T. Tamás Ferenc: Öt perces szerelem

Emlékszem, péntek este volt.
Álltam egy ócska színpadon,
Mondtam egy régi versemet,
Ám a szívemben csend honolt.

Soha nem mondott szavaim,
Elhagyott gondolataim,
Oly’ nagyon üresek voltak,
Mint az én egész életem.

Megláttam a szép szemedet,
Ahogy úgy néztél engemet.
Zavarba hoztál azonnal
Éreztem valami más lett.

Már csakis neked szavaltam,
Mindenhol téged láttalak,
A fejemben csak Te voltál,
Te meg oly’ csábosan néztél.

Szívemből szóltam tehozzád,
Lelkemet kitettem eléd,
Gondolataim szárnyaltak,
Mindenemmel érted éltem.

Nem tudhatom mi is történt
Egyszer hozzád ért valaki.
Te fülig érő mosollyal
Hosszasan szájon csókoltad.

Kezed a hajába markolt,
Szemedben arany tűz lángolt,
Ölelésed oly’ édes volt,
Úgy égtél a szerelemtől.

Csak egy öt perces szerelem
Jutott nekünk aznap este.
Olyan messze voltál tőlem
Én öt percig szerettelek.