Virtuális kirándulás – Görögország 2010

Makrygialos - Olymposz Riviéra

10 napot töltöttünk idén augusztusban Görögországban. Már régen terveztük ezt a nyaralást, most sikerült megvalósítani. Jelen leírás nem tudja visszaadni mindazt, amit átéltünk, de 1-2 érzést, illetve benyomást szeretnék megosztani Önökkel. (Jobb oldali zászló eredetije: http://www.hellasmultimedia.com/webimages/anim-htm/anim19.htm )

Először is: én nem feltétlenül rajongok az autóbuszos társasutakért, mivel például Thesszaloniki környékére, ahová mi is mentünk, kb. 24 óra az út Székesfehérvárról. Inkább autóval mentünk. Persze kerestünk hozzá segítséget is, amit Stevie leírásában meg is találtunk. Címe: http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=333 Érdemes kinyomtatni!

 

Némi kiegészítés: a legegyszerűbb útvonal: magyar határig az M5-ösön (pár óra, kiváló út), utána Szerbián át az E-75-ösön keresztül. Na, ezzel már gondok vannak. Szerbiában kezdődik a Balkán! Több helyen is szednek útdíjat, amit vagy szerb dínárt váltva lehet kifizetni, vagy euróval, de legegyszerűbb bankkártyával. Minden szerb fizetőkapunál korrektül és gyorsan le tudták húzni a VISA kártyámat. (5-6 alkalommal kell fizetni, kikerülni nem érdemes őket.) Útvonal: Palic, Novi Sad, Belgrád, Nis, Leskovac, Tabanovce. Összesen kb. 6-7 óra egy jó 100-120-as tempóval. A szerb útvonal eljén még építkeznek, de utána jön egy szépen megépített és gyors autópálya, majd jönnek a hegyek, ahol sokkal nehezebben lehet haladni a sima főúton. Stevie leírásában óvott a rettenetesen kemény szerb rendőröktől, de nálunk ez nem volt gond, mivel főleg éjszaka haladtunk át az országon. Sajnos a sok útépítgetés miatt alkalomszerűen le van zárva ez-az, de rengetegszer előfordult az is, hogy a már felesleges táblákat kint hagyták vagy egyszerűen ott felejtették. (pl.: 300 méteren belül 100-as, 80-as, 60-as, 80-as, majd 40-es sebességkorlátozó tábla). A szerb kutaknál a benzin hatósági áras, tehát mindenhol egyforma, de tisztaságot biztosan az OMV és a Mol kutaknál lehet találni; a többi lutris. A határnál tényleg gond lehet, mert a szerb határőrök befelé alaposan megnéznek mindenkit (akár több órás várakozás is lehetséges!), de szerencsére kifelé nem volt gondunk. Utána jött egy másik ex-jugoszláv tagállam: Macedónia. Számomra rejtély, hogy ez a picike ország miből él. A rajta áthaladó E-75-ös úton kívül szinte semmilyük sincs, viszont tankolni ott érdemes, mert a Makpetrol kútjai korrektek és jó minőségű benzint adnak. Alig 2-3 óra alatt keresztül lehet haladni rajta, de érdemes a szép hegyeket nézegetni. A GPS-szel érdemes vigyázni, mert nálunk például Makedónia nem volt benne, így mindenáron Szófia felé akart kerülni, de volt olyan is, akit Kosovóba vitt át. Visszafelé jövet már többet gondolkodtunk és a papír alapú térkép ellenőrzésére használtuk csak a GPS-t. A makedón-görög határon nem szokott torlódás lenni, bár 20-30 perc várakozás azért beleférhet.

 

Görögországba érve több mindenre felfigyelhetünk. Például az utak egész jók, de mégsem! Állítólag volt olyan autópályájuk, amelyre 1981-ben kaptak támogatást és csak 2003-ra tudták megépíteni. Sok helyen látszik, hogy csak a fél autópálya épült meg, de hogy a másik felére mikor lesz pénz, az jó kérdés. Tudom, hogy augusztusban elég meleg van arra is, de azért az itt-ott dolgozgató építőkön nem sok ember munkálkodott az utakon. Az autópályákon itt is 120 a megengedett maximum, de 130-140-es tempóval halad az átlagos forgalom. Más a helyzet a táblákkal. Sajnos a görög betűs neveket szerintem ötletszerűen írják át latinra, mivel volt olyan görög város, aminek háromféle latin átírása is létezett egy 50 km-es szakaszon belül. Ráadásul a GPS is hajlandó eltévedni, mivel az ottani utak nem igazán precízen vannak bevíve az adatbázisba. Persze a görög autópályákon is kell fizetni, de ott legalább már euróval. Sajnos egész Görögországra érvényes, hogy nem szeretik a bankkártyás fizetést! Amíg ott voltunk, egyáltalán nem tudtuk használni a kis plasztiklapocskát, így csomó készpénzt kellett vinnünk. Bár vannak ott is pénzkiadó automaták, de az általában nem egy olcsó művelet (az én bankomnál pl. 4€ + 0,5%).

Az utak jól járhatóak és elég szélesek is. Mivel az ország jó része hegyekkel van tele, ezért érdemes gondolkodni azon is, hogy a térképen simának tűnő út sajnos komoly hegyeken is átvezethet! Az időjárás stabil: nyáron 30-35 fok közötti állandó napsütés, amit csak nagy néha zavar meg pár apró fátyolfelhő. A tenger mindig meleg és csak reggelente hullámzik egy kicsit.

Árak egyszerűek és nagyjából hazainak megfelelőek. Benzin 1,5 € körül literenként (ez sok), gyros pitában 2-3 €, leülve egytálétel 5-8 €. Dinnye, barack, szőlő: 1-3 €/kg. Üdítők: 1-2 €/doboz, sör kicsivel több, bor minőségtől függően 4-20 €/liter. Mivel az ország egyik fő bevételi forrása a turizmus, ezért rengetegen dolgoznak a vendégek körül. Nagyobb központokban érezhető a tömegtermelés és a hajtás, de kisebb falucskákban még megmaradt az eredeti görög melegszívű vendégszeretet is! Akik nem teljes ellátású („all inclusive”) szállodákban laknak, azok számára már épültek Lidl és Aldi boltok, melyekben nagyjából a magyarnak megfelelő árakkal lehet találkozni. Itt például lehet dombornyomott kártyákkal fizetni! Ami viszont feltűnő: mintha a görögök alig ennének valamit! Nálunk sok minden van a boltok polcain, de élelmiszer csak pár tucat fajta! Első meglepetésünkből felocsúdva rájöttünk, hogy például friss pékáruért érdemes felkeresni a helyi kis pékséget, ahol sok minden korrekt áron és igen jó minőségben kapható, pl.: kenyér 0,80 €. Görög mentalitásra azért jellemző, hogy a déli szieszta után (nagyjából 2-től 4-ig) nem biztos, hogy kinyit a boltocska, mivel a tulajnak (aki többnyire a boltja felett lakik) egyszerűen nincsen kedve. Ha ma valamit nem sikerül megoldani, akkor holnap, vagy holnapután. Finoman szólva, ez egy igen nyugodt ország! Ami még nagyon zavaró volt, az a görögök lazasága. Ha valami 9-kor kezdődik, akkor az csak nagyjából igaz, mivel 8 és 10 között valamikor elindul. Ha egy görög finoman akarja figyelmeztetni honfitársát a pontosságra, akkor „európai pontosság”-ot kér tőle. Ez 9.00-t jelent.

Inni a meleg miatt is sokat kell, de a helyi (palackos) víz mindenhol jó és 30-80 cent között kapható literes hűtött palackokban. Érdemes fagyit is venni, illetve jégkrémeket is kipróbálni. A csapvíz is iható, de előtte érdemes lehűteni, mivel így jobban esik. Egy szokatlan megoldás: mivel az ország vezetékrendszere igen szűk, ezért a WC-be nem lehet beledobni a papírt, hanem a mellette lévő kis kukákba kell gyűjteni!

Mi a Thesszalonikitől délre található Paralia üdülőcentrum melletti kis faluban, Makrygialoson laktunk egy kedves kis családi panzióban. Szállásunk weblapja: http://makrygialos.info/

A tengerparton pár kilométerre van egy sólepárló, valamint a tengeren van osztrigatelep, ami kedveli az itteni igen tiszta vizeket.

A szállások ára erősen változik, mi elég kedvező áron kaptuk. Szobánk ablakából nem lehetett a tengerre látni, csak az erkélyről, de a kijárattól alig 150 méterre volt (az utca végén) a tenger. Ami feltűnő volt: igen sok a magyar! Szinte mindenfelé hallani magyar beszédet, így a helyiek is pár szót akaratlanul felszedtek, pl. a strandon szoktak árulni fánkot a következő szavakkal: „Isteni finom a fánk!”. A kis falunkban a helyiek általában csak görögül tudnak, de pár szót pötyögtek angolul, illetve németül is, esetleg magyarul. Sok helyen találkozhatunk fényképekkel illusztrált étlappal, ami sokszor magyar nyelvű is lehet. Ha egy étteremhez megyünk, akkor a tulaj pár alkalom után már előre üdvözöl és alaposan megrakott tálakkal hálálja meg ottlétünket, majd egy-egy nagyobb vacsora után hozza az ajándék hűtött dinnye, vagy barackszeleteket. Turistaközpontokban az árak nagyobbak, de főleg a tengerparti sétányon. Ha megelégszünk egy kicsivel hátrébb lévő utcával, ott már igen barátságos (értsd: megfizethető) árakkal találkozunk. Az ország legfőbb vonzereje persze a rendkívül kedvező adottságokkal rendelkező tengerpart. Az aranyhomok nem feltétlenül jellemző, de többnyire nem kell sziklákra sem számítani. A strandok jól kiépítettek és szinte mindenhol ingyenesek. A vizek bár melegek, de mivel itt nincsenek korallzátonyok, így halak és egyéb tengeri jószágok is csak ritkásan voltak. Viszont a csendesebb részeken mindig lehet látni 1-2 apróságot egy kicsi búvárszemüveggel és egy búvárpipával.

 

 

Paralia:

Közeli turistacentrum. Hatalmas, homokos strand, rajta rettenetes embertömeg. Aki későn megy ki a strandra, az csak nehezen talál üres helyet a törölközőjének. Férfitársaimnak szeretném megemlíteni, hogy a topless engedélyezett, bár igen ritkán élnek vele a hölgyek. :-(

Napközben a fürdőzés mellett nem sok mindent lehet csinálni, de amikor a nap kezd lemenni, felvirágzik a város kereskedelme. Őrületes mennyiségű áru és minden igényt kielégítő szuvenír-mennyiség. Nekem ez a boltmennyiség és felhozatal már túl sok volt, de sokan vannak, akik imádják az itteni (esti) pörgést. Persze kisebb gyerekeknek is van például vidámpark, nagyobbaknak meg diszkók sora. Itt is érvényes, hogy rengeteg magyar szót hallani. Bár az árusok között is vannak néha magyarok, de némi angol tudással szinte minden boltos rendelkezik. Sajnos itt jártunkkor láttunk egy csúnya balesetet (motoros ütött el egy óvatlan kislányt), így nem a legjobb emlékeink vannak eme fürdőhelyről. URL: http://www.utazas.info/szallas/paralia/paralia

 

Thesszaloniki:

Görögország második legnagyobb városa, de szerintem messze a legcsúnyább. Remélem, hogy ezzel senkit sem sértek meg, de ez a város engem Budapest „sötétebb” kerületeire emlékeztet. A kicsi, kedves, csendes Makrygialos-sal szemben ez egy nyüzsgő ipari nagyváros. Tiszta, de olyan formátlan és csúnya. A part kellemes, meg a sétány is, de a kikötő környéke, ahol megálltunk igen lepukkant és – nincs más szó: ronda! Engem, szárazföldi embert az ott álldogáló hajók mérete lepett meg: egyszerűen hatalmasak voltak.

A város nevezetessége a Fehér Torony túl messze volt az ottani betonrengetegből sugárzó hőségben. Kisebb-nagyobb kacatokért viszont érdemes körülnézni a tengerparttal párhuzamos, eggyel beljebb lévő utcában. De ezen kívül számunkra nem volt semmi érdekesség...

URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szaloniki , illetve http://www.saloniki.org/

 

 

Edessa:

Szó volt arról, hogy érdekes a görög mentalitás. Ez ebben a 15 ezres kisvárosban is tükröződik. Bár Görögország rengeteget köszönhet a turizmusnak, de van pár nevezetesség, amit megtartanak maguknak; azaz nem reklámoznak. Ilyen ez a városka is, ami csupán arról nevezetes, hogy a városon belül van egy gyönyörű vízesés. Ráadásul a vízfüggöny mögé is be lehet menni. Odatalálni nem volt nehéz, bár őszintén szólva volt pár körünk a makacskodó GPS-szel. A városkát szerencsére nem tette tönkre a turisták áradata (mivel nagyrészt görögök jönnek ide), de érdemes rákeresni az itt készült gyönyörű képekre!

Még pár adalék a görögökhöz: itt 5 ezrelék a megengedett alkoholszint vezetéskor. (Nekem sokkal jobban tetszik a magyar zéró-tolerancia!) Azért felmerült bennem, hogy vajon az eredeti görög férfiak isznak-e egyáltalán vizet?

A kutyák-macskák mindenfelé szabadon kóricálnak. A legkisebb éttermektől kezdve a piacokon át az Akropolisz lábáig. Senki nem foglalkozik velük, mindenhol ott vannak, de nagyon békések. A nap bármelyik pillatanában heverésznek és alszanak bárhol. Olyan nyugodtak, akár az egész görög nép.

Szállásunkon a pultos srác mesélte, hogy esténként előfordult az is, hogy három fiatal srác egymás mögött ülve (persze bukósisak nélkül) ült egy robogón és versenyeztek a rendőrautóval. Hmmm, no comment!

Meteórák:

Minden útikalauzban az szerepel, hogy ezek a nevezetes hegyi kolostorok Kalambakában kezdődő úton találhatók. Nos, ilyen helységet a GPS-ünk nem ismert. Csak a Meteórák környékén derült ki, hogy Kalampakára gondolt a kis „jószágunk”. Aztán a papír alapú térképen láttuk, hogy az utunk az Olimposz hegy mellett megy el. Gondoltuk, hogy legalább azt is látjuk, így nekivágtunk. Nos, az út tényleg ott volt, de nem a hegy mellett, hanem fent a hegyek között. Jellemző adalék, hogy azon a hegyi úton rajtunk kívül minden autó görög volt! Ők be merték kockáztatni ezeket a kaptatókat. Maga az Olimposz egyébként szép (távolról), de a legtetejéig már nem mentünk fel. Visszafelé azért rájöttünk, hogy van egy út, ami gyakorlatilag a tengerparti Thesszaloniki-Athén autópályán visz végig. Kicsit egyszerűbb és nincsenek félelmetes hajtűkanyarok.

Szóval, délelőtt indultunk és csaknem feladtuk, amikor megpillantottuk az első földből ég felé meredező gigantomán hegyet. A hegyek nem túl magasak, mivel csak pár száz méterrel emelkednek ki a környezetükből, de igen hirtelen magasodnak és az embernek olyan érzése támad, mintha a levegőben lebegő csipkék lennének. (A meteora görög szó amúgy „levegőben lebegőt” jelent.) Csak pár szikla tetején van elszórva tucatnyi kolostor, ráadásul itt sem mindegyikbe van bejárás. 1920-ig ezeket az elzárt kolostorokat csak létrákon lehetett megközelíteni, a felfelé vezető lépcsősorokat és az utakat csak ez után kezdték el építeni. A néhai sok szerzetes helyett ma már csak pár kolostorban élnek a szerzetesek számukra berendezett szűk kis cellákban. Férfiak számára erősen ajánlott (kb. kötelező) a hosszú nadrág és a vállat takaró póló vagy ing, míg hölgyek számára a hosszú szoknya és a vállat takaró blúz. Aki a lenti látványon kívül szeretne fel is menni, az alaposan készüljön fel lépcsőmászásból és oxigénből. (Nekem ez utóbbiból alig maradt valami, mire felértem.) De látvány mindenért kárpótolt! Véleményem szerint nagy kár, hogy ezek a különleges építmények alig-alig lakottak, mivel a szerzetesi életforma (innen) eltűnik.

URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Meteorák , illetve http://www.meteora-greece.com/

 

 

Skiathos sziget:

Aki látta a „Mamma Mia!” c. Abba-filmet, azok számára ismerős lehet a görög szigetvilág kék-fehér pazar látványvilága. A fent említett film kicsi része játszódik itt. Maga a sziget valóban homokos tengerparttal és helyszűkével van megáldva. A gazdasági válság előtt nyaranta 5-10 percenként jöttek charterjáratok a zsebkendőnyi reptérre, de most már csak 30-60 percenként. Mondjuk több a hajó! Mi ide bő 3 órás buszozás, majd jó két órányi hajókázás után jutottunk el. Itt érdemes volt vinni a kis amatőr búvárfelszerelésünket, mivel az itteni vizekben már bővebben volt állatvilág. A szigetre vivő hajó fel volt készülve magyarokra is, mivel a hangszórókból bőven jöttek a klasszikus Neoton slágerek. A strandon kívül érdekes megnézni a sziget fővárosának zsebkendőnyi főterét (egy magyar átlagos pláza körponti tere is nagyobb), valamint a környező sikátorok forgatagát. Újabb lépcsőmászás után lehet elérni a sziget kilátóját, ahonnan pazar látványt nyújt a környező kalandos szigetvilág. Ha pénzünk engedi, érdemes megebédelni valamelyik tavernában (általában elfogadhatók az árak).

Számomra mégsem ezek voltak a legérdekesebbek, hanem a hajónkat néha kísérő delfinek. Odafelé pár percig ugrándozott körülöttünk 3-4 delfin, míg visszafelé egy 6-8 fős csoport jött játszani a hajónkhoz. Ugrándoztak, úsztak a hajóval és valószínűtlenül ügyesen játszottak. Bevallom, hogy el szerettem volna menni egy delfináriumba, hogy lássam közelről ezeket a „vízi bohócokat”, de most, hogy természetesen környezetükben láttam őket, rá kellett jönnöm, hogy itt az igaziak – nem szabad őket rabságban tartani!

URL: http://www.skiathos.gr/ , illetve http://skiathosinfo.com/

 

 

Athén:

Nyaralásunk végén mentünk a szállásunktól kb. 700 km-re lévő Athénbe. A busz előző éjjel 23.30-kor indult, ám a másnap hajnalt igen álmosan már Pireusz kikötőjében köszöntöttük az óriási óceánjárók között. Érdekes, hogy ezt a kikötőt már az ókortól fogva használják. Sajnos a hajnai érkezés miatt mi gyakorlatilag ébredezésre használtuk.

URL: http://www.kislexikon.hu/pireusz.html , illetve http://en.wikipedia.org/wiki/Piraeus

Athén nevezetességei közül az első volt a Márvány stadion, ahol az 1896-os olimpia zajlott. Persze én is tudom, hogy Athén rendezte meg a 2004-es olimpiát is, de nekem e a stadion volt az igazi, ahonnan Pierre de Coubertin mozgalma elindult. Ezt a stationt a görögök manapság csak néha használják, főként protokolláris célokra.

URL: http://www.waymarking.com/waymarks/WM32KB_Panathinaiko_Stadium_Athens_1896

Athén legfőbb nevezetessége persze az Akropolisz épületegyüttese. A városból szinte mindenhonnan jól lehet látni, bár a történelem (főleg az 500 éves török hódoltság) erősen lerontották állagát, de még ma is gyönyörű – távolról.

Amúgy a jelenlegi romos állapotát 1687-es ostromban „szenvedte el”, amikor az akkoriban lőporraktárnak használt épületegyüttest sajnálatos módon eltalálta egy ágyúlövedék. Közelről nézve igen sokan ront az összképen, hogy a Panthenon belsejében egy építkezési daru áll és a turisták által csúszóssá tett kövek sem tesznek jót az összképnek. További érdekesség, hogy az épületegyüttesen belül csak vizet lehet inni, mivel minden mást tiltanak, valamint a lezárt részekre sem lehet bemenni (ebből elég sok van), mivel onnan az egyszerű látogatót a mindenhol jelen lévő helyi felügyelők éles sípszóval kifütyülik. Belépőjegy aznap éppen nem volt, de általában (felnőtteknek) 12 €, míg pl. magyar diákigazolvánnyal csak 1 €. Az ókori romok között ennek ellenére megéri sétálni és megérezni a „periklészi építkezések éráját”.

URL: http://www.athensguide.com/acropolis.html és http://www.acropolisofathens.gr/ ,illetve http://en.wikipedia.org/wiki/Acropolis_of_Athens

Azért a görögök büszkeségére jellemző az is, hogy az Akropolisz egyik sarkán lobog a nemzeti zászló, melyet minden reggel díszőrség von fel. Egy apró történet: még a náci megszállás alatt 1941. május 30-án reggel az athéniak arra ébredtek, hogy Manolisz Glezosz egyetemista titokban letépte a horogkeresztes lobogót és helyére a görög nemzeti zászlót csempészte fel. Ezzel a tettével örökre beírta magát a görög nemzet szívébe és a tette náci megszállás elleni szimbólummá vált. Manolisz Glezosz ma 88 éves és természetesen Athén díszpolgára. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Manolis_Glezos , illetve http://hvg.hu/Tudomany/20100505_gorog_manolisz_glezosz_tunteto

Utolsó mozzanatként Athénból érdemes megnézni a parlament előtti őrségváltást, ami hetente egyszer zenével kísért. Mi (idegenvezetőnk sürgetésére) éppen odaértünk. Az egyértelműen turistalátványosságként szolgáló díszőrség egyenruhája, illetve díszlépése számomra elég furcsa, de úgy érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sajnos másra nem jutott időnk, mivel indult a buszunk visszafelé...

 

 

 

Összességében ez egy igen fárasztó, de szép út volt. Autónkba 3138 km-t raktunk bele, ami minden eddig utunkat meghaladja. Mindenkinek kívánom, hogy ismerje meg ezt a szép, forró klímájú és barátságos országot!

© TFeri.hu, 2010