T. Tamás Ferenc: Nélküled

Egy régi szerelem emlékére

Még érzem az ágyon a tested illatát,
A kezemen ott van selymes hajad egy szála,
Szememben fel-felrémlik mosolyod,
Elmémben ott ragyog csillogó szép szemed.

Csak pár napja, hogy elmentél,
Nem is szóltál hozzám, csak elosontál.
Észrevétlen kiléptél életemből
Szakadékot hagyva magad után.

Nem értem, hogy miért történt ez így?!
Miért kellett oly’ hirtelen elmenned?
Miért nem szóltál, hogy elhagysz?
Csak kiléptél életemből, amit tovább kell élnem.

Nélküled reggelenként üres az ágy,
Nélküled csendességtől kong a lakás,
Nélküled unalmasak a hétköznapok,
Nélküled nincs miért várnom a folytatást.