázolása, ahol az egymást követõ memóriacímek sorra az egymás mellett lévõ pixelekre vonatkoznak, sorvégen a következõ sor elején folytatódik a pixelfolyam. A teljes LFB terület megcímezhetõ egy 32 bites mutatóval.
• MIP Mapping: Speciális texturázási eljárás, melynek lényege, hogy a tárgyakhoz többféle textúrát rendel. Különbözõ távolságból nézve a tárgyat, nincs mindig szükség a legnagyobb felbontású textúrára, ilyenkor több MIP szintet (MIP Level) definiálnak, az egyes szintekhez külön textúrát rendelnek (pl. 4 szint: 128 x 128, 64 x 64, 32 x 32, 16 x 16). Rendereléskor kiválasztódik a megfelelõ textúra, vagy épp két szint közötti átmenetként - interpolációval - jön létre a megjelenített textúra (= Trilinear Filtering).
• Pixel: A Picture Element kifejezésbõl. A megjelenített kép legkisebb egysége, csak szín-információval rendelkezhet. Magyarul: egyetlen képpont.
• Poligon: 3, 4 vagy több oldalú sokszög, belõlük épülnek fel a bonyolultabb objektumok (akár több tízezer poligonbol is állhatnak). A poligonokra leginkább a hardveres gyorsítás miatt van szükség.
• Rendering: Magasszintû nyelven leírt objektum (pl. poligonok + textúrák + köd + Anti-aliasing + stb.) pixelekké, vagyis képpé alakítása.
• Texel: Textúrákat építenek fel, alapvetõen egy színnel rendelkezõ pixel.
• Textúra: 2 dimenziós bittérkép (Bitmap), mely a tárgyak realisztikus megjelenítéséhez szükséges.
• Texture Filtering: Textúrák határán lévõ pixelek színét a két (vagy több) szomszédos texel színének átlagaként határozza meg. Meglehetõsen számításigényes feladat.
• Trilinear Filtering: Olyan MIP Mapping, melynek során a két szomszédos MIP szintre Bilinear Filtering eljárást alkalmazunk, hogy a végleges textúrát megkapjuk.
• Z-buffer: A nem látható élek, objektumok eltüntetését végzi. Minden egyes pixel kirajzolása elõtt megnézi, hogy a Z-bufferben tárolt Z koordináta értékhez képest elõtte vagy mögötte helyezkedik el az új pixel. Ha mögötte, akkor figyelmen kívül hagyja, ha elõtte, akkor kirajzolja, és az új Z értéket beírja a Z-bufferbe.

23.9.) Modemek

Eredeti verzió: http://www.prog.hu/article.php?aid=160
A számítógépek a modemek segítségével tanultak meg beszélgetni. A hanggá alakítás eszköze maga régebbi, mint a számítógép ugyanis a modemet eredetileg arra találták ki, hogy a telexgépeket össze lehessen kötni a katonai telefonvonalakon. A legelsõ modemek még szimplex rendszerûek voltak. Azaz amíg az egyik oldal adott, a másik oldal hallgatott. Csak késõbb jelentek meg a félduplex, majd teljes duplex eszközök a számítástechnikában. A cégek növelték a sebességet, de szabványaik csak önmagukkal voltak kompatibilisek. A leghíresebb ilyen rendszert a US Robotics alakította ki. Õk ismerték fel többek között azt, hogy a telefonvonalon történõ biztonságos nagysebességû információtovábbításnak két kemény korlátja van. Az egyik a telefonvonal korlátozott sávszélessége. A másik a telefonrendszerek zavarérzékenysége, melyek elronthatják az adó és a vevõ oldal szinkronját, illetve hibát okozhatnak az adatfolyamban. A továbblépést egy ma már szintén önállóan nem létezõ cég, a Microcom kínálta, amely kitalálta az MNP hibajavító szabványok sorozatát.
A hagyományos telefonvonalak minden probléma nélkül képesek lennének 1-2 Mbit/sec adatforgalmat lebonyolítani, de ezt az átviteli bõséget lekorlátozták frekvenciszûrõkkel 300 és 3000 Hz közé. Ez némi jeltorzítást eredményez, viszont így gyorsan lehet sok telefonbeszélgetést lebonyolítani egyszerre.
A modemek azért léteznek, mert alapvetõ a különbség a számítógépek és a telefonrendszerek mûködése között. Amíg a számítógépek 0-kat és 1-ket használnak, addig a telefonvonalakon analóg jeleket továbbítanak. Az adatok a számítógépbõl a modemen keresztül jutnak a nyilvános telefonhálózatba.
A modemeket általában az átviteli alapsebességük szerint osztályozzuk. Az alapsebesség az, amit a modem el tud érni adattömörítéses eljárás nélkül. A modemek alapsebességét az általuk használt modulációs protokoll határozza meg. A klasszikus értelmezés szerinti nagysebességû modemek azok, amelyek 9600 bits/sec-os vagy annál nagyobb sebességen üzemelnek. Az alacsony sebességû modemek 2400 bits/sec-os vagy alacsonyabb sebességen üzemelnek.
A sebességre többféle mérõszám is létezik, így a baud, a cps(characters per second) és a bps(bits per second). Ezek közül manapság leggyakrabban a bit/sec-et használjuk bps-ként rövidítve.
A modemek egymás között két módon kommunikálhatnak: half-duplex vagy full-duplex módon. A half-duplex esetben az összeköttetésben egyidejûleg az adatot csak egy irányban lehet küldeni, a küldõ modemnek meg kell várni amíg a vevõ modem nyugtázza a vételt mielõtt a következõ blokkot elküldené. De full-duplex módnál mindkét irányban küldhetõk az adatok egyidejûleg. A full-duplex kommunikáció rendszerint kétszer olyan gyors, mint a half-duplex mivel az nem használja a half- duplex nyugtázását. A hibajavító szabványok nélkül a modemek képtelenek hibátlanul mûködni. A zaj és egyéb vonali rendellenességek megakadályozzák a hibátlan adatátvitelt. Ezért minden modemben muszáj hibajavító eljárásokat alkalmazni.
Az eredeti átviteli sebesség 9600 bit/sec volt, de a szokásos telefon vezetéken a 9600 bps-nél nagyobb sebesség is elérhetõ. 1991-ben a nemzetközi szabványügyi szervezet létrehozta a V.32bis szabványt, amely 14.400 bps adatátviteli rátát is megenged. Ennek biztosítására a V.32bis modemek még jobb echótörlést és javított vételi eljárást használnak. Ha a lehetõ legtöbb adatot akarjuk elküldeni a legkisebb idõ alatt, akkor figyelembe kell vennünk a modulációs eljárásokat, de ugyanúgy fontos a hibajavítás és az adattömörítés is. Újabb szabvány a K56flex, amely a Rockwell házi 56k-s szabványa. A V.90 megjelenésével elavult.
V.90: a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) hivatalos 56k-s szabványa (a 33,6 k-s szabvány jele például V.34). Már kaphatók a V.90-et is ismerõ modemek, és letölthetõk lesznek a flash memóriás, régebbi K56flex vagy x2 szabványú modemekhez a V.90-essé alakító szoftverfrissítések.

Gyakori kérdés, hogy melyik modem a jobb: a külsõ, vagy a belsõ. Tulajdonképpen teljesen mindegy, mivel nem a megjelenési formája lényeges, hanem az, hogy legyen benne hardware-es tömörítés (tehát nem software-es!). Ezen felül fontos, hogy a modem chipkészlete Rockwell legyen, vagy Hayes, esetleg US Robotics. Ezen felül csak az ár számít, mivel nem szabad a legolcsóbbat megvenni, de felesleges a legdrágább eszközbe való befektetés!

23.10.) PCI

Eredeti verzió: http://www.prog.hu/article.php?aid=170
Valamikor 1981-ben született meg egy masina: IBM PC. Már ebben az õskövületben is találhattunk kis fekete csatlakozókat, melyek az ún. ISA buszok máig is fennmaradt példányainak elsõ képviselõi voltak.
Mit is jelent maga a 'busz', mint fogalom? Nem más, mint egy összeköttetés a központi egység (CPU) és a perifériák között. Az elsõ ISA buszok mai mércével mérve nevetséges, alig pár száz KB/s-os adatátvitelt bonyolítottak. Késõbb kialakult a mai ISA buszok végleges, standard formája, a 16 bites ISA busz. Ez a maga 8 MHz-es frekvenciájával a gyakorlatban közel 5 MB/s-os csúcssebességre volt képes.
1991-ben kezdõdött a PCI specifikáció gyakorlati megvalósításának kidolgozása az Intel laboratóriumaiban. Természetesen a vezetõ hardvergyártó cégek képviselõinek bevonásával folytak a fejlesztések, melynek gyakorlati eredményét (a PCI ipari szabványt) alig 4 év leforgása alatt közel 170 cég licenszelte. Így vált a legnépszerûbb PC-s buszrendszerré a PCI.
Az ISA 8 MHz-es órajelét 33 MHz-re emelve, a sávszélességet pedig 32 bitre növelve a PCI maximális átviteli sebessége közel 132 MB/s lett. Ez a 3D grafikus kártyákat leszámítva minden korszerû perifériát ki tud szolgálni. A PCI másik elõnye, hogy nem a jól bevált ISA buszrendszer leváltására tervezték, hanem annak kiegészítésére, 'patchelésére'. Így a PCI minden további nélkül alkalmazható bármely régebbi rendszerrel együtt.

23.11.) HDD

23.12.) FAT

23.12.a.) FAT típusai

23.13.) TV-tuner kártyák

23.13.a.) AVI

23.13.b.) DivX 3.11

23.13.c.) DivX 5.xx

23.13.d.) Moniton-JPEG

23.13.e.) MPEG-1 és MPEG-2

23.14.) Fontosabb képformátumok

23.15.) DVD-s fogalmak

Felhasznált irodalom:

• Knapp Gábor - Adamis Gusztáv: Operációs rendszerek (LSI)
• Markó Imre: PC-k konfigurálása és installálása - A hardver (LSI)
• root.hu weblap.
• www.prog.hu weblap.
• Microsoft TechNet weblap.