Szerdán reggel Fodor Zoltán tolmácsolásában jött a bevezetés a nehézion-fizikába. A probléma lényege: a Világegyetem keletkezése, az ún. Nagy Bumm után közvetlenül mi és hogyan történhetett? Azt már tudjuk, hogy mások voltak az anyagok és tulajdonságaik, de ezt hogyan lehet tanulmányozni. Erre a nehézionok ütköztetése adhat magyarázatot, amire az ALICE kísérlet specializálódott. Magában a CERN-ben az NA49-es kísérlet volt az első nehézion-kutatás. Szintén megtudtunk egy érdekességet: ha egy kísérlet 5-6 évig nem folytatódik, akkor szétszedik és az alkatrészeket máshol felhasználják, mivel egyrészt nincsen olyan ember aki még értene hozzá; másrészt az alkatrészek is korrodálódtak.
Utána Trócsányi Zoltán folytatta a kozmológiai bevezetés, ezúttal a kozmikus háttérsugárzásról, ami a mérések szerint minden irányból, mindenhol 2,726 K. Számomra érdekes adat, hogy a világmindenségben átlagosan 1 m3-ben 5 hidrogénatom van, viszont kb. 413 millió foton! Jó ötlet volt továbbá az is, hogy Trócsányi Zoltán az előadásait 13+1 általunk megválaszolandó kérdéssel fűszerezte. A szerda délelőttöt Horváth Dezső 3. részecskefizikai előadása zárta, melyben a neutrínóforrásokról volt szó. Délután a csoportonkénti kísérletek voltak, melyből a mi csoportunk a Torricelli-kísérletet mutatta be a többieknek.
Ez után mentünk az LHC kísérlet vezérlőtermében, ami szintén a hihetetlen méretei miatt okozott meglepetést. Csak akkor derült ki, hogy mivel egy kisebb technikai szünet bekövetkezett, ezért le tudunk menni a CMS aknájába. Engem rettenetesen meglepett a már-már szokásos óriási méretek mellett az, hogy az LHC csöve ott lent, az aknában milyen vékonyka!
100 m mélyen |
És még én nem igazodom ki a saját gépen kábelei között! |
CMS |
CMS az alagúttal |
Még szerda este közösen elmentünk Genf-be, az Edelweiss (havasi gyopár) hotel éttermébe, ahol teljesen meglepett a hely kiváló hangulata, valamint a szolgáltatott alpesi zene. Sajnos az általam választott fondue nekem nem nagyon nyerte el a tetszésemet, viszont az éjszakai Genf olyan gyönyörű, amilyen csúnyák azon külvárosok, amiken keresztül mentünk busszal.