Tamás Ferenc: IP-címzés

Mac-címzés

A számítógépek korrekt azonosítása a mai internetes világban elengedhetetlenül fontos. Otthon, családi környezetben bőségesen elegendő a megszokott "Apa gépe", "Anya laptopja" vagy "Peti telefonja" metódus. Egyszerű háztartásban ennél nem is kell több.

Ha viszont Ön számítógépes környezetben dolgozik, akkor ez nem elegendő! Minden egyes számítógépnek két különféle azonosítása lehetséges. A bonyolult, nehezen áttekinthető módszer a számítógépek hálózati kártyájának fizikai azonosítása. Minden egyes számítógép hálózati kártyájának van egy ún. Mac-címe. (MAC = Media Access Control) Ez tizenhatos számrendszerben 12 számjeggyel leírt azonosító, például: 00-12-34-56-78-9A. Ez a MAC-cím egy közös nevező a 802-es szabványoknál, tehát a Bluetooth, a Wi-Fi és az Ethernet kapcsolatokban. Az OSI-ISO modellben az (alulról másik) adatkapcsolati rétegben van fontos szerepe. Általánosságban hat darab bájtból áll. Ezen bájtokat 16-os számjegyekkel szokták leírni, vesszőkkel vagy kettőspontokkal elválasztva. 

A 12 számjegyből az első hatot a nemzetközi szabványügyi szervezet (IEEE) osztja ki gyártónként, míg a maradék hat számjegyet a gyártó saját hatáskörén belül osztja ki. Ez a módszer alkalmas arra, hogy teljesen egyedi címe legyen minden számítógépnek. Viszont a gyakorlatban ez nem teljesen jól megy, mivel a Mac-címek 5-10 százaléka hibás. Nagyon fontos, hogy egy adott (helyi) hálózatban nem lehet két azonos Mac-címmel rendelkező számítógép, mivel ez komoly működési zavarokat okozhat tűzfal, a router, a DHCP-szerver, stb. működésében.

Mivel a MAC-címek elméletileg hamisíthatatlanok, ezért gyakran nevezik beégetett vagy fizikai címnek is. A gyakorlatban azonban léteznek hálózati interfészek, amelyek képesek a MAC-cím megváltoztatására. A több hálózati interfésszel rendelkező hálózati csomópontoknak, pl. útválasztóknak és többrétegű kapcsolóknak, ugyanabban a hálózatban minden egyes hálózati kártyához egyedi MAC-címet kell biztosítani. Két különböző hálózathoz csatlakozó két hálózati kártyának azonban már lehet azonos MAC-címe.

A Mac-címek kiderítése Windows alatt parancssorból többféleképpen is lehetséges:

ipconfig /all

Ekkor rengeteg információ kerül kiírásra. Helyette érdemes a következő parancsot használni:

getmac

Ez már sokkal konkrétabb, lényegre törő választ ad.

Jelen gépen, amin ezt a cikket írom, a következő a parancs hatása:

MAC cím

A Mac-cím lényege, hogy mivel hardveresen rögzítik, ezért elméletileg nem lehet felülírni, sem hamisítani. A gyakorlatban azért ez nem egészen lehetetlen, mivel állítólag léteznek illegális módszerek a Mac-címek hamisítására.

IP-címzés

Kérdés, hogy ha a Mac-címek ilyen jók és elméletileg hibátlanok, akkor miért kellenek az IP-címek? (IP = Internet Protokoll) Nos, a dolog magyarázata a programozók jól ismert lustaságában rejlik. Ha egy lokális hálózatba kötött gépeket szeretnénk megcímezni, akkor a nehezen felsorolható Mac-címek helyett könnyebb a kiválóan csoportosítható IP-címekkel dolgozni. Ha például szabályokat szeretnénk kreálni a csoport gépeire, akkor nem kell ezeket minden egyes Mac-címre külön-külön megírni, hanem egyszerűen kiadhatjuk egy IP-tartományra. Nos, ezek után nézzük a tényleges IP-címzést!

Alapvetően két fajtája van az IP-címeknek:

- az IPv4, ez a régebbi, még 4 bájtot tartalmaz

- az IPv6, ez az új, immáron 16 bájttal.

Az IPv4-et még a hálózatok őskorában dolgozták ki, amikor elegendőnek tűnt a 2564 db cím, ami a maga kb. 4,3 milliárd címével tényleg soknak tűnik. Viszont az idők folyamán ez elfogyott, így meg kellett nyitni az újabb IPv6-os tartományt. Maga az IPv4 négy darab bájtból áll, melyeket leggyakrabban ponttal választunk el. Például ilyen cím a következő: 192.168.1.2. Minden egyes bájt értéke 0 és 255 között lehet, a határokat is beleértve. Néha szükséges, hogy a címet kettes számrendszerben adjuk meg, tehát:

192.168.1.2 = 11000000.10101000.00000001.00000010.

Az alhálózatok címzésére létrehoztak különféle osztályokat. Ezek a bevezető bináris 0-k száma miatt különböznek.

Osztály

Vezető bitek

A hálózati bitek száma

A többi bit száma

Hálózatok száma

Hálózatonkénti címek

Induló cím

Végső cím

A

0

8

24

128 = 27

16777216 = 224

1.0.0.0

127.255.255.255

B

10

16

16

16384 = 214

65536 = 216

128.0.0.0

191.255.255.255

C

110

24

8

2097152 = 221

256 = 28

192.0.0.0

223.255.255.255

D

1110

       

224.0.0.0

239.255.255.255

E

1111

       

240.0.0.0

255.255.255.255

Az A osztályú hálózat olyan nagy, hogy a gyakorlatban ilyen alig létezik. Példa: 10.0.0.0-10.255.255.255

A B osztályú hálózat már jóval gyakoribb. Rengeteg munkahelyi hálózat is ezt használja. Példa: 172.16.0.0-172.31.255.255.

A C osztályú hálózat megint gyakori, mivel igen könnyen adminisztrálható mind kisvállalati, mind otthoni célokra. Példa: 192.168.0.0-192.168.255.255.

A C osztályon belül lehet további egység is, például ¼ C. Ilyen: 192.168.0.0-192.168.0.63.

A D osztályú hálózatokra főleg üzenetszórásos (multicast) technikáknál lehet szükség. Ráadásul ezeknek speciális alakjuk van.

Az E osztályú hálózatokat elég ritkán használják fel. Főleg kutatási, kísérleti célokra vannak fenntartva. Ha ilyen hálózati címeket állítunk be, akkor nem szabad csodálkozni, ha egyes eszközök nem továbbítják az ide szánt vagy innen kiküldött üzeneteket.

Az IP-címek kiosztása a NIC (Network Information Center – www.nic.com) szervezet feladata. A NIC ügyel arra, hogy két internetre kötött számítógép vagy bármilyen más eszköz ne kaphasson két ugyanolyan IP-címet. Az internet hőskorában könnyedén osztogatták az IP-címeket, mivel rengeteg üres cím állt rendelkezésre viszonylag kevés eszköz számára. Viszont a címtartomány betelt és így meg kellett nyitni a következő mezőt, ami a sokkal nagyobb IPv6 lett a maga 16 bájt terjedelmével.

Minden alhálózatban vannak ki nem osztható, ilyen-olyan célokra fenntartott címek. Nemzetközileg érvényes, hogy a 224.0.0.0-255.255.255.255 címet nem osztják ki. Általános érvényű szabály, hogy a nagy interneten a szervereknek egyedi a címzésük, viszont a szerverek, illetve routerek mögött álló egyes gépeknek már nem kell teljesen egyedi címmel rendelkezniük. Ezt úgy oldják meg, hogy például a helyi hálózatokban a router rendelkezik publikus (tehát máshol is látható) IP-címmel, viszont a helyi hálózatba kötött összes többi gép csak privát címmel rendelkezik, ami a gépet a hálózaton belül azonosítja, viszont ez a cím nem megy ki a hálózaton kívülre. Mindezt a következő rajz mutatja:

IP-címek 1

Lakáson belül a PC-k címe: 192.168.0.101 és 192.168.0.102, míg a tablet címe: 192.168.0.103. Ezen eszközöket a router gyűjti össze a 192.168.0.1 címen. A szolgáltató felé viszont a router címe 10.1.129.81 lesz. Így a szolgáltató a 10-es kezdetű címtartományban rengeteg vonalas kapcsolatot tud összegyűjteni anélkül, hogy mindenkinek lenne (drága) önálló publikus IP-címe. A szolgáltató szerverén belül a gép átfordítja a címet publikussá, például: 78.131.3.32. Ez már tényleg egyedi cím, így a világon nem lehet belőle több. (A fenti minta a saját, Diginet Kft. által szolgáltatott internetemből való.)

Most lássunk egy másik példát! Saját iskolámban több gépterem is van, mindegyikben 15-24 géppel. Ezen kívül van szerteszórva tucatnyi laptop vagy tablet, jellemzően wifi kapcsolattal. A rendszer üzemeltetéséhez és megfelelő nyomon követhetőségéhez jó címzési szabályokra van szükség. Mi a 192.168.x.y-os privát címtartományt használjuk az iskolán belül. 45-ös teremben például a 192.168.45.y címeket, ahol az y a gép száma. Ehhez a 192.168.45.1-es router kapcsolódik, mint valamennyi a 45-ös teremben lévő géphez. A másik (47-es) teremben az alapvető szabály a 192.168.47.y és így tovább. A tanári kézben lévő laptopok pedig jellegzetesen a 192.168.200.y-os mezőből kapnak IP-címet, mivel az iskolánkban nincsen 200-as terem. A hálózati fő-router persze az egész 192.168.x.y mező felett őrködik. Így a szerveren azonnal lehet látni, hogy melyik teremben melyik gép mit csinál, azaz milyen internetes forgalmat generál. Bár a Windows alapvető beállításai miatt véletlenszerű címet generál (ha egyedül működik), illetve lekérdezi a hálózatot felügyelő routert, hogy milyen IP-mezőből kaphat címet, de mi ezt úgy oldottuk meg, hogy minden egyes asztali gép csak az adott IP-címet kaphatja meg. Ellenben a mobil eszközök más és más helyen csatlakozhatnak rá a hálózatra, így azok a 200-as mezőn belül kapnak címet.

Egyszer már szó volt róla, de most megint vegyük elő a privát és a publikus IP-címeket! Ismétlésként a lényeg: a publikus IP-címből csak egyetlen egy létezik az egész interneten. Ez lehet IPv4-es is, de egyre gyakoribb az IPv6-os. Ellenben a privát IP-címet minden szolgáltató vagy publikus IP-vel rendelkező helyi szerver saját szabályai szerint oszthatja ki. Lássuk ezt összefoglalóan:

Tartomány kezdete

Tartomány vége

Gépek maximális száma

10.0.0.0

10.255.255.255

16.777.216

172.16.0.0

172.31.255.255

1.048.576

192.168.0.0

192.168.255.255

65.536

127.0.0.1

127.0.0.1

1 (sajátgép)

 

Subnet Maszk (alhálózati maszk)

Szó volt már a hálózati szabályokról. Ezek lényege, hogy a megfelelő gépekre a megfelelő szabályokat tudjuk kiadni, például: ki mikor kaphat internetet vagy ki mikor és hogyan nyomtathat. Esetleg ki hogyan kaphat IP-címet. Ilyen szabályok készítéséhez elengedhetetlenül szükség van az alhálózati maszkolásra.

Nos, vegyünk egy alapvetően 4*8 bites IP-cím bináris formáját! Ebben az 1-esek a tiltást jelentik, míg a 0-ák a megengedést. Lássunk erre több példát is!

Alhálózati maszk: 11111111.11111111.11111111.00000000 = 255.255.255.0

Tehát az első három bájt adott (például: 192.168.11.x), míg az utolsó szabadon címezhető.

 

Második példa: Alhálózati maszk: 11111111.11111111.11111111.11110000 = 255.255.255.240

Tehát az első három bájt adott, valamint a negyedik bájt első 4 bitje is. Így csak az utolsó négy bit címezhető szabadon. Így egy címzési tartomány lehet a következő: 192.168.11.0-192.168.11.15.

Tapasztalatom szerint sima, egyszerű kis géptermi hálózatba (10-20 gépre) célszerű a 255.255.255.0-ás maszkot megadni, valamint a 192.168.x.y-t, ahol az x-et érdemes lerögzíteni, viszont az y-t az alhálózati maszk miatt szabadon kell hagyni! Páran esetleg furcsállják, hogy miért éppen a 10-20 közötti gépszám az ideális. De az indok igen egyszerű: a hétköznapi forgalomban kapható és ezért elérhető árú routerek többsége 8, 16, vagy 24 porttal rendelkezik, azaz ennyi géppel lehet (kábellel) rácsatlakozni a hálózatra. Tehát egyrészt innen adódik a 10-20 közötti gépszám. Másrészt a 20 feletti gépszám esetén igen sok lehet a "broadcast" (általános célú, direkt címzett nélküli) üzenet, így ez erősen lelassítaná a rendszert.

Végül nézzük az alhálózati maszk lehetséges megtalálási helyeit!

A parancssorba átlépve Windows alatt írjuk be a megszokott üzenetet:

ipconfig /all

Linuxoknál általában a következő paranccsal érdemes próbálkozni:

ifconfig

A Windows verziótól függően itt a sokadik sorban megtalálható lesz az alhálózati maszk. Ha kicsit soknak találjuk a felcsapódó információt, akkor elegendő a következő parancs is:

ipconfig

Itt már könnyebben ki lehet bogozni a saját IP-címünket és az alhálózati maszkot.

Másik, hasznos eszköz Windows alatt az arp parancs. (Address Resolution Protocol) Ez kiírja, illetve módosítja az IP-MAC ugrási táblát (ARP tábla). Például megtalálhatjuk az alhálózathoz csatlakozó összes aktív eszközt a következő paranccsal: arp -a

Érdemes többet is megtudni a következővel: arp /?

A következő oldalon csomó ingyenes és jól felhasználható IP-kereső/detektáló eszközt feledhetünk fel: https://www.dnsstuff.com/scan-network-for-device-ip-address#how-to-find-all-ip-addresses-on-a-network


Ping és tracert

Ha egy hálózatba van kötve a gépünk (legyen az akár asztali PC, akár tablet vagy telefon), akkor igen lényeges a kapcsolat sebessége és az internethez való hozzáférés gyorsasága. Ennek mérésére szolgál a fenti két DOS-parancs. Először is érdemes megnézni egy ilyen átlagos ping parancs szerkezetét.

Ping és tracert
Mint a fenti képen is látható, a ping egy igen egyszerű parancs, ami egy egyszerű adatcsomag oda-visszaküldési idejét méri a feladó (sajátgép) és a célállomás (ami beírunk) között. Ez az adatcsomag az általam használt esetben 32 bájt. A parancs a következő volt:

ping 192.168.0.102

Erre négyszer küldte oda-vissza a gép a kérdéses 32 bájtot, majd a kapott válaszidőket kiírta. Ezek a fenti esetben kisebbek voltak, mint 10 ezredmásodperc, ami igen jó időnek minősül. Ha nem tudjuk az illető gép IP-címét, akkor sincsen probléma, mert lehet sima URL alapján is „pingetni”. Például a lenti képen a saját honlapomat pingetem:

ping
Érdemes megfigyelni, hogy a ping parancs még a tulajdonképpeni időmérés előtt az URL-t átfordítja IP-re, majd a megszokott négy csomag elküldése után kiírja a megszokott statisztikákat. Ha azt szeretnénk megnézni, hogy a saját helyi hálózatunk rendben megy-e, akkor a routert (vagy a helyi átjárót) kell pingetni. Ha a válaszidő kisebb, mint 10 ezredmásodperc, akkor elég gyors a helyi hálózat.

Más a helyzet, ha egy távoli szerver válaszidejét mérjük ki. Ilyen esetben sok száz, esetenként több ezer ezredmásodperces válaszidőre is számíthatunk. A ping parancs természetesen sokkal több lehetőséget is tartogat. Minden további információért a következő parancsot kell beütni a DOS-üzemmódban:

ping /?

Ha már a távoli szerverekről beszélünk, akkor időnként érdemes megnézni, hogy pontosan milyen és hány lépésben jutunk el a megcélozni kívánt szerverre. Erre való a tracert parancs. Íme egy példa a közkedvelt www.index.hu oldal lekövetésére:

tracert
Mint látható, a fenti példában 8 lépésben jutott el a saját gépem az index.hu szerveréig. Itt is a ping parancs a cél URL-jét először átfordította IP-vé, majd egyesével vitte tovább a lépéseket. Minden egyes lépésnél az aktuális célállomást háromszor pingeti meg, majd kiírja az IP-címét, illetve (ha le tudja kérdezni, akkor) az állomás nevét is. Például: bix.gts.hu.

A tracert parancs a technikai érdekességen túl azt a célt is szolgálhatja, hogy a célállomás elérhetőségét korrektül fel lehessen mérni, ami például egyes játékszerverek esetén kiemelt fontosságú. További paramétereket lehet kapni a következő paranccsal:

tracert /?

 

Default gateway (alapértelmezett átjáró)

A számítógépek többségében egyetlen hálózati kapcsolat lehetséges, mivel egyetlen hálózati kártya van benne. Ez semmilyen nem gondot nem okoz. Az esetek többségében ez bőven elegendő. Viszont például laptopok esetén előfordulhat, hogy egyrészt vonalas internettel is kapcsolódik a hálózathoz, másrészt WiFi segítségével is kapcsolódhat. Ilyen esetekben nem feltétlenül szükséges, de megéri az alapértelmezett átjárót beállítani. Ha például a máskor gyors WiFi hirtelen lelassul, akkor megéri átváltani a vezetékes megoldásra. Ehhez meg kell keresni az alapértelmezett átjáró beállításait. Ezt általában a hálózati kapcsolatok kezelése (vagy valami hasonló) menüpontban lehet átállítani. Minden további részletért érdemes a következő weblapot felkeresni: http://pcworld.hu/hardver/hogyan-allitsuk-be-utvalasztonkat.html


DHCP szerver alapok

Sok helyi hálózatba kötött gép esetén kell egy központ, ami kiosztja a megfelelő címeket. Ezt csinálja többek között a DHCP (Domain Host Configuration Protocol) szerver. A megfelelő beállítással meg lehet mondani, hogy melyik IP címtől melyik IP címig és milyen szabály szerint ossza ki a rendelkezésre álló címeket. A kiosztásra sokféle szabály lehetséges. Csak pár lehetőséget szeretnék megemlíteni:

- kézzel beállított (például Mac-címek szerint)

- egyszerű kiosztás sorrendben (például érkezés szerint)

- kiosztás véletlenszerűen a tartományon belül

- időmegosztásos kiosztás (Ilyen esetben a DHCP szerver a klienseknek csak igen rövid ideig ad ki egy-egy IP-címet. A tartománybeli címeket periodikusan váltogatja a kliensek között.)

- feladattól függő kiosztás (Azon gépek kapnak nagyobb időszeletet, amelyeknek nagyobb adatforgalmuk van a hálózat felé.)

Az utóbbi két mintát akkor szokták a DHCP szervereken beállítani a rendszergazdák, ha több gépük van, mint rendelkezésre álló (többnyire publikus) IP-címük.

A legtöbb operációs rendszer lehetővé teszi a DHCP szerver megfelelő beállítását, de ehhez komoly rendszer-adminisztrátori ismeretekre van szükség. Például Windows alatt is létezik ingyenes DHCP szerver, de van fizetős megoldás is. A legtöbb Linux disztribúcióhoz természetesen tartozik DHCP szerver is.

 

DNS szerver alapok

Minden rendes hálózathoz tartozik egy telefonkönyv, ami a hálózatba kötött egységek hozzáférhetőségét tartalmazza. A DNS (Domain Name Server) szerver igen nagy vonalakban egy ilyen telefonkönyv, ami a megfelelő IP-címet hozzárendeli az URL-hez és viszont.

A számítógépeknek csak a megfelelően kódolt számrengeteg jó, konkrétan az interneten való barangoláshoz szükséges a szerver IP-címe. Viszont ez a cím csupa számból áll. Az átlagos felhasználótól nem várható el, hogy olyan címeket jegyezzen meg, mint a 175.70.47.133. Ráadásul egy ilyen szerver időnként tucatnyi weblapnak is helyet ad. Helyette könnyebb olyan címet megjegyezni, mint a www.tferi.hu. Nos, ezt a megfelelő átfordítást végzi el a DNS szerver.

A DNS szervernek számtalan lehetősége és beállítása van, ami ezen cikknek a lehetőségeit messze meghaladja. Igen alapos leírást talál a http://szabilinux.hu/dns/ weboldalon.


IPv6 címek

Már a cikk elején is szó volt róla, hogy az Ipv4 tartomány elfogyott, így be kellett vezetni az IPv6-ot. Ennek lényege, hogy az eddigi 4 bájtos címtartományt radikálisan meg kellett nagyobbítani.

Az első IPv6-tal foglalkozó szabványok 1992. decemberére készültek el, majd a több változatból 1994-re született meg a jelenlegi IPv6 protokoll.

Előnyei a végfelhasználók számára:

- a jelenlegi dinamikus IP-címek helyett mindenki fix címet kaphat.

- a 128 bites címtartomány a közvetlen előd 32 bitjével szemben minden eddiginél hatványozottan több címet biztosít. Csak a nagyságrendek miatt ez kb. annyi, mintha a Szahara minden egyes homokszeme önálló IP-címet kapna.

- egy háztartást mintául véve önálló IP-címet kaphat a garázskapu, a fűtőberendezés, a tűzhely és az összes távolról vezérelni kívánt berendezés.

- viszont megjelenhetnek a fix IP-címhez tartozó károkozók is, amik az óvatlan felhasználók gépein sokkal nagyobb kárt okozhatnak, mint az eddig tűzfalakkal védett belső hálózatokon.

A címzés az eddig megszokottakkal szemben sokkal bonyolultabb lesz, mivel a megszokott 4 darab tízes számrendszerben leírt bájt semmire sem elegendő. A szabvány alapján lássunk egy példát:

2001:0123:4567:89ab:cdef:0000:0000:0001

Itt nyolc darab tizenhatos számrendszerben leírt dupla-bájt (szó) látható, ráadásul az egyes számok nem kis-nagybetű érzékenyek. Viszont a fenti cím rövidíthető, mivel a 0000 kódrészlet simán leírható 1 darab 0-val is. Így a rövidebb verzió: 2001:0123:4567:89ab:cdef:0:0:0001

Még egy rövidítési lehetőség is van. Lássuk a következő címet:

2001:0000:0000:0000:0000:0000:0101:2345

Itt a sok 0000 részlet helyett be a következő írásmód is megengedett:

2001::0101:2345, ahol a „::” jel között annyi 0000-t kell beilleszteni, ami éppen kiegészíti a megfelelő hosszra a kívánt címet.

A szabványnál figyelembe kellett venni az IPv4 és az IPv6 közötti átjárási lehetőséget, így az IPv6 utolsó négy bájtját le lehet írni a hagyományos IPv4-ben megszokott módon is. Lássuk ezt példával:

az IPv4-ben használt 192.168.0.1 helyett IPv6-ban lehet használni a következőt:

::ffff:192.168.0.1.

Gyakorlatban a mai eszközök többsége már IPv6-ot használ, mivel a régi IPv4-es szabvány mára elavult lett. Az átjárhatóság és a visszafelé kompatibilitás miatt azért sokáig érvényben marad ez a kettős címzés is!

Geolokáció

A mai informatikában igen gyakran ajánlják fel az egyes eszközök, hogy a helyadatokért cserébe minél pontosabb navigációt (meg persze reklámokat) kapjunk. Például az eszköz IP-címéből meghatározható az ország, a város vagy az irányítószám, így meghatározható az eszköz földrajzi helyzete. Más módszerek közé tartozik a Wi-Fi hotspotok vizsgálata,[3] a MAC-cím, a kép metaadatai vagy a hitelkártya-információk.
Számos ingyenes és fizetős előfizetéses földrajzi helymeghatározási adatbázis létezik, melyek között van ingyenes, illetve előfizetéses is; ráadásul ezek különféle pontossággal rendelkeznek. Ezek az adatbázisok általában IP-címadatokat tartalmaznak, amelyek tűzfalakban, hirdetési szervereken, útválasztásban, levelezőrendszerekben, weboldalakon és más automatizált rendszerekben használhatók, ahol a földrajzi helymeghatározás hasznos lehet.
Az IP-címadatok elsődleges forrása a regionális internetes nyilvántartások, amelyek az IP-címeket a saját szolgáltatási régiójukban található szervezetek között osztják ki és osztják szét, pl. afrikai, európai, ázsiai, amerikai központ.
Másodlagos forrásnak számítanak a felhasználók által beküldött adatok, amelyekben pl. egy időjárási weboldal a felhasználó városának nevét kéri a pontosabb kiszolgálás érdekében. További forrás lehet a Wi-Fi helymeghatározó rendszere (Wi-Fi BSSID vizsgálaton keresztül), illetve a szomszédos Bluetooth eszközök használata is.

 

© TFeri.hu, 2015
Felújítva: 2016. febr., 2018.jún. és 2022.jún.

 

Használt irodalom:

- http://support2.microsoft.com/kb/164015/hu

- https://technet.microsoft.com/en-us/library/cc958825.aspx

- http://szabilinux.hu/tcpip2/index.html

- http://www.fuvesi.com/halozatok/ip.html

- http://en.wikipedia.org/wiki/IP_address

- http://www.subnetmask.info

- http://www.ostelsat.hu/hogyan_kell_helyesen_konfiguralni_a_routert__bib503.htm

- http://www.webhostingtalk.com/showthread.php?t=48270

- http://www.remenyikzs.sulinet.hu/cisco/labor/ipkonf.html

- http://pcworld.hu/hardver/hogyan-allitsuk-be-utvalasztonkat.html

- https://www.isc.org/downloads/dhcp/

- http://sourceforge.net/projects/dhcpserver/

- http://www.hanewin.net/dhcp-e.htm

- http://alternativeto.net/software/free-dhcp-server/

- http://szabilinux.hu/dns/

- http://www.softwareonline.hu/art3090/domain_name_system_dns_bemutatasa.html

- http://docwiki.cisco.com/wiki/IPv6

- http://ipv6.niif.hu/m/DSL_cisco_config

- http://en.wikipedia.org/wiki/IPv6

- https://en.wikipedia.org/wiki/MAC_address

- http://www.stud.u-szeged.hu/Molnar.Norbert/szghalo_w08.pdf

- https://en.wikipedia.org/wiki/Internet_geolocation

- https://www.dnsstuff.com/scan-network-for-device-ip-address#how-to-find-all-ip-addresses-on-a-network